Tudom, olcsó húzásnak tűnhet egy cikket a játék saját fülszövegével indítani, de sajnos ennél jobban nem lehet leírni, hogy miről szól a Master Reboot. Játékot mondtam volna? Úgy értettem, hogy egy First Person Visual Novel sci-fi környezetben, némi horrorral és logikával fűszerezve. Ha te is össze vagy zavarodva, az nem a véletlen műve. A Wales Interactive alkotását tényleg nem lehet egyszerűen bekategorizálni, ugyanis egy minden tekintetben különös szerzetről van szó. Főhősünk egy ismeretlen nő, aki nyugalom, nem azért ismeretlen, mert amnéziás, hanem mert kiléte a sztori során bontakozik ki, amiről vétek lenne egy szót is elárulni, mert ugyan kusza az elején, a remek történetvezetésnek hála a játék végére minden tiszta lesz.
Üdvözlünk a Mysteri családjában!
A kezdő képsorok alatt már-már epilepsziaveszélyesen peregnek előttünk a képek: számítógépező lány, romantikus séta a parkban, csuklyás női alak, egy széken ülő lány világító szemei és ördögi mosolya, valamint egy fura szimbólum. Aztán elkezdődik a játék, mi pedig egy vonatról leesünk egy lakatlan szigetre. Rövid körbepillantás után találunk egy, a bevezető videóban szereplő szimbólummal megegyező jelet, és amint interakcióba lépünk vele, egy nem éppen kedves üzenet, valamint egy creepypastába illő rajz jelenik meg. Ilyen üzeneteket szinte minden pályán fellelhetünk, ám ezeket a készítők nemcsak azért tették oda, hogy a horrorvonalat erősítsék, tényleges fontosságuk van a sztori során, így érdemes mindegyiket felkutatni.
Nem kell sokat keresgélnünk, máris megtaláljuk a kivezető utat egy fehér kocka formájában, amivel interakcióba lépve az megnő, és belelépve átmehetünk a következő pályára. Az első két szint oktató jellegű, ám még így is fantasztikusan illeszkednek a játék amúgy is bizarr világába: megtanítanak futni, ugrani, guggolni, a baltát használni, illetve a kacsák fontosságára is – de erről később.
Családunk tagjaként együtt dolgozhatsz Seren.exe-vel
A harmadik szintre érve egy prezentációs terembe érünk, ahol egy VHS kazettát felkutatva megtekinthetünk egy oktatófilmet a Mysterivel, illetve egy bizonyos Seren.exe-vel kapcsolatban. A Mysteri egy cég, amely létrehozott egy berendezést, mellyel az emlékeinket fel tudjuk tölteni egy szerverre, így bármikor újraélhetjük azokat. Ezen eszköz neve Soul Cloud, Seren.exe pedig amolyan asszisztens, aki ügyel arra, hogy minden rendben menjen, például kiszűri az ártó üzeneteket, az illetéktelen betolakodókat, és így tovább). Nekünk vele kellene együtt dolgoznunk, ám a találkozás korántsem úgy sikerül, mint terveztük. Ahogy a filmnek vége szakad, minden elsötétül, mi pedig láthatjuk, amint egy gép közelebb hozza Serent, majd egy klisés kacaj keretében ledobja a sötétségbe. Ugyanekkor egy titkos átjáró is nyílik, ami egy recepciós pulthoz vezet. Kiszolgáló nincs, de az asztalon levő kék kacsából megtudjuk, hogy előttünk az az átjáró látható, ami a nekünk kirendelt memóriába teleportál minket. És hogy miért épp egy kacsából tudjuk ezt meg? Nos, a játék szerint a Soul Cloud feltalálója nagyon szerette ezeket a szárnyasokat, ezért a különféle emléktöredékeket (úgymint levelezés, chatlog részlet, képek) kis kék kacsákban tárolja a rendszer. Amint átteleportálunk a kirendelt memóriába, ami egyfajta hubként funkcionál, felrobban a középen lévő fehér kocka, és az első négy emlék elérhetővé válik.
A F.E.A.R. után szabadon
Minden egyes emlék két szintet tartalmaz. Van egy tényleges emlék, és egy úgynevezett Zéró Szint. A tényleges emlékek 5-10 perc alatt teljesíthető pályák, melyek pár nagyon alap fejtörőt tartalmaznak: kulcskeresgélés, „játszd vissza a hallott dallamot”, és egy csomó hasonló feladvány. Ha teljesítjük az alap emléket, akkor továbbléphetünk a Zéró Szintre, amely ugyan túl furcsa ahhoz, hogy rendes emlék legyen, de a történet erre is szolgál magyarázattal. A szinteket néha Seren feltűnése színesíti, ami egy kis horrorral fűszerezi a játékot. Míg legtöbbször csak megjelenik, valamint ördögien kacag, két pályán már ártani is tud nekünk, szóval érdemes résen lenni. Ha a fejtörők nem is, az emlékek igen változatosak: gyermekkori, iskolai, temetői, kórházi és cirkuszos jelenetek egyaránt vannak köztük.
A játékot az Unreal Engine 3 hajtja, bár ez nem nagyon látszik meg rajta. A modellek kevés poligonból épülnek fel, és nagyon szögletesek is. A hangok terén sincs nagy forradalom, a zene például kimerül a sima dübörgésben, kivéve a menüben, illetve a végjátékban. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a Master Reboot rövid. Első nekifutásra 4 óra alatt végigjátszható, és ezt sajnos az ára sem kompenzálja: 14 eurót kérnek el érte Steamen (a hivatalos oldalon ugyennnyit dollárban), ami sok egy ilyen játékért – egy nagyobb leárazáskor, öt euró környékén azonban jó vétel lehet, ugyanis tényleg egy olyan alkotás, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És ha tetszett, érdemes egy pillantást vetni a készítők másik játékára, a Soul Axiomra is, mely ugyanezt az élményt igyekszik a négyzetre emelni.
