A 21. század első évtizede alatt szinte visszatérő vicc volt az, ahogy Kodzsima Hideo az éppen aktuális Metal Gear-epizód fejlesztése közben rendre előhúzta a kalapból a lezárás és a továbblépés problémáját, hogy aztán pár hónappal később már azon keseregjen, hogy megint behúzták a csőbe, még mindig vannak ötletei, amit muszáj megvalósítania, úgyhogy megint visszaül a rendezői székbe.
Az ütemezett székfoglalósdi azonban a Metal Gear Solid V: The Phantom Painnel új fordulatot vett, hiszen ahogy Kodzsima esetleges távozását sem lehetett komolyan venni, úgy azt sem, hogy a Konami felhagy a hagyományos játékfejlesztéssel. Hogy a nagy médiafigyelem övezte Konami – Kodzsima szakításnak mi lehetett pontosan az oka, azt várhatóan még évekig (vagy évtizedekig) nem fogjuk megtudni, az azonban egy percig sem volt kérdéses, hogy még ha a Konami tényleg a mobilos címek felé is fordul, a legsikeresebb franchise-át azért még nem viszi le a kertbe, hogy agyonlője. Azt viszont még a legnagyobb jósok sem tudhatták előre, hogy a következő Metal Gear nemcsak, hogy spinoff lesz, de Japánból lovagol meg egy olyan műfajt, amely a vártnál későbbre datált megjelenésére már
TÚL-ÉLNI
A Metal Gear Survive ugyanis nagyon sok szempontból nem tekinthető hagyományos Metal Gear-játéknak: egyrészt egyáltalán nem működött benne közre Kodzsima, sőt, még a játékbeli Snake-család sem, hiszen a főszereplő ezúttal te magad vagy – egész pontosan az a karakter, akit egész ügyesen csempésznek bele az ötödik Metal Gear világába. Félreértés ne essék, ez nem a Phantom Pain folytatása vagy előzménye, hanem egy mellékág, méghozzá szó szerint, a Survive ugyanis egy alternatív dimenzióba vezet, egy meglehetősen erőszakos féreglyukkal, amely nemcsak az MGS V előzményének számító Ground Zeroesban látott katonai bázis egy jelentős részét szippantja magába, de az abban épp az életükért harcoló katonákat is. A rövid, de annál fájdalmasabb út vége egy Dite nevű világ, ami pont olyan, mint az általunk ismert Föld, azzal a különbséggel, hogy egy fertőzés gyakorlatilag kivégezte az emberiséget, akik viszont a túlvilág helyett a bolygón maradtak, és Wanderernek hívott, öntudatlan, hiperagresszív lényként élnek tovább, elpusztítva mindent és mindenkit, akit még nem ragadott el a kór. Rövid időn belül persze kiderül, hogy Dite egyáltalán nem ismeretlen az Egyesült Államok kormánya előtt, és valójában van egy tervük, aminek te, és több más szerencsétlen túlélő is a részese.
A műfajban, és így a Survive-ban is ez a könyörtelen mutatókkal való harcot jelenti. Alapvetően két dologra kell figyelni: a hidratációra és az éhségre. Minden lépés, minden másodperc folyamatosan apasztja ezen mutatókat, különösen harc vagy épp bevetés közben, ráadásul az életerő és az állóképesség is ezekhez kötődik. Azaz súlyos éhgyomor esetében sokkal kevesebb ütésből is padlóra lehet kerülni, kiszáradt állapotban pedig a sprintelést szinte teljesen el lehet felejteni. A biológia diktálta szabályokkal való örök harcot az egyik oldalról a víz, a másikról pedig az étel támogatja. Dite bizonyos részein egyfajta mini oázisokból lehet H2O-hoz jutni, ezek környezetében pedig általában állatok – birkák, kecskék, farkasok – pihengetnek, amiket persze le lehet vágni azok húsáért.
NAGYBANI PIAC
Persze ennyire nem egyszerű az élet: egyrészt ezen nyersanyagforrások hajlamosak kiapadni és csak hosszú idő elteltével visszatermelődni, másrészt a fogyasztásuk önmagukban károsabb, mint a koplalás. A víz minden esetben koszos, fogyasztásával komoly betegségeket lehet összeszedni (a hányás és a hasmenés legalább olyan gyorsan meg tud ölni, mint az ellenfelek), az étel nyersen pedig hasonló tüneteket produkálhat. Ez ellen pedig lehet harcolni: a vizet fel lehet forralni, az ételt pedig meg lehet sütni, feltéve, ha van erre szolgáló eszközünk/állomásunk. A Survive-ban ezt a saját bázison lehet létrehozni, amely egy nagy, roncsokkal teli tér; ide lehet épületeket, védelmi vonalat lerakni a vadonban talált nyersanyagokat felhasználva, és ezek használatával lehet szavatolni a túlélést. Mindent saját magunknak kell összerakni, beleértve az elsődleges és másodlagos fegyvereket, a ruhákat és az azokra aggatott kiegészítőket, de még a gyógyszereket is. Természetesen ezek masszív mennyiségű nyersanyagot emésztenek fel, így a Survive nagyon gyorsan rákényszerít egy napi rutin kialakítására: gondoskodni kell az ételről és az italról (ezek nélkül öngyilkosság kimerészkedni a vadonba), meg kell nézni a raktárban, hogy mire lenne szükség a bázison, és csak aztán ajánlott nekiindulni Dite felfedezésének.
FEL! TÁMADUNK!
Dite pedig nem éppen egy mókás hely, a világ nagy részét egy áthatolhatatlannak tűnő por lepte el; ha ilyen övezetbe megyünk, muszáj oxigéntartályt is vinni, amelynek véges a kapacitása, így nem elég, hogy az éhség- és a szomjúság mutatót is figyelni kell, de még a fulladás veszélye is fenyeget. Menet közben csak egyféleképpen tölthető újra a tartály: pénzzel. Természetesen nem dollárokról van szó, a Kuban valójában egyfajta energia, amelyre mindig szükség lesz. Még a kraftoláskor is muszáj használni belőle, sőt a szintlépéseket is ebből kell megvásárolni. Kubant elsősorban a leölt ellenfelek testéből lehet kinyerni, de még bizonyos növények is termelik. Ellenfélből pedig a lehető legtöbb van, Dite szó szerint hemzseg az agyatlan lényekben. Nincs túl sok fajta belőlük, a már említett zombiszerű, csapdában járkáló Wandererek vannak többségben. Önmagukban hatalmas veszélyt nem jelentenek, de mivel mindig tömegesen érkeznek, nem feltétlen ajánlott velük harcba bocsátkozni.
A Survive harcrendszere a közelharcra épül, annak is a kézifegyveres válfajára. Több kategóriában lehet egy-egy eszközt bevetni azok kikraftolását követően: egy- és kétkezes, vágó, szúrószerszámokkal, idővel pisztolyokkal és gépfegyverekkel is ritkítható Dite lakossága, de ezek fajtája és a velük való jártasság (amely a szintlépésekkor elkölthető skillpontokkal javítható) dönt arról, hogy mennyire hatékonyan és gyorsan sikerül bevinni a sebzést. A csatázás minimálisan nyögvenyelős, a stamina és a valós mozdulatok miatt nem lehet hack’n slash módjára csapkodni, sokkal fontosabb okosan, megfontoltan támadni, és nem csupán másodlagos eszközöket (pl. gránátokat), hanem csapdákat is bevetni. A legtöbb misszió mindig egyfajta tower defense-be torkollik, ahol adott ideig kell megvédeni egy személyt vagy egy gépet. Ehhez számos eszköz készíthető: fa- és fémkerítés, homokbarikád, és vagy féltucat csapda, melyek szinte bárhová lerakhatók, de egy kisebb csapat is gyorsan át tud rajtuk jutni, így marad a menekülés, és rosszabb esetben az újabb próbálkozás.
Fémes köd
Ez a Metal Gear Survive mottója is lehetne: újra és újra megpróbálni ugyanazt. Elemeire bontva a Survive rendkívül monoton, és néha feleslegesen könyörtelen (menteni csak a missziók végeztével, vagy az anyabázisra visszatérve lehet), online rendszere szinte csak a hordázásról szól, hosszú, 30 órás kampánya pedig felejthető, mégis rendkívül addiktív és lebilincselő. Dite hangulatos helyszín, az MGS 5-től örökölt játékmechanika pedig még mindig fantasztikus – de a Survive nem maradandó klasszikus, mint a Kodzsima-féle MGS-ek, csak egy rendkívül szórakoztató spinoff.
