Ezen sorok gépelése közben kicsit keserű a mosolyom: ma hoztam haza imádott PT Cruiser-emet, Mr. Twelvetrees-t, a lakatostól. Giova, az aranykezű mester konkrétan Mosonmagyaróváron fogadja a négykerekű pácienseket – szerény észak-budai ranchomtól alig 170 kilométerre. Igaz, ő valóban mester: ellentétben elődjével, aki még jóval azelőtt, hogy én elhoztam volna a gépsárkányt, megjavította annak jobb küszöbét, mert megtörték. Okosba’ heftelt, naná: 2 mm-es lemezzel lefedte az alaposan benyomódott részt, feltaknyolta, letüsszentették fénnyel, és készen is volt. Giova feltárt, fényképezett, levelezett velem, én agyf@szt kaptam – és játszottam tovább a Mech Mechanic Simulatorral, ahol szó szerint ugyanezt kell csinálni. Legalábbis, ha sok pénzt akarsz keresni…
Egy engedély nélküli mech-szerelőként kezded, valami isten háta mögötti műhelyben : innen kell mindent felépítened. Eleve, a rendes „mech-jogsi”, ami után már gyűlnek a presztízs pontok és fejlődhetsz, az 25 ezer dolcsi. De nincs nagy baj, össze fog az jönni, a játék abszolút támogat téged és a kontármunkát. Tisztára olyan, mintha Bivalytörhős-külsőre vagy valamelyik legdélebb-pesti, városszéli családi garázsba (ahol persze a gyerek „feketén” szerelget) költözött volna a XXIII. század, a mindenféle lépegető robotokkal együtt. Ugyanazt fogod csinálni: új alkatrészt csak a legszükségesebb esetben használsz (há’ me’ az sokba’ kerű’…), így amit lehet, azt összetákolod.
A probléma ugyanis az, hogy a javításért fizetett összeg fix. Ebből fog lejönni minden, és a játék igen tág teret nyújt ahhoz, hogy ez a minden minél kisebb összeg legyen. Kezdőként persze a boltból vagy kénytelen alkatrészeket rendelni: de ahogy az engedély megszerzése után gyűlő presztízs pontjaid nőnek, úgy építhetsz be a műhelybe munkaállomásokat. Ezek pedig, bár drágák, hamar visszahozzák az árukat. A beeső, törött-döglött mechek meghibásodott elemeinek jelentős részét itt kijavíthatod (rozsdaeltávolítással, hegesztéssel, az elektronikai elemek megforrasztásával), sőt a végén még kalibrálhatod is a gépezeteket – plusz pénzért, naná. Ja és festeni is lehet, de erre még nem jöttem rá, miért is jó. Persze van olyam eset, amikor a megrendelő csak cserét fogad el – ekkor ott marad nálad az általában a kopott, de még eleve használható vagy legalábbis javítható elem, amit majd legközelebb beépítesz, hiszen a használt ugyanolyan jó, mint az új, neeeeem?!?!
Ha már okos-ügyes és jól felszerelt vagy, érkeznek az egyre bonyolultabb esetek, de ezek legalább pénzes melók. Van, amikor időre kell dolgozni: itt persze rögtön mérlegelhetsz is, hogy kockáztatsz és javítgatod a döglött alkatrészeket, vagy hagyod a francba és veszel újat – ez utóbbi gyorsabb, ellenben drágább megoldás. Majd rá fogsz érezni te is, miben vagy jó és mi az a javítási folyamat, amit ilyenkor inkább hagyni kell.
Maguk a műhelymunkák könnyűek: a rozsdát lézerrel lövöd le a fémről, a hegesztésnél meg csak arra kell figyelni, hol nem kék az alkatrészre vetített háló, és ott kell hegeszteni. Az elektronikus cuccok javítgatása már tréfásabb lesz: a három e-munkapad mindegyike egy-egy, kicsit másmilyen logikai játékot jelent. Nem lövöm le a poénokat, meg hát azért ez is casual gameres könnyedségre van ám belőve. Na és a lényeg: a saját kezű alkatrészjavításnak közel sem kell tökéletesnek lenni, és akkor még finoman fogalmaztam. Egy 43 százalékosra(!!!) visszahegesztett hidraulika henger simán beépíthető, mint kijavított és ezért „zöldcímkés” alkatrész. Negy-ven-há-rom százalék! Na, ennyit a sufnituning dupla küszöböm is tudott a PT-n, hiszen csak alig félig rohadt el, az meg már 50 százaléknál is több, ugyebár… Sőt, az ilyen cuccokat még a „régi haverok”, azaz a téged a műhelyben megtaláló ex-bűntársak által svarcban javítani küldött illegál mech-ekbe is beépítheted. Hát, nemtom, talán nem túl jó ötlet a kellő fegyvermennyiséggel és izomemberrel rendelkező, cseppet sem úriember haveroknak tákolt gépet visszaadni. Legalábbis a való életben ez nem a hosszú távú egészség titka.
A hibajavítást persze megelőzi a hibafeltárás: na, itt egy érdekes csavar van a játékban. Egy mini oszcilloszkópon két rezgéshullámot látunk: az egyik a mech „sajátrezgése”, amire rá kell állni frekiben és amplitúdóban. Nem kell megijedni, két csúszka és 5 perc után pofonegyszerű rutinfeladat. Azért pofás. Ja és nulladik lépésként néha le is kell mosni a mecheket: úriember műhelybe tiszta géppel jár, csak úgy mondom. Én Giova előtt külön alvázat mosattam… Mindez hangulatra és úgy egyébként is nagyon szórakoztató, avagy aki szeret szöszölni, keresi az alternatív megoldásokat és nem ellensége a szerelgetés, az ugorjon be a Mech Mechanic Simulatorba, egy próbakörre, majd álljon neki okosba’ megoldani a problémákat.
