Egyszerűen már nem akartam ezt a tesztet is úgy nyitni, hogy jön a tavasz, és akkor mindenki motorra pattan, de az igazság mégiscsak ez. Akárhogy számolom, májusra elérkeztünk oda, hogy már annyit ültünk virtuális kétkerekűinken, hogy hólyagos lett tőle a fenekünk. Elhódítottuk az AMA Supercross bajnoki címét a Monster Energy fémjelezte Milestone gyönyörűségben; ezután kicsit gyorsabb paripákra ültünk, és – amolyan paliklacisan kifejezve magamat – „agyabeteg” sebességgel tettünk meg köröket a Man szigeten, a TT Isle of Manben. Ezt a duót teszi trióvá az MX vs ATV széria legújabb része, a Rainbow Studios fejlesztésében napvilágot látott All Out. A sorozat legemlékezetesebb felvonása mindenképpen a 2009-es Reflex alcímet viselő darab, amely egyedülálló irányításával hívta fel magára a figyelmet. A játékban ugyanis különvált a versenyző és a jármű kezelése, így jobban oda kellett figyelnünk arra, hogy miképpen megyünk neki egy ugratásnak, és leérkezéskor milyen szögben közelítjük meg a talajt. A kezelhetőség természetesen kontrollerrel volt az igazi, mivel a műveletet a legfinomabban csakis két karral szabályozhattuk. A másik nagy izgalmat a járművek kavalkádja okozta, mivel már 2005 óta, az MX vs ATV Unleashed megjelenésével egyszerre szerepelhettek a futamokban krosszmotorok, quadok, szöcskékre hajazó buggyk, és terepjárók is. Mi az, amivel az All Out tehát többet tud nyújtani számunkra?
NE TÖKÖLJÜNK, NYOMJUK NEKI!
Megmondom én kerek perec, hogy járművek terén semmivel sem. Sőt, a terepjárók hiányának okán még kevesebbet is, mint nagy elődje, mert ezek egyszerűen hiányoznak a felhozatalból. Meg kell elégednünk az erősen Polarisra hajazó buggyval, ami azért sokkal csekélyebb élményfaktorral rendelkezik a nagyobb társainál. Konkrét márkát azért említettem, merthogy a játékban nincsenek licencelt vasak, de nem is nagyon fogunk ezzel foglalkozni, ha megkezdődik a konkrét menetelés. A játék rögtön bedob minket egy tesztpályánkra, ahol minden egyes versenyággal meg fog ismertetni minket. A környezet gyönyörű, tényleg egy óriási és abszolút nem unalmas játszóteret tettek a kezeink, de inkább kerekeink alá. Gyakorlatilag ez a főmenünk is, mert minden egyes indításkor itt találjuk magunkat, de a versenyek befejeztével is itt fogunk kikötni, amíg meg nem nyomjuk a menü gombot. Szerény véleményem szerint sokkal jobb volt, mikor a betöltések alatt ugrálgathattunk egy kisebb arénában, nem kellett hosszasan állóképeket bámulnunk. A dolog dicséretes oldala viszont az, hogy a szabad mozgásnak köszönhetően az oktatómód sokkal kötetlenebbül, befogadhatóbban lett megvalósítva, mint egykoron. Magyarul megpróbálhatunk magunk rájönni a dolgok nyitjára, de az alapokat kihagyni nem ajánlatos, mert sokat fognak segíteni. A játék ugyanis olyan sajátosan értelmezi a fizikát, amit egyszerűen az alapismeretek újratanulásával lehet csak elsajátítani.
MAGASSÁGI KORMÁNY
Első körben egy kis versenyzéstechnikai alaptanfolyamon esünk át: a játék meglepően közérthetően és hatékonyan oktat minket a helyes ívek használatáról, a kanyarcsúcspontokról és úgy általában a motorunk gázadási és fékezési technikáiról, majd az ugratók megfelelő megközelítése és a karok funkcióinak megismerése következik. Nagyon ötletes a bukkanó előtti tevékenység, az úgynevezett „preload”, de a leérkezési szög sem smafu. A fura fizika ellenére az tűnt föl, hogy az irreálisan magas ugratásokat nagyon nehéz normális landolással teljesíteni, holott egy MXGP vagy Supercross játékban ezt jobban kellene megcsinálni. A freestyle vonalnak köszönhetően azonban egy nagyon érdekes elem is akad a tarsolyban, ez pedig a járművek levegőben való manőverezése.
Nem túlzok, de ahogy egy motorral elemelkedünk a földről és szaltózgatunk, azt egy buggyban is lazán megcsinálhatjuk, szinte úszik a levegőben a kasztni. Tehát a játék igazán casual jellege akkor fog kibontakozni, mikor megvesszük az első ilyen masinánkat. Kezdetben csalódott voltam, de később megtanultam élvezni ezt a fajta isteni ajándékot. Valójában nagyon jó móka a levegőben uralni egy kocsit, akármennyire is furán hangzik ez. A másik oldalról nézve viszont kár, hogy ezen a vonalon nem próbáltak meg kicsit szimulátorosítani, mert a korábbi részekben is gyakorlatilag teljesen mindegy volt, hogy mivel indultál neki a futamnak, bármivel meg tudtad nyerni. Esetleg hallottak már a kategóriánkénti eredményhirdetésről a fejlesztők? A vegyes versenyeken igenis legyenek külön a motorok, quadok és az autók is az eredménylistán!
TUNING VS GYAKORLAT
Visszatérve kicsit a versenyzésre, voltak nehéz perceim, mikor a jó rajt után, a kör második felében, szépen elkezdtek utolérni, majd megelőzni a riválisok. Gondoltam, hogy talán nem elég erős a gépem az adott mezőnyhöz – elvégre gyorsan haladtam előre a majdnem negyven eseményt felvonultató All Out bajnokságban. Lázas motorfejlesztésbe kezdtem, de az eredmény még így is elmaradt a várttól. Egyszerűen csak annyi történt, hogy megfeledkeztem a tutorial talán legfontosabb eleméről, a kuplung kezeléséről. A rajtnál még használtam is, mert jól ki lehet lőni vele, de ha futam közben olykor odapöckölünk neki, akkor is előidézhető a jelenség, csak kisebb hatásfokkal. Mindez arra jó, hogy fokozatosan ellépjünk a mezőnytől, és a nagyon meredek emelkedőkön kicsit gyorsabban jussunk föl.
Ezen nagy felfedezés után verhetetlen voltam – persze csak ha nem puffantam egy hatalmasat valamelyik fában. Pirospont jár azért, hogy a fák lombkoronáján nem lehet csak úgy átszállni, hanem nagyon csúnyán bele lehet akadni, vagy épp durva gellert kapva pöröghetünk tőlük a levegőben. A ragdoll viszont olykor nem volt kibékülve a terepelemek és a talajszint határaival, sokszor tűntem el a föld alatt, vagy csak fejjel belefúródtam egy épületbe, indokolatlan rángatózás közepette.
SUFNI DRIVATAROK
A cicomákra azonban nem lehet sok rosszat mondani, mert jó érzékkel sikerült teletömni a ruhatárat mindenféle nyalánksággal, és persze a járműveink alkotóelemei is egészen részletes szintig változtatható kinézettel bírnak.
Az egyik legfurább funkciót is meg kell említenem: lehetőség van az MI mezőnyét saját pilótákkal bővíteni, így akár a Forza-címekhez hasonlóan barátaink nevei is szerepelhetnek az eredményjelzőkön. Ennyire nehéz lett volna lekoppintani a Drivatar rendszert, hogy legalább a választott platformon elérhető ismerőseinket beletegye egy kalapba a játék? Ebben a formában ez számomra a Grand Prix 3-at idézi, amikor az egész mezőnyt barátok neveire írtam át a játék adatbázisában.
Mindezeket egybevéve úgy érzem, hogy kicsit összecsapott játékkal próbálják fenntartani a haldokló sorozatot a THQ háza táján. Hiába van kétfős osztott képernyő, gyönyörű pályák, 16 játékost számláló multiplayer, és többféle versenyág, ha egyszerűen lassan 10 év elteltével sem változik a játékmenet. És nem, ezen még az sem segít, hogy néha a The Offspring csendül fel a futamok alatt, de bizony az sem, hogy egyszerre adtak ki a játékhoz 8 (!!!) darab motor DLC-t...
