Van egy diszkrét bája annak, mikor az ember teljes mellbedobással veti magát a nyeregbe, majd indulattal kiáltja a tévének, hogy “na, gyere, apukám, most majd jó lenyomlak”, aztán végül izzadva próbál a 20. helyre kerülni a 20 fős mezőnyben. Valahogy így voltam én is az MXGP 2020-nál, amit még tavaly decemberben vártunk, ám akkor valamiért nem jutott belőle, most viszont a PS5-ös verzióval sikerült pótolni a hiányosságot. Nem mondom, hogy mindenképpen vágyott rá a testem, szívesebben adtam volna dragnek, aki bejelentkezett rá, de mivel az újgeneráció egyelőre nem ért el mindenkihez, így bevállaltam a legfrissebb változatot. Ami végül több szempontból is meglepett.
Nehéz kezdet
Az elején pedig tényleg megizzadtam. Valahogy azt gondoltam, hogy majd jól rávetem magam a bicajra, utána meg beintek mindenkinek, de azért nem egészen így történt. Jó, először nevet adtam a versenyzőmnek (megkapta az identitásom), nemzetiséget és a többi, majd szponzort és járgányt választottam, de utána már egyből jött is a mélyvíz, méghozzá egy barátságtalan, esős, saras, szürke helyszínen, ahol megtanultam, hol lakik a motokrossz istene. Ha végre úgy éreztem, legalább a 19. helyre bevackoltam magam, máris felborultam, kimentem a pályáról, a rendszer pedig jóleső perverzitással büntetett mindenért, ami egy kicsit is emberi hibának bizonyult. Így többek között azért is, mert a 4. helyre feltornázva magam, azt gondoltam az utolsó előtti körben, hogy most már nyert ügyem van. Nem spoiler: nem lett.
Jó, tekintsünk el a bénaságomtól és kezdeti botladozásaimtól, mert ahogy ráéreztem az irányításra, a kanyarokra, a fizikára, máris jobb lett az élmény is. Értsd: lassan, de biztosan jutottam fel a ranglétrán, miközben egyre többször kerültem a dobogóra. És ugye ez a legfőbb szempont, ez a játék lényege, ami egészen korrekt élményt nyújt az aktuális helyszínek és versenyek bevonásával, a több mint 100 hivatalos branddel. Beállíthatunk szinte mindent, testre szabhatjuk emberünket, sőt, ha esetleg elunnánk a kampányt, az online vagy az idő elleni versenyzést, akkor akár magunk is szerkeszthetünk, a négy elérhető talajtípusból összerakva álmaink kihívásait. Esőben, napon, Olaszországtól északig meglátogatva az ismertebb pályákat.
Főleg fanoknak
Más kérdés, hogy a kezdet azért nehéz, így, aki csak egy szimpla kis arcade motorozásra vágyna, az esélyesen nem itt találja meg a számításait, hiszen már könnyebb fokozatokon is meggyűlhet a kezdők baja az ellenfelekkel, plusz a rendszer is elég szigorú. A legkisebb kitérőért is visszakerülünk a pályára, ami kifejezetten zavaróvá tud válni. A versenyek után például jön az értékelés, azt pedig külön díjazzák, ha nem éltünk a rewind lehetőségével, de az a helyzet, hogy egyszer-egyszer olyan érzésem volt, mintha direkt arra lenne kiélezve az egész, hogy éljünk a visszatekeréssel, ha már egyszer ott van, hogy így korrigáljuk elkövetett hibáinkat. Több pályát is első helyen teljesítettem a bevetése nélkül, viszont ilyenkor volt, hogy komolyan megdolgoztam a győzelemért, egy-egy esetben szó szerint megszenvedtem érte. Persze lehet, hogy csak én nem éreztem rá annyira a motorkezelés minden kis részletére. De próbálkoztam! És ha azt vesszük, kis odafigyeléssel és kitartással mindig megvolt az eredmény, szóval senkit nem beszélnék le a játékról, mert ha valaki nem a kifejezetten instant sikerélményt keresi, az simán megtalálhatja a számításait.
Egyébiránt pedig az MXGP 2020 – The Official Motocross Videogame elég jól mutat, 4K-ban is kellemes pillanatokra képes, noha a Monster Energy 4-gameplay már most látványosabb. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az újgenerációs érzést nem ez a cím hozza el, bár hozzáteszem, hogy a DualSense és a haptic feedback bizony elég ütőképes, nagyon jól átjön a talaj visszajelzése, viszont a levegőben kerregés picit zavaró. Valamennyi ricegést is láttam, szóval mintha a képfrissítés sem mindig lenne folyamatos. Persze a Milestone játékai általában nem a műfaji maximumot hozzák, inkább jó kis iparos munkák, egészen realisztikus megoldásokkal, és nincs ez most sem másképpen. Vannak jó pillanatai, nagyon is lehet élvezni a sárdagasztást, miközben javult a fizika, javult a külső és úgy összességében az élmény, de a játékot semmiképpen sem mondanánk előremutatónak vagy a zsáner csúcsának, ahhoz még azért valami extrát is le kéne tenni az asztalra.
