Kicsit kiszínezve ugyan, de így kezdődik az Artificial Studios második játékának sztorija. Nem túl eredeti, de ahhoz talán elég, hogy megfelelő körítésbe burkolja, az amúgy rendkívül primitív játékmenettel dicsekedő Monster Madness-t! Érdemes tudni, hogy a 2001-ben alakult fejlesztőgárda első alkotása egy ingyenesen publikált demonstráció volt az Ageia PhysX kártyának, amivel sokkalta realisztikusabb fizikai modellezést lehet elérni a játékokban (akit ez érdekelné, CellFactor: Revolutions címmel megtalálja a PGO-n). Természetesen a második gyermek is örökli apuci különleges képességeit, így a Monster Madness-ben is olyan precíz és élethű halomba lőhetjük a zombikat, ahogyan azt Milla Jovovichtól láthattuk a mozivásznon.

Monster Madness: Battle For SuburbiaMonster Madness: Battle For SuburbiaMonster Madness: Battle For Suburbia


Zsémbes-zombis


Gondolom máris világossá vált, hogy a Monster Madness-ben inkább az erőfitogtatás került előtérbe, mintsem egy fantáziadús játékmenet kidolgozása – ami viszont a játék sava-borsa –, pedig egy egész eredeti és addiktív cuccot is ki lehetett volna hozni, ráadásul akkor megérteném, hogy ezért pénzt kérnek a boltokban. Ha ez is ingyenesen jelent volna meg, máris nagyobb népszerűségnek örvendene játékos berkekben, így viszont érdemes jól megfontolni; biztosan kell ez nekünk…?

Monster Madness: Battle For SuburbiaDe vissza az elejére: egy külsőnézetes akciójátékról van szó, ahol négy karakter közül választva akár összefogva, kooperatívan is hentelhetjük a táposabbnál táposabb „tucatzombikat”. Kezdetben egy sima horgászbottal, vagy éppen WC pumpával csépelhetjük őket, aztán később a pályákon található kacatokból lehetőségünk nyílik öt különböző csúzlit összetákolni, amit Larry bácsi szuperkamionjában tehetünk, amivel minden pályán véletlenül összeakadunk. Más, említésre méltó dolog nemigen van a játékmenetben, leszámítva, hogy jönnek a zombik, mi meg tapadhatunk a balklikkre. Azért az talán mégis megdobja cseppet a Monster Madness-t, hogy ezt a béna matériát egy jópofa képregényes formába csomagolták, ami nekem bejött – de lehet, hogy csak a pozitív hozzá állásom beszél belőlem. A grafikára viszont tényleg nem lehet panasz az UNREAL 3 engine miatt és ehhez társul még a spéci fizika – feltéve, ha van Ageia kártyánk is –, úgyhogy a zombikkal együtt a tereptárgyak többsége is ide-oda repked a robbanásokkal tarkított jeleneteknél.

Ha már így belejöttem a program fényezésébe, akkor a cikk végére újra elkenem kicsit az érdeklődők száját: a pályák alatt hallható zene nagyon gáz – sajnos még „hentelő-rocknak” is gyenge. Nekem kicsit olyan benyomásom van, hogy ez a játék nem lett túlzottan átgondolva. Ugyan az Artificial Studios srácai megpróbáltak egy ingyenes játéknál komolyabbat alkotni, de egyelőre még csak az látszik, hogy van még hova fejlődniük!