Két nem túl ismert cím, a Kingdom Wars (egy RTS-sorozat, ostrom és csata-szimulátor felhangokkal), valamint a Dawn of Fantasy címre keresztelt MMORTS szerepel csak a Reverie World Studios portfóliójában, de amint látjuk, egy évtizednyi orkok és zombik között elvégzett munka simán átfordítható az európai történelem legsötétebb korszakába…
A Medieval Kingdom Wars a százéves háború (ami amúgy 116 évig tartott, 1337-tól 1453-ig, de oda se neki…) időszaka alatt játszódik, és szerencsére, nem csak a két főkolomposon, Anglián és Franciaországon van a fókusz, mert Ausztriától az Ibériai-félszigetig az európai kontinens szépen be lett táblázva egy feudális rendszerbe, ahonnan az 52 kiválasztható indulókarakter származik. Ezúttal azonban nem királyokat személyesítünk meg, hanem a kor 14 uralkodójának (mór, cseh, sőt velencei is akad, magyar persze nincs) hűbéreseiből válogathatunk, így lettem első körben Guy de Chatillon gróf, Orlean és a körülötte fekvő birtokok ura, Isten, a Core i5 és VI. Fülöp kegyelméből…
A Crusader Kings-hasonmásverseny csak eddig tartott, a hűbéri kötelékek ugyanis pusztán jelzésértékűek, az Európa korpuszát megformáló kampánytérkép viszont tartogat még meglepetéseket. A fallal körülvett nagyvárosok, a kisebb birtokok, az évszakok váltakozásai egész jó minőségben jelennek meg, de a fő attrakció a valós idejű óra mellett az átjárhatóság. A térkép és a városok belső nézete között szabadon mászkálhatsz, továbbá amit kint megépítesz, az odabent is visszaköszön, és vica versa. Hogy is van ez? Nos, általában a seregek ütközésekor egy rendes játékban a csatatér betöltődik, és szimplán lekardozzák a népek a dolgot, de esetünkben mindkét fél kap egy táborhelyet, ahol fát, kaját, követ, és fémet gyűjthet, s ezekből ostromgépek, védművek, további katonák születnek. Ha ez egy város közelében történik, akkor védőként a saját városodban landolsz, és az eddig felépített infrastruktúrával kezdheted a falak megerősítését, mert közben valós időben pörög az óra, a csata pedig folyik. A dolog szépséghibája, hogy csak az előre kijelölt pontokon lehet építkezni, ugyanakkor a bástyákra aggatható katapultok, forró olajos trükkök miatt a Stronghold-utánérzésből is jut.
Vad ötletek…
A Reverie-nek azonban támadt egy olyan furcsa gondolata, hogy a középkori ember is evett néha, ezért a városokban helyet szorított a háziállatoknak, sőt a seregek is cipelik magukkal a kondát, plusz a munkaerőt, hogy a csatatéren is fel tudják dolgozni a javakat. A 30 alakzatot összefogó seregekbe még a kordék is belefértek, és miközben a formációban dolgozó középkori szakik – íjászok, lovagok etc. – buzgón darálják egymást, a papok is oszthatják az áldást, a Kingdom ”parasztja” meg végigjárhatja a harcteret, és kifoszthatja a hullákat (újabb zseniális ötlet, nemde?!). A balansz még nem tökéletes, az íjász komoly fórt kapott, de a történelemből tudjuk, hogy Crécynél is a hosszúíj volt a nyerő.
Sánta, de nem vak!
A játékban elég sok dolog sántít, instant épülnek a városok, a toborzásra sem kell várni, de a végső cél – a királyi cím – sem oké, mert a saját uralkodó alig több egy kupecnél, aki párszáz zseton giftért mindent megbocsát, pedig a Crusader Kingsben kevesebbért is öltek már. Ugyanakkor ez itt még csak a kezdet, a fejlesztők tucatnyi ígéretes extrát belengettek, mint a komplex kereskedelmi rendszert, saját vazallusokat, de valakinek addig is át kell hajózni a Csatornán, és megbüntetni az angol kutyákat…
