Bár nem feltétlen vagyok a remake-ek és remasterek híve – annak ellenére, hogy nem is zavarnak –, a Mass Effect trilógia felújítására régóta vártam. Imádom ezt a sorozatot, talán csak a Quake-et játszottam ki többszőr. Ha megkérdik, melyik a kedvenc játékom, egyből rávágom, hogy a Mass Effect-trilógia.
De rajongás ide vagy oda, el kell ismernem, hogy eljárt felette az idő. A Mass Effect 2 és a Mass Effect 3 még nem is öregedett meg annyira. Bár látszik rajtuk a kor, grafikailag és játékmenetileg is működnek még mai szemmel is. Főleg a Mass Effect 3. De az első rész…
Már a második epizód után fura volt visszatérni a 2007-ben megjelent első játékhoz, a záróepizód és a Mass Effect Andromeda után pedig egyenesen frusztrálónak hatott. A grafikán komolyan látszódott a kor, a játékmenet meg le sem tagadhatta, hogy megvénült. Szóval elkellett a ráncfelvarrás, és titkon imádkoztam azért, hogy ne csak ennyi legyen. Imáim pedig meghallgattak, a Bioware nem szúrta ki a szemünket néhány tűéles képpel.
Hős születik
Ha a Mass Effect Legendary Edition megjelenését megelőző hírverésből nem, a bevezetőből már biztos lejött, hogy az első rész esett át a legnagyobb átalakításon. A külcsín pazar. Persze nem 2021-es szint, azért csodát senki se várjon, de a Mass Effect mostantól lazán letagadhat néhány évet.
A grafika új effektekkel bővült, javultak a fények, a felhasználói felület átláthatóbbá vált, és persze a karakterek sokkal magasabb felbontású textúrát kaptak – mi több, néhányat egységesítettek, így például Dr. Chakwasnak sötétebb a haja, ugyanúgy, mint a későbbi részekben.
A pályák szintén megváltoztak kicsit. Az ismert helyszínek, mint Feros, Noveria vagy Virmire sokkal látványosabbak. Vermire-ön több a növényzet, ennek hála idillibb az összkép. Feroson több a törmelék, a tűz, a füst, így az összhatás sokkal poszt-apokaliptikusabb. Szóval miközben a pályák struktúrája nem sokat változott, minden ott van, ahol 2007-ben volt, mégis más a hangulatuk, részletesebbek és látványosabbak.
A grafikán túl nagyon sokat javult a játékmenet is. A gunplay határozottan jobb lett. Egyrészt jót tett az akcióknak, hogy Shepard immár minden fegyvert kényelmesen tud használni – noha azok, amikhez nem tartozik képesség, hatványozottan gyengébbek. Például a Vanguard osztályban lévő karakternek a mesterlövész puskával háromszor is bele kell lőnie egy alap ellenfélbe, mire az egyszer kiterül. Egy Infiltratornek, akinek külön van mesterlövész képessége, elég egyszer célba találnia.
A célzás is sokkal gördülékenyebb, a fedezékrendszer használhatóbb. Például Shepard már automatikusan leguggol, ha alacsony tárgy mögé bújik be. Szintén javít a játékélményen, hogy a parancsnok már csatákon kívül is tud futni, így a nagyobb helyszíneket gyorsabban bejárhatjuk. Bár egy kiképzett katonához képest gyorsan kifullad.
A liftezési idő rövidült és skippelhető, bár ebben az esetben az eközben elhangzó párbeszédek és hírműsorok is átugrásra kerülnek. Ha viszont végighallgatjuk ezeket, akkor a csacsogás végén azonnal a célhoz érkezünk, nem kell tovább némán bámulni hőseinket a liftben.
Szignifikáns javuláson esett át a Mako. Már nem úgy viselkedik, mint egy 40 tonnás gumimaci, a fegyverzete sokkal használhatóbb, az új gyorsító hajtóművek pedig sokat segítenek a hegymászásban. Bár még mindig nem olyan élvezetes vezetni, mint a Mass Effect Andromedában a Nomadot, a Mako immár nem cincálja szét az idegeinket. Ám, ha valakinek ez nem tetszene, PC-n visszaválthatja az eredeti irányítási rendszert. A konzolokon ez sajnos jelenleg nem lehetséges.
Mindezeken túl átalakították a képességpontok rendszerét. Legendary módban 30 a maximális szint, míg Classic módban megmaradt az eredeti 60-as maximum. A különbség eléggé jelentős, Legendary módban ugyanis könnyebb a játék. Próbaképpen ugyanolyan karakterosztállyal (Vanguard) kipróbáltam mindkét módban Therumot. Shepard nemcsak erősebb volt a Legendary módban, de az a tény, hogy bármelyik fegyvert rendesen használhatta, még tovább javította az esélyeit az ellenséggel szemben.
Folytatások
A Mass Effect 2 és 3 már nem esett át ekkora változtatáson. A textúrák itt is fel lettek húzva, javultak a fények és kaptunk néhány új effektet is – Illium például sokkal ködösebb világ lett. Ám ezek sem hoznak olyan látványos javulást, mint az első rész esetében, hisz mint írtam, ez a két epizód szépen öregedett.
A legjelentősebb változások a grafikai tuning mellett az esztétikai módosítások. Például az Overlord DLC-ben David Archer kicsit rémisztőbb lett, de lecserélték Tali arcát is a megszerezhető fényképen. Ez persze csak két példa, sok ilyen apróság akad. Na meg persze Miranda hátsójára egyszer nem fókuszál rá a kamera ott, ahol korábban az volt a figyelem középpontjában. Akinek ez belezavart a lelkivilágba, annak azért van egy jó hírem: bár egy jelenetből kikerültek a kerekded cipók, száz másikban még mindig ott vannak.
Plusz Miranda és mindenki más 4K-ban csodálható meg minden szögből, hála a mindhárom játékban remekül működő fotómódnak, ami érzésem szerint nagyon hamar nagyon-nagy népszerűségnek fog örvendeni.
Ami maradt a régi
Mivel a Mass Effect Legendary Editionben „csak” a játékok felújított változatai vannak, nem a remake-jeik, sajnos olyan dolgokat is újra átélhetünk, amik alapból sem működtek. A Mass Effectben a bolygók felfedezése a teljesen egyforma épületeknek hála továbbra is hamar unalmassá válhat.
Ugyanígy hiába gyorsabb a Mass Effect 2-ben a szekkenelés már alap szinten is, ez még mindig a trilógia legunalmasabb játékeleme. Bárki találta ki, remélem büntetésből azóta is csak ezzel mulathatja az időt. És sajnos a Hammerhead sem javult, egy hímes tojás strapabíróbb nála.
Szerencsére azért jó pár bugot kigyomláltak. Shepard már nem akad el a Normandy pilótafülkéjében vagy a ferosi liftekben. Random tereptárgyakra sem mászik fel, hogy utána csak a pálya újratöltése tudja leszedni onnan. Viszont azért akadnak új hibák. Néha összeomlik a program, bizonyos hardvereken megdöglik a sztereó hangzás, és főleg a DLC-k esetében a játék hajlamos arra, hogy a tovább haladáshoz szükséges dolgok inaktívvá váljanak. Ezekben az esetekben szerencsére egy gyors mentés és újratöltés megoldja a problémát.
A javítások amúgy kicsit felemásra sikerültek. Szép, hogy Elanos Haliat immár turian, nem pedig ember, ahogy azt a neve és a sztorija sugallta. Ugyanakkor Toombs tizedes még mindig hibásan reagál Shepardre. A parancsnok ugyanis csak a Sole Survivor háttértörténet szerint szolgált együtt Toombsszal az Akuze-on, ennek ellenére a tizedes akkor is vádolja Shepardöt, ha a War Herót vagy a Ruthlesst választottuk.
Az összkép számít
Szerencsére az új hibák és a régi problémák összességében nem rondítanak bele a képbe, mert nincs sok belőlük. Rövid ideig bosszanthatják a játékost, de aztán a reload után újra belefeledkezik a Mass Effect nagyszerű univerzumába. A Bioware gyönyörűen feljavította a Mass Effectet, ami látvány és játékmenet szempontjából is közelebb került a másik két, szintén szépen ránctalanított részhez, így sokkal egységesebb lett a trilógia.
Szóval összességében a Mass Effect Legendary Edition egy remek kiadás lett, amin látszik a szívvel-lélekkel végzett munka. A régi rajongóknak ugyanúgy érdemes beruházni rá, mint azoknak, akik most akarnak megismerkedni a Mass Effect univerzumával.
