A játék demója a Steam nyáron tartott Jövő Fesztiválján mutatkozott be, kipróbálása után pedig különleges megvalósításaival egyből belopta magát a szívembe. Habár én magam nem vagyok túl ügyes a jó ritmusérzéket igénylő feladatokban, ettől függetlenül kifejezetten szeretem a műfajt. Az eredetileg szeptemberre tervezett megjelenés azonban végül egészen decemberig csúszott, így az ígéretes ízelítő után sokat kellett várnunk a megjelenésre. A Half Asleep nevű indie fejlesztő mögött egy szem ember (név szerint David Huynh) munkája található, aki szívét-lelkét beletette, hogy minél szerethetőbb játékot adhasson ki, és a továbbiakban is hasonló „álomszerű” programokon szeretne dolgozni. Egy kis spoiler: az első benyomások alapján érdemes lehet odafigyelni a későbbi alkotásaira is.
Ahol a valóság álommá válik
A Melatoninnak nincsen különösebb története, „csak” egy hétköznapi fiú álmain keresztül kalandozunk, így a játék végére kapunk egy átfogó képet arról, hogy főszereplőnk milyen ember. Megismerhetjük a vágyait, kedvenc ételeit, a munkáját és megannyi érdekes vagy éppen különös gondolatát. A több mint 20 elérhető pálya 5 féle különböző tematika szerint van felépítve, az egyes terepeken pedig nemcsak a téma, hanem a játékmód is változik. Egyéni preferencia, hogy éppen melyiket érezzük nehezebbnek vagy könnyebbnek, hiszen a programnak nemcsak a vizuális körítése egyedi, hanem a játékmenete is. Egyvalami azonban közös bennük: a következő éjszakára csak abban az esetben juthatunk tovább, ha elértünk összesen nyolc csillagot, ami zenénként pontosan két darab. Ez igen könnyűnek hangzik, de vajon tényleg az?
Éber alvás
A barátságos, kézzel rajzolt képek, a lágy színek, a kellemes muzsika és a program címe, vagyis a „Melatonin” (amit más néven az alvás hormonjának is nevezhetünk) alapján könnyen azt hihetné az ember, hogy ez egy igazán nyugodt és pihentető ritmusjáték. Hát, nem az. Mert amíg főszereplőnk békésen álmodik, addig mi keményen meg kell, hogy dolgozzunk minden egyes pontos ütem lecsapásáért. Nem tudom, mikor voltak utoljára ennyire kihegyezve az érzékszerveim a különböző hangokra és vizuális ingerekre, mert bizony nemcsak jó ritmusérzék, de sokszor gyors reflex és kifogástalan memória is kell az etapok tökéletes teljesítéséhez.
A Melatonin egyedisége és nehézsége abban rejlik, hogy (a pályák elején található bemelegítésen kívül) nincs külön felület, ami jelezné nekünk a gombok lenyomásának megfelelő idejét. Helyette a fő karakterekre, a háttérre és a zenére kell minél jobban odafigyelni, hogy magunktól eltaláljuk, vagy éppen visszajátsszuk a pontos ritmust. Ha pedig ez nem lenne eléggé bonyolult, a haladás szempontjából csak a tökéletes leütés számít, az erre szánt időablak viszont igen rövid. A kicsit korábban, később vagy teljesen taktuson kívül esett leütések semmit sem befolyásolnak, nincsenek részpontszámok. Azonban, ha nagyon nem boldogulunk, visszakapcsolhatjuk a gyakorlásnál megismert vizuális vagy audiós segítséget, sőt az időkeretet is növelhetjük, ami alatt a játék hibátlannak érzékeli teljesítményünket. Ezeknek hála a kihívást jelentő feladatok is hamar felhasználóbaráttá válnak.
A ritmust felvehetjük kontrollerrel és billentyűzettel is, hiszen mindössze 3 darab gombra van szükség, de a kreatív tematikák, valamint a változatos ütemek gondoskodnak róla, hogy egy pillanatra se érezzük ismétlődőnek az álmokat. Ha pedig a leírtaknál is több kihívásra vágyunk, azt a nehéz móddal, vagy a pályaszerkesztővel könnyedén orvosolhatjuk.
A Melatonin tehát egy igazán eredeti és ötletes ritmusjáték, ami még a műfaj veteránjainak is képes kihívást nyújtani, de bekapcsolható könnyítéseinek köszönhetően a kezdőknek sem kell megijedniük tőle. Kedves grafikája és kellemes zenéi pedig gondoskodnak róla, hogy az élmény a sokadik nekifutás után se legyen frusztráló vagy fárasztó.
