A Zynga (Farmville és társai) a 230 milliós felhasználói bázisával a legszerényebb becslések szerint is egy 20 milliárd dolláros üzletet tart a kezében, miközben a játékai látszólag ingyenesek (free-2-play), és a böngészőben futnak. A konzekvencia egyszerű, ebben az iparágban, ahol a fejlesztési költség alacsony, elég egyetlen kreatív ötlet, és a prémium tartalom egy bizonyos bázis-szint felett elkezdi termelni a pénzt. Persze a kritikus tömeget nem könnyű elérni, de egy hazai felmérés szerint minden negyedik internetező legalább egy böngészős játékot futtat rendszeresen, tehát az igény létezik, csak azt a bizonyos kreatív ötletet kell megtalálni. A Digital Reality úgy tűnik megtalálta, legalábbis ami a témaválasztást illeti, ugyanis az ingyenes MMO-jukat az Ezeregyéjszaka meséi ihlették…
Nadirim könnyen szippantja magába a kalandort. Beregisztrálunk, választunk egy szemrevaló fejszerkezetet és a három kaszt közül – harcos, zsivány, bölcs – rábökünk az egyikre, aztán máris ott állunk egy új világ kapujában, amit a böngészőnk foglal keretbe. A fáma szerint e világban hajdanán egy tolvaj megtalálta a csodalámpást, amit rögtön meg is dörzsölt, mert hisz volt már rá precedens – lásd Aladdin, hogy enyveskezű halandó jól jött ki a lámpatisztogatásból. A lámpából kiszabaduló dzsinn egyszerű ajánlattal állt elő, legyen a nappal a tolvajé, és épüljön csodálatos királyság, tejjel-mézzel folyó birodalom az ő kívánsága szerint, de az éjszakát kapja Nadír (aki a lepalackozott dzsinn maga). A nappalok csodálatosan teltek, viszont éjszaka Nadír sötét teremtményei rendre előmásztak a zugaikból és szétverték a nagy boldogságot. És ez így is ment volna az idők végezetéig, ha az időközben felelős vezetővé váló tolvaj örök világosságként fel nem röppent volna az égbe (ezzel feláldozva magát), véget vetve ezzel a borzalmaknak. A nap többé nem nyugodott le, ám Nadír és a gonosz ott bujkáltak a fény határán, most pedig épp készülnek előtörni, amit csak mi és a flash-player legfrissebb verziójával felvértezett böngészőnk akadályozhat meg…
Nadirim tengelyében három nagyváros – Ennahar, Ashra és Zenithar – áll, a közbülső területeket pedig váltakozva töltik ki a sivatagok, oázisok és kisebb települések. A kézzel rajzolt grafika csodásan építi fel az Ezeregyéjszaka arab mesevilágát, Kreiner Tamás (az IG2 zenéjét is ő készítette) fülbemászó, autentikus dallamai pedig tökéletes aláfestést produkálnak. Az egyetlen felhozható negatívum az állandóság, a porviharokon kívül ugyanis nincsenek mozgó objektumok a képernyőn, és bizony a játékos mozgása sem mindennapi: egy porfelhőt imitáló párnán gördül, ami szokatlan és nem is túlságosan szép megoldás. Miután ”beporoztuk” a valós idejű barangolással az MMO műfaj megszokott mérföldköveit, mint az oktató és bemelegítő questek (vásárlás, térkép és tárgyhasználat, etc.), máris hozzáláthatunk Ennahar környékén szétverni az élővilág nem odaillő részét. A harc körökre osztott, és skillekre épül, nyilván létezik jobb hasonlat, mint a Heroes of M&M, de ezt legalább mindenki ismeri, tehát nagyjából olyan. A szóló küldetések többsége az ölj meg három rinocéroszt, gyűjtsd össze a soros NPC kedvenc nyavalyáit, és hasonló, oda-vissza szaladgálós feladatokban merülnek ki, de azért látványosabb és a történetet előremozdító csépelésekből sincs hiány. A helyszínek közti gyors váltásokat tevekaravánok segítik, a tájékozódást pedig részletes térkép. Előbb-utóbb persze eljutunk arra a pontra, ahol a játék közösségfejlesztő érdemei kipúposodnak, nevezetesen a csoportos (group jelzéssel ellátott) missziókhoz, ahol bizony legalább kettő, de inkább három cimboránkat is érdemes magunk mellé venni. Sőt a fejlesztők a boss és group szekcióban arrafelé tendáltak a nehézségi szintek belövésénél, hogy a maximum 4 fős arénában csak hadd nyuvadjon ki egyik-egyik játékos, és így még nagyobb közösség vonuljon fel a csaták helyszínein. A hatszögletű mezőkön ugyanis mindig friss ember léphet a hősi halott helyére. A PvP érdekes módon nem mozgatja meg az emberek fantáziáját, van rá lehetőség, de én még nem találkoztam olyan játékossal, aki megtámadott volna. Jellemzőbb, hogy mindenki segíteni akar, vagy kereskedni. A játékosok összeboronálását támogatják a szörnypopulációkra kiosztott jelzések is, hiszen már messziről látod, ha éppen támadja valaki a krokikat, és beszállhatsz, ha pedig te támadsz, és úgy érzed, túl nagy falatot haraptál, akkor kiteheted a Segítség! táblát (ilyenkor jön jól, hogy a harc körökre osztott).
A kasztok között könnyű eligazodni, a Harcos, a Nem Animált Nagy Suhintások Bajnoka, a Zsivány, (rogue) a tolvaj/orgyilkos örökségeket viszi tovább, a Bölcs (sage), pedig a varázslónak felel meg. A fejlődésnél a pontértékek automatikusan oszlanak el, míg a szintlépések után járó skillekkel már lehet taktikázni – nyilvánvalóan a készletből nem azt a hatot visszük egy komolyabb partiba, amivel egyébként szólóban aprítunk. A karaktereket a kezükbe adott fegyver, és a részletes páncélzat teszi egyedivé, sőt ruházkodni (nadrág, köpeny) is lehet. Itt felfedezhetünk némi uniformizáltságot, mert mindenki délceg, bugyogós, jólfésült arab mesehőst (női karakterek esetében háremhölgyet) alakít. Amennyiben e gáláns szerepkörben aztán mégis feldobnánk a selyemtopánkát, nos, némi HP és energia-vesztés után a legközelebbi szobornál ébredünk hiánytalan javakkal és megtépázott önbecsüléssel. Jöhet a legfontosabb kérdés, nevezetesen, hogy hol itt az üzlet a fejlesztőknek? Egyrészt a gemért vásárolható (amit valódi pénzért szerezhetünk be) prémium javak energiát biztosítanak (ez a questek felvételéhez és a harchoz szükséges), másrészt a jobb fegyverek, páncélok és a tulajdonságokat javító löttyök is a lila kövekért cserélnek gazdát. Most jön a csavar, elvileg az energia 3perc/egység gyorsasággal regenerálódik, de a több órányi semmittevés (a feltöltődési időszak) helyett érdemes felfedezni a vidéket, és összegyűjteni a lepkéket, bogyókat és a többi vackot, amelyekből aztán a teljes kollekció becserélhető energiaitalra. Persze ez csak egy ideig működik, a tizedik szinttől azért már érezni fogjuk a befektetési kényszert...
A böngészős műfaj sajátossága, hogy nem kell 100%-os tartalommal elrajtolni, az alkotás mögé felsorakozó közösség majd úgyis kijelöli a fejlődés irányait. A novemberi start óta rengeteg finomítás történt, például a legutóbb engedélyezték a játékosok egymás közti kereskedését, az ünnepek előtt pedig még egy extra tartalom, egy külön kis világ is felkerült az Északi-sarkon bajba jutott Télapóval. Hibák persze vannak, néha nem jelenik meg egy quest tárgy, vagy nem látjuk egymást, amit a böngésző Frissítés funkciója rögtön helyre is tesz. A legsúlyosabb hiányosság azonban, hogy jelen pillanatban a kalandozó csoportok inkább csak önkéntes terrorista sejtek, akik a globális csatornán kommunikálnak (harc közben hálaisten van közös csatorna). Talán mire a lap a kezetekben lesz, már a party rész is beépítésre kerül, továbbá a magyar nyelvi csomag, a két új kaszt, a Karavánmester és a Nomád, no meg új pályák is elkészülnek. Ami az értékelést illeti a játék tetszett, egyedi, üde színfolt a böngészős játékok piacán, a fejlesztők játékosokkal való kommunikációja pedig azt mutatja, hogy becsülettel folyik a támogatás.
Nadirim könnyen szippantja magába a kalandort. Beregisztrálunk, választunk egy szemrevaló fejszerkezetet és a három kaszt közül – harcos, zsivány, bölcs – rábökünk az egyikre, aztán máris ott állunk egy új világ kapujában, amit a böngészőnk foglal keretbe. A fáma szerint e világban hajdanán egy tolvaj megtalálta a csodalámpást, amit rögtön meg is dörzsölt, mert hisz volt már rá precedens – lásd Aladdin, hogy enyveskezű halandó jól jött ki a lámpatisztogatásból. A lámpából kiszabaduló dzsinn egyszerű ajánlattal állt elő, legyen a nappal a tolvajé, és épüljön csodálatos királyság, tejjel-mézzel folyó birodalom az ő kívánsága szerint, de az éjszakát kapja Nadír (aki a lepalackozott dzsinn maga). A nappalok csodálatosan teltek, viszont éjszaka Nadír sötét teremtményei rendre előmásztak a zugaikból és szétverték a nagy boldogságot. És ez így is ment volna az idők végezetéig, ha az időközben felelős vezetővé váló tolvaj örök világosságként fel nem röppent volna az égbe (ezzel feláldozva magát), véget vetve ezzel a borzalmaknak. A nap többé nem nyugodott le, ám Nadír és a gonosz ott bujkáltak a fény határán, most pedig épp készülnek előtörni, amit csak mi és a flash-player legfrissebb verziójával felvértezett böngészőnk akadályozhat meg…
Ahol a nap sohasem nyugszik le…
Nadirim tengelyében három nagyváros – Ennahar, Ashra és Zenithar – áll, a közbülső területeket pedig váltakozva töltik ki a sivatagok, oázisok és kisebb települések. A kézzel rajzolt grafika csodásan építi fel az Ezeregyéjszaka arab mesevilágát, Kreiner Tamás (az IG2 zenéjét is ő készítette) fülbemászó, autentikus dallamai pedig tökéletes aláfestést produkálnak. Az egyetlen felhozható negatívum az állandóság, a porviharokon kívül ugyanis nincsenek mozgó objektumok a képernyőn, és bizony a játékos mozgása sem mindennapi: egy porfelhőt imitáló párnán gördül, ami szokatlan és nem is túlságosan szép megoldás. Miután ”beporoztuk” a valós idejű barangolással az MMO műfaj megszokott mérföldköveit, mint az oktató és bemelegítő questek (vásárlás, térkép és tárgyhasználat, etc.), máris hozzáláthatunk Ennahar környékén szétverni az élővilág nem odaillő részét. A harc körökre osztott, és skillekre épül, nyilván létezik jobb hasonlat, mint a Heroes of M&M, de ezt legalább mindenki ismeri, tehát nagyjából olyan. A szóló küldetések többsége az ölj meg három rinocéroszt, gyűjtsd össze a soros NPC kedvenc nyavalyáit, és hasonló, oda-vissza szaladgálós feladatokban merülnek ki, de azért látványosabb és a történetet előremozdító csépelésekből sincs hiány. A helyszínek közti gyors váltásokat tevekaravánok segítik, a tájékozódást pedig részletes térkép. Előbb-utóbb persze eljutunk arra a pontra, ahol a játék közösségfejlesztő érdemei kipúposodnak, nevezetesen a csoportos (group jelzéssel ellátott) missziókhoz, ahol bizony legalább kettő, de inkább három cimboránkat is érdemes magunk mellé venni. Sőt a fejlesztők a boss és group szekcióban arrafelé tendáltak a nehézségi szintek belövésénél, hogy a maximum 4 fős arénában csak hadd nyuvadjon ki egyik-egyik játékos, és így még nagyobb közösség vonuljon fel a csaták helyszínein. A hatszögletű mezőkön ugyanis mindig friss ember léphet a hősi halott helyére. A PvP érdekes módon nem mozgatja meg az emberek fantáziáját, van rá lehetőség, de én még nem találkoztam olyan játékossal, aki megtámadott volna. Jellemzőbb, hogy mindenki segíteni akar, vagy kereskedni. A játékosok összeboronálását támogatják a szörnypopulációkra kiosztott jelzések is, hiszen már messziről látod, ha éppen támadja valaki a krokikat, és beszállhatsz, ha pedig te támadsz, és úgy érzed, túl nagy falatot haraptál, akkor kiteheted a Segítség! táblát (ilyenkor jön jól, hogy a harc körökre osztott).
Szép, új, ingyenes világ…
A kasztok között könnyű eligazodni, a Harcos, a Nem Animált Nagy Suhintások Bajnoka, a Zsivány, (rogue) a tolvaj/orgyilkos örökségeket viszi tovább, a Bölcs (sage), pedig a varázslónak felel meg. A fejlődésnél a pontértékek automatikusan oszlanak el, míg a szintlépések után járó skillekkel már lehet taktikázni – nyilvánvalóan a készletből nem azt a hatot visszük egy komolyabb partiba, amivel egyébként szólóban aprítunk. A karaktereket a kezükbe adott fegyver, és a részletes páncélzat teszi egyedivé, sőt ruházkodni (nadrág, köpeny) is lehet. Itt felfedezhetünk némi uniformizáltságot, mert mindenki délceg, bugyogós, jólfésült arab mesehőst (női karakterek esetében háremhölgyet) alakít. Amennyiben e gáláns szerepkörben aztán mégis feldobnánk a selyemtopánkát, nos, némi HP és energia-vesztés után a legközelebbi szobornál ébredünk hiánytalan javakkal és megtépázott önbecsüléssel. Jöhet a legfontosabb kérdés, nevezetesen, hogy hol itt az üzlet a fejlesztőknek? Egyrészt a gemért vásárolható (amit valódi pénzért szerezhetünk be) prémium javak energiát biztosítanak (ez a questek felvételéhez és a harchoz szükséges), másrészt a jobb fegyverek, páncélok és a tulajdonságokat javító löttyök is a lila kövekért cserélnek gazdát. Most jön a csavar, elvileg az energia 3perc/egység gyorsasággal regenerálódik, de a több órányi semmittevés (a feltöltődési időszak) helyett érdemes felfedezni a vidéket, és összegyűjteni a lepkéket, bogyókat és a többi vackot, amelyekből aztán a teljes kollekció becserélhető energiaitalra. Persze ez csak egy ideig működik, a tizedik szinttől azért már érezni fogjuk a befektetési kényszert...
Ez még nem a vég, de nem is a kezdet…
A böngészős műfaj sajátossága, hogy nem kell 100%-os tartalommal elrajtolni, az alkotás mögé felsorakozó közösség majd úgyis kijelöli a fejlődés irányait. A novemberi start óta rengeteg finomítás történt, például a legutóbb engedélyezték a játékosok egymás közti kereskedését, az ünnepek előtt pedig még egy extra tartalom, egy külön kis világ is felkerült az Északi-sarkon bajba jutott Télapóval. Hibák persze vannak, néha nem jelenik meg egy quest tárgy, vagy nem látjuk egymást, amit a böngésző Frissítés funkciója rögtön helyre is tesz. A legsúlyosabb hiányosság azonban, hogy jelen pillanatban a kalandozó csoportok inkább csak önkéntes terrorista sejtek, akik a globális csatornán kommunikálnak (harc közben hálaisten van közös csatorna). Talán mire a lap a kezetekben lesz, már a party rész is beépítésre kerül, továbbá a magyar nyelvi csomag, a két új kaszt, a Karavánmester és a Nomád, no meg új pályák is elkészülnek. Ami az értékelést illeti a játék tetszett, egyedi, üde színfolt a böngészős játékok piacán, a fejlesztők játékosokkal való kommunikációja pedig azt mutatja, hogy becsülettel folyik a támogatás.
