A szörnyvadászos Monster Hunter-szériának hatalmas kultusza van a PlayStation-játékosok körében, hiszen a Capcom 2004 óta örvendezteti meg őket a kemény kihívást nyújtó nyílt világú akciójátékkal. A Monster Hunter eddig jobbára két MMORPG, a 2007-es Monster Hunter Frontier Online és a 2013-as Monster Hunter Online formájában tette tiszteletét PC-n. Szerencsére napjainkban a jellemzően PlayStation-platformokra fejlesztő japán kiadók (Sega, Konami, Capcom) közelednek a nyugati és a számítógépes játékosokhoz, így augusztusban a széria legújabb fősodorbeli epizódja, a Monster Hunter: World (innentől MHW) megjelenhetett PC-re is. Mivel Böjti az év elején debütált konzolverziót már alaposan kivesézte, a továbbiakban a számítógépes szörnyvadászat sajátosságaira koncentrálunk.
Ami nem változott
Aki nem ismerné: a MHW nem a lebilincselően izgalmas sztorija miatt fog a képernyők elé szegezni, hanem azért, mert kvázi MMO-ként egy hatalmas világot kínál, a World of Warcraft-szerű játékokat is megszégyenítő komplexitással. Így a Worldben is csak útmutatóként (ha rosszmájúak akarunk lenni: oktatómódként) funkcionál az új világ felfedezését bemutató sztori, mely szerint kezdő szörnyvadászként csapatunkkal hajótörést szenvedünk egy feltérképezetlen szigeten, ahol hegyméretű szörnyek uralkodnak. Őket kell levadásznunk, ami persze 50-60 vagy akár 100 óránkba is kerülhet, mert a monstrumoknak nem lehet csak úgy nekirohanni, vagy kisebb példányok gyilkolásával gyors ütemben fejlődni, sőt ahogy haladunk előre, úgy nyílik meg egyre több lehetőség, helyszín és ellenfél. A MHW esetében karakterünk fejlődése nem tanult készségeitől, hanem a leölt dögök bőréből készült páncéloktól és fegyverektől, illetve a különböző növényekből és gombákból készített főzetektől, töltényektől és bombáktól függ. Aki szereti az MMO-kat, az a széria legújabb részét is garantáltan meg fogja kedvelni, ha ráérez az ízére. Csak éppen ezt a játékot kicsit más logikával kell játszani.
Ami változott
Persze az tény, hogy a Monster Hunterek kezdettől a PS-ek és Nintendo-gépek kontrollereire lettek tervezve. Ezért is kellett az utóbbi időben szerencsére egyre igényesebb PC-portokkal előálló Capcomnak néhány plusz hónap a számítógépes verzió elkészítéséhez. A 2000-es években a számítógépre adaptált Capcom-játékok rákfenéje volt a borzasztó a karakterirányítás és a silány grafika (Devil May Cry 3, Resident Evil 4 – hogy csak két állatorvosi lovat említsek). A MHW legújabb verziójának szerencsére nincsenek ilyen problémái. A táj gyönyörű, a karaktermodellek meghökkentően részletesek, és mindemellett két hatalmas terület között nem kell 5-10 másodpercnél többet bámulni a töltőképernyőket. Jóllehet, a játékmechanizmus kicsit túlbonyolítottnak tűnhet, hiszen vissza kell caplatnunk a vadonból a hajóroncsokból kialakított törzshelyünkre, ha új küldetést akarunk elvállalni. Így bár tényleg rövid időre, de viszonylag gyakran találkozunk a töltőképernyővel.
A karaktermozgás és a harc is gördülékeny és élvezetes. Jóllehet, az irányítást és a tárgykezelést azért szintén érheti kritika amiatt, hogy túl sok a gomb, és a veterán MMO-sok biztosan látják, hogyan lehetett volna egyszerűsíteni ezen. Elég frusztráló például, ha nem karddal, hanem távolsági fegyverrel (esetemben: egy számszeríjpuskával) megyünk vadászni, mert akkor a gyors elérésű tárgylistát nem tudjuk az egér görgőivel lapozni, hanem a Q billentyűt kell lenyomva tartani, és a két egérgombbal váltogathatunk. Mondani sem kell, hogy egy húzós szörnyvadászat közben ez mennyire idegesítő, főleg, hogy a keményebb dögök egy csapással a túlvilágra küldhetnek, ha nem vetődünk gyorsan arrébb. Három halál után pedig bukjuk a legtöbb küldetést. A batyunk és a ládánk tartalmának rendezgetése pedig az automatikus elrendezési funkció ellenére is hajmeresztő, a Diablo 2 már a 2000-es években is frusztráló, csigatempójú pakolgatását idézi. Ha át akarunk rakni valamit a táskánkból a ládába, akkor nem lehet egy kattintással egy egész nyersanyagkategóriát megfogni, hanem meg kell adni, mennyit szándékozunk áthelyezni, majd ezt még le is kell okézni. A MHW kulcsa a türelem, de azért az ilyen és ehhez hasonló mechanizmusokon lehetett volna finomítani. Főleg, hogy amúgy az Xbox kontrolleremmel a tárgyak gyors elérése működőképesebb volt. Viszont egérrel és billentyűzettel sokkal jobb a karaktert irányítani és harcolni.
A tárgykezelés tehát nehézkes, és ezen a gombkiosztás átszabása sem javít. De azért megszokható, és a játékélményt nem rontja el. Sokkal nagyobb probléma, hogy a MHW online része még a legújabb patch után is bugos. Aki nem tudná: lehetőség van magunk mellé még három főt behívni, hogy velük együtt csapjuk le a túl kemény ellenfeleket. Igen ám, de én 10-ből 8 alkalommal nem tudtam létrehozni online játékot, így a program átrakott offline módba. Steamen többek között emiatt is rosszul áll a World szénája, illetve a felhasználók olyan hibákról számolnak be, mint a hőskorszakot idéző agybaj, a mentett állás használhatatlanná válása, vagy hogy az utolsó szörny legyűrését követően egyszerűen kivág az asztalra a program. Én ilyenekkel 20+ óra alatt nem találkoztam, de az tény, hogy a Capcomnak rá kell feküdnie a javításokra, mert ezek a kritikus hibák tönkretehetik az amúgy kiváló játékot. Viszont nem érdemes sem a bugok, sem a kezdeti nehézség miatt feladni. Ahogy Böjti is írta, a World nem fogja a kezünket, magunknak kell felfedezni a világ és a több óra után is izgalmas szörnyvadászat trükkjeit és titkait, ami miatt ez a lenyűgözően komplex játék többet ér bármelyik trendi MMORPG-nél.
