Akadnak persze kivételek, a Tales from the Borderlands nyitánya például annyi izgalmat, meglepetést, váratlan fordulatot tartogatott, mint más Telltale-játékok összesen, de persze ott a másik véglet is, a novemberben véget érő Trónok Harca adaptáció, ahol bizony rettentően szűk marokkal adagolják a gázt. A téma miatt ez persze érthető, és a téma az, ami a Minecraft: Story Mode kapcsán első és második ránézésre is arra késztet, hogy feltegyük a kérdést: kalandjáték a Minecraftből?
FURCSA ÉLET
Igen, ráadásul epizodikus, hiszen mégiscsak egy Telltale-játékról van szó, úgyhogy öt epizódra bontva kapjuk meg ezúttal is a sztorit − elvégre egy kalandjátékba illik azt is pakolni, még úgy is, hogy a forrás egy olyan franchise, ahol a történetet maga a játékos generálja.
Játékos, azaz főhős persze itt is van, ráadásul nevesített: Jesse-nek hívják, és a Telltale történetében először még testre is szabható, ráadásul nemcsak a külseje változtatható meg, de a neme is, így fiúként és lányként is neki lehet vágni Minecraft-világnak, ahol a feladat nem a nyersanyaggyűjtés vagy az építkezés, hanem egy lelkes, de kissé amatőr Minecraft-csapat vezetése. És szokás szerint a túlélés, hiszen nem meglepő módon már az első epizódban borul minden, a világra rászabadul egy mutáns Wither, aki szép lassan elkezdi felszippantani a világ építőkockáit, így csak Jesse és barátai, valamint egy legendás Minecraft-csapatnak van esélye megállítani a szörnyet, feltéve, ha sikerül megtalálni a team tagjait.
CSALÁDI VAKÁCIÓ
A hangsúly természetesen Jesse-en és társain van, akik azonban egyelőre még nem túl emlékezetes karakterek, és várhatóan egyáltalán nem fognak olyan erőszakos és brutális szituációkba keveredni, mint mondjuk a Walking Dead vagy a Wolf Among Us stábja, hiszen a Story Mode családközpontú. Ennek megfelelően túl sok tennivaló sincs benne, egy-két nagyon gyenge csatajeleneten túl csak két alkalommal kell a hagyományos craftoló asztalkához ülni, előállítani egy (?) és egy slime-kockát.
Egy dolgot viszont tökéletesen sikerült eltalálni: a világot, amely pontosan olyan, mint az eredeti Minecrafté, csak épp valamivel szebb, jóval részletgazdagabb, kidolgozottabb (különösen az animációk és a fényeffektek), de ezért nem áldozza be a kultjáték egyedi stílusjegyeit. Passzolnak a textúrák, passzolnak a karaktermodellek, és a szereplők megformálásában segédkező szinkronszínészek is tökéletes munkát végeznek, főleg a Jesse férfi kiadását életre keltő standup humorista, Patton Oswalt, akin érezni, hogy nemcsak a pénz markolni jött ide, hanem tényleg érdekli a Minecraft világa és a játék is.
Hogy aztán ez a lelkesedés és tempó kitart-e az ötödik epizód végéig, azt egyelőre nem tudjuk − pontos ütemtervet ehhez a szériához sem kaptunk, de biztató, hogy a második felvonás rekordidő alatt, gyakorlatilag másfél hetet követően megjelent, így csak reménykedhetünk abban, hogy a Telltale nem csak a színvonalat tudja majd tartani, de ezt a megfeszített tempót is.
