Kis hazánkban a konzolok és a játékra is bőven alkalmas PC-k elterjedésével meglehetősen háttérbe szorultak a klasszikus értelemben vett játéktermek, ahol annak idején egy-egy bedobott húszforintosért lehetett elütni az időt az éppen aktuális verekedős anyaggal, vagy netalántán a berendezéshez csatolt lézerpisztollyal apríthattuk a rosszfiúkat.
BOGÁRÍRTÁS JAPÁN MÓDRA
Ebből a környezetből indult egy másik stílus is, amelynek alapjai az 1970-es évek végéig vezethetők vissza: ekkor bukkant fel ugyanis Japán játékbarlangjaiban egy Space Invaders nevű masina. A gép nem állította túlzottan bonyolult feladat elé a vele időt eltölteni szándékozó suhancokat: mindössze a képernyő alján mozgatható kis repülővel kellett a több sorban folyamatosan ereszkedő szörnyeket kiiktatni. A megjelenését követő döbbenetes siker után szerte a világon elterjedtek, és nemcsak minden magára valamit is adó teremben, de az otthoni gépeken is rendszeresen felbukkantak a pixelidegenek (ráadásul hamarosan film is készül Space Invaders címmel, mely a játék „sztoriján” alapul).
A konzolokon már egy évtizede elérhető Mushihimesama szintén sokat merített a klasszikus műből, lévén a teendőnk ezúttal is a hullámban érkező rémségek megállítása, ebben pedig meglehetősen törékeny repülőnk, valamint az arra szerelt fegyverek lesznek segítségünkre. A hangsúly tehát ezúttal sem a főszereplő motivációs bázisát és jellemét részletesen taglaló cselekményen van, sokkal inkább a rengeteg, gyakran az egész képernyőt betöltő ellenfeleken, robbanásokon és a felszedhető bónuszokon. Öt helyszínen át zajlik az öldöklés, miközben a legkülönfélébb bogarak kerülnek puskánk csöve elé és pilóta legyen a talpán, aki sérülés nélkül átevickél a golyózáporon: gyakran olyan mértékű rohamot diktálnak a repkedő és lila gömböket, valamint sugarakat lődöző jószágok, hogy kicsiny űrhajónk elvész a kavalkádban. Normál fokozaton kívül nekivághatunk a darálásnak kezdő szinten is, azonban még így sem tanácsos levenni a tűzgombról az ujjunkat egy pillanatra sem.
AHOGY CSAK A CSÖVÖN KIFÉR
Kimondani és megjegyezni a játék nevét éppen akkora kihívás, mint vég nélkül szórni a rakétákat, lézereket és bombákat, miközben a szélrózsa minden irányából érkező szüntelen támadásokat próbáljuk kikerülni. Japánból érkező alkotás lévén nem meglepő, hogy a képernyő szélén nagy szemű, lilahajú lányok terpeszkednek, az akciók alatt pedig tipikus aláfestő muzsika fokozza a hangulatot (letölthető DLC-ként elérhetőek az egyes számok, valamint egy 1.5-ös verziójú kiegészítő is, amely újfajta fegyvermódot, valamint némiképp módosított mesterséges intelligenciát tartalmaz). A Cave anyaga már több gépen is megjelent, mire eljutott a PC-s portig (sőt időközben egy folytatás is elkészült Mushihimesama Futari néven), és aligha állíthatnánk, hogy sikerült volna eltüntetni a konzolos múltat: a felbontás például nem módosítható, valamint az irányítás is leginkább egy strapabíró kontrollert igényel. Mindazonáltal remek móka az állandó rohamban akár többedmagunkkal is állni a sarat, kiismerni az egyes rovarok támadási mechanizmusát, majd egy izzasztó menet után megdönteni saját (vagy akár mások) pontrekordját. Ráadásul még pénzt sem kell bedobni a gépbe a folytatáshoz…
