A nyomozós filmekben látható, piros zsinórral összekötött, feltűzött képekkel és cetlikkel teli gyilkossági fal remek mércéje annak, hogyan halad az ügy. Vagy annak, hogy mikor hagyja valaki maga mögött a logikus következtetéseket és tér át a kaotikus összeesküvés-elméletek terepére. A Murder Mystery Machine erre építi jóformán a teljes játékmenetét, és sokszor annyira kaotikussá vált a falam, hogy hozzám is becsöngethettek volna a kedves köpenyes bácsik a fordított kabáttal. Egy gombolyag fonallal jelenleg azt próbálom kideríteni, hogy ez főleg a játék hibája, vagy már az enyém?
Még 9000 nap nyugdíjig
Hősünket, a felettébb lelkes Cassandra Clarket, az akadémiáról egyből a helyi rendőrség alagsorában működő nyomozócsoporthoz vezénylik, ahol valamiért egyetlen kollégája, a kiégett, cinikus (és esélyesen max. 5-8 évvel idősebb) veterán tölti büntetését. Megismerkedésünk után nagyjából öt perccel pedig már egy, a helyi választásokon esélyes politikus halála után nyomozunk – hiszen ki más is kapná az ilyen kiemelt ügyet, mint egy kezdő és egy kegyvesztett detektív? Na, jó, a hasonló „valós események alapján” fordulatok mindennaposak a krimisorozatokban is. Ami már csak azért sem meglepő, mert az eredetileg tervezett rogue-lite bűnügygeneráló rendszert (amire a játék neve utalhat) idővel elvetették, és szakmabeli írókkal készíttették el a nyolcrészes első szezont. Ennek megfelelően rutinos sorozatjunkiek sok epizódban előre láthatják, merre tart az ügy, bár természetesen az sem marad el, amikor a különféle fordulatoknak köszönhetően negyedóránként más lesz a fő gyanúsított. Ezt inkább megnyugtatóan otthonosnak éreztem, mintsem zavarónak. Legalábbis többnyire.
A játék menete elég egyszerű, sőt kissé talán monoton is. Egy ügy 5-6 helyszínből áll. Mindig a rendőrőrsön kezdünk (néha némi beszélgetéssel), majd a helyszínre ugrunk, ahol általában a ki, miért, hol, mivel kérdésekre keressük a választ. Ehhez beszélhetünk pár emberrel, és ha jól körbenézünk, a diorámában elszórva találunk néhány megvizsgálandó elemet is. Mindez azonban elég döcögősen zajlik. Beszélünk valakivel 2-3 témáról, vagy összeszedünk néhány bizonyítékot, amitől a fejünkben lévő (?) falon, kisebb csoportokba kapcsolt cetliken, megjelenik az információ. Ezek között kell újabb kapcsolódási pontokat találnunk, amitől újabb kérdést tehetünk fel, amire újabb információs cetlit kapunk. Azt hiszem, mindenki sejti, hogyan tovább.
Csak még egyetlen kérdés!
Az információk összekapcsolása a játék legérdekesebb és legfontosabb, éppen ezért a legfájóbban kidolgozatlan pontja. Talán a mobilos múlt miatt, de nehézkes a kezelése: a cetliket összeköthetjük és át is helyezhetjük, hogy jobban átlátható legyen a tábla, de egyszerre csak egyik mód aktív. Ami sokkal nagyobb baj, hogy a játék egyelőre nagyon pontosan meghatározott kapcsolatokat vár el a továbblépéshez. Volt, hogy két hasonlóan megfogalmazott információból csak az egyiket fogadta el, vagy két amúgy is ugyanahhoz az alaphoz kapcsolódó információt kellett még külön összekötni. Ez elég idegesítő, amikor látszólag minden logikus, de csak akkor jelenik meg a várt információ, ha valahogy máshogy fejezzük ki. Másrészt viszont valahol szép kalandjáték-nosztalgia, hogy mindent összepróbálunk mindennel, hátha működik. Pláne, mivel azon múlik az A+ értékelés (és az azzal megnyitható menő ballonkabát), hogy minden kapcsolatot megtaláljunk. Meg azon, hogy még véletlenül se kattintsunk a segítség gombra, mert az automatikus B értékelés, és mivel a mentés automatikus, kezdhetünk mindent elölről.
A grafika stílusa kissé furcsa, neo-noiros, de nekem tetszett. A zene udvariasan a háttérben marad, szinkron viszont legnagyobb sajnálatomra nincs (talán idővel kaphatunk). A fejlesztők most gyűjtik a visszajelzéseket, és finomítják a rendszert, ami így remélhetően hamarosan kicsit elnézőbb lesz a logikai kapcsolatokkal. Úgy érzem, azt érdemes lenne mindenkinek megvárnia, aki tényleg detektívnek szeretné érezni magát és nem hímzőnőnek.
