Játéktörténelmi mérföldkőhöz érkeztünk. Nemcsak azért, mert végre itt a Marvel’s Spider-Man 2, amiről biztos, hogy még hónapig fogunk beszélni, hanem azért is, mert én magam szintén mérföldkőhöz érkeztem. Öt évvel ezelőtt, 2018-ban épp a Marvel’s Spider-Man volt a debütáló cikkem a PC Guru hasábjain és a deja vu érzés végig ott keringett körülöttem, mikor nekiálltam elindítani a második részt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az Insomniac Games megreformálta a szuperhősös-játékok műfaját, ahogy előttük 10 évvel a Rocksteady szintén megtette ugyanezt a Batman: Arkham Asylum-mal. A Marvel’s Spider-Man tökéletes szórakozást nyújtott mindenkinek (még azoknak is, akik egyébként addig kerülték Pókember kalandjait) és úgy vált a PlayStation 4 egyik legsikeresebb címévé, hogy a teljes nyolcadik konzolgeneráció alatt szinte minden évre jutott legalább egy olyan játék, ami megszorongathatta volna. Peter Parker tehát nemcsak a mozivászonra, hanem a videojátékok világába is sikeresen tért vissza. A Sony pedig meglovagolta a népszerűséget, méghozzá egy (kissé lapos) DLC-trilógiával és a 2020-ban kiadott Marvel’s Spider-Man: Miles Morales-szel, ami szintén felettébb jól teljesített a kasszáknál és úgy vitték, mint a cukrot. A folytatásra (pók)mérget lehetett venni.
Betondzsungel
2023 végén ott tartunk, hogy lepörgött előttem a Marvel’s Spider-Man 2 stáblistája és egyszerűen lefagytam – mármint képletesen, persze. Köpni-nyelni nem tudtam mindazok után, amit ez a játék elém pakolt a több mint 30 főküldetése és számos mellékes tevékenysége alatt. Tudom, hogy csúnya dolog spoilerezni, de ezúttal kivételt teszek és mindjárt a cikk elején lelövöm a poént: a Marvel’s Spider-Man 2 az idei év egyik, ha nem A legjobb játéka. Pont. Ezt nem is érdemes vitatni, ha kipróbáljátok, rá fogtok jönni, hogy miért gondolom így. Kezdjük azzal, hogy a sztori rettenetesen jól lett megírva. Két szálon fut, ugyanis immár két Pókember tevékenykedik New Yorkban. Peter és Miles külön-külön is irányíthatóak, és mindegyikük kapott egy személyesebb, illetve egy közös sztori-szálat. Ugyebár az előzetesek lelőtték, hogy előkerül a rettegett Venom, akinek a feltűnésére a 2018-as játék stáblista utáni jelenete óta várunk – most megkapjuk a karaktert. De még hogy! Venom felvezetése és a hozzá kapcsolódó küldetések eszméletlen hangulatosak, de mellette régi ellenfelek – és szövetségesek – is előkerülnek, valamint Kraven, a Vadász miatt is fájhat a fejünk. A tag totál zakkant és a dzsungelből kilépve most New Yorkot tekinti új vadászterületének.
Fontos szerepet kap még a sztoriban Harry Osborn is, Peter legjobb cimborája, illetve természetesen MJ is beugrik pár lopakodós küldetésre. Ezek az első játék továbbfejlesztett változatai, és végre fegyverrel is ártalmatlaníthatjuk MJ-vel a rosszfiúkat. Zárójelben jegyezném meg, hogy magyarként épp MJ-hez köthető a Marvel’s Spider-Man 2 egyik legviccesebb missziója is, ami igazából csak azért poén, mert egy pontján borzalmas magyar akcentussal történő kommunikációt hallgathatunk végig – itt végig széles vigyorral az arcomon markoltam a kontrollert. Igazság szerint a játék nagyon sok szempontból hasonlít az elődeire, de mégis sokkal nagyobbnak, grandiózusabbnak érződik. Rögtön az első komolyabb küldetés olyan, hogy az a God of War-játékokat is a sarokba állítja. A maximális fokozatból pedig később sem vesz vissza a Marvel’s Spider-Man 2: konkrétan olyan pillanatokat szállít, hogy a némelyiknél majdnem dobtam egy hátast a tévé előtt. Persze megmaradtak a random bűntények és ezúttal is akadnak más karakterekhez kapcsolódó, a városban szétszórt side-questek, amikkel szépen el lehet ütni az időt. Ugyanúgy gyűjtögethetünk tech-alkatrészeket, Spider-Botokat, vagy kereshetünk fotózásra alkalmas helyeket. Aki tolta a korábbi játékokat, az tudja, hogy a város tele van a Marvel egyéb hőseinek lakhelyeivel vagy rájuk emlékeztető dolgokkal (például a Bosszúállók-torony), viszont ezek most nem adnak külön trófeát, ha meglátogatjuk őket.
Péter, a park őr
Két új kerülettel bővült a térkép: Queens tényleg inkább a kertvárosi hangulatot emeli be, itt főként családi házakkal és felettébb csendes utcákkal találkozunk. May néni háza is ezen a területen található, úgyhogy többször látogatunk majd errefelé. Brooklyn inkább amolyan iparnegyed feelinget hoz, jókora tömbépületekkel és gyárakkal. New York egyébként fantasztikusan néz ki! A tömeg az utcákon, a dugó a hidakon, a Time Square fényei éjszaka, vagy egyáltalán az, hogy belátsz az ablakokon és figyelheted, amint mondjuk benn tornázik vagy tévézik valaki… na, ez elképesztő! A PlayStation 5 legjavát préseli ki a Marvel’s Spider-Man 2 és mindezt úgy, hogy a két hős között gombnyomásra azonnal lehet váltani – töltőképernyő nincs. És nemcsak az SSD-t használja ki a játék, hanem a kontrollert is: a DualSense pont úgy rezeg és duruzsol a kezedben, ahogy azt a helyzet megkívánja. A haptikus visszacsatolás finoman jelen van a hálóhintázásnál is, de a minijátékokban szintén nagy szerepet kap. Választható a 30 fps + 4k + ray-tracing vagy a 60 fps + felskálázott 4k + kikapcsolt ray-tracing a grafikai módok között – én utóbbival nyomultam. 120 Hz-es módban egy megfelelő tévé társaságában olyan látványt szállít az Insomniac, hogy kisül az ember szeme! Komolyan, jelenleg nem hiszem, hogy akad ennél szebb grafikával megáldott cucc a piacon.
Rengeteg ruhát oldhatunk fel a kalandjaink közben és ezekhez külön lehet többféle stílust választani. Az összes korábban látott outfit bekerült, de annyira látványos és néha egészen poénos ruhák is helyet kaptak, hogy egy idő után kifejezetten csak arra koncentráltam, hogy minél több göncöt összegyűjtsek. Ami rettenetesen jól sikerült újdonság még, az a wingsuit (hálószárny). Ezt a háromszög lenyomásával lehet előhívni, és lényegében Batmanként foghatjuk be vele a szelet, vagyis suhanhatunk a város felett. A légáramlatokat kihasználva gyorsabb közlekedést biztosít, mint a szimpla hálóhintázás, de a kettőt kombinálva igazán parádés módon repkedhetünk a városlakók feje fölött! Az irányítás egyébként nagyon smooth és rögtön kézre áll, a két Pókembernek a saját játékaikból megismert összes képessége itt is jelen van, azaz Miles elektromos csapásokkal képes sokkolni, Peter pedig egy idő után szimbióta-képességekre tesz szert, amikkel olyan szinten lehet zúzni, hogy szinte már sajnáltam a legyőzött ellenfeleket. Mindkét hős kapott egy-egy különálló, valamint egy közös skill-fát, amin többféle képességet oldhatunk fel nekik. A hálókötél a lopakodásnál mindenképp jól jöhet, ugyanis ezt bárhová kilőhetjük, lényegében alternatív útvonalakat létrehozva.
A hálózat csapdájában
Természetesen a játék ezúttal is megkapta a magyar feliratot, ami egy-két kontextustól elütő szótól eltekintve nagyon minőségi munka lett. A szinkron és a zene a szokásos Sony-minőséget képviselik, azaz perfekt mind a kettő. Tony Todd (az eredeti Kampókéz) pedig Venomként egészen hátborzongató, rendesen a hideg kirázott, mikor megszólalt az öblös, morgó hangján. Komplett jegyzeteket készítettem a végigjátszás alatt, hogy mikről lenne érdemes mesélnem még, de úgy gondolom, hogy egyszerűbb, ha szimpla játékosként szólok hozzátok. Ez a játék konkrétan a PlayStation 5 jelenlegi legjobb vétele, sőt, a legnyomósabb indok arra, hogy aki még nem tette, az beruházzon egy PS5-re. Nagyítóval kellene keresnem a negatívumokat és akkor sem biztos, hogy találnék szóra érdemeseket. Talán kicsit több mellékes tevékenységet és gyűjtögetnivalót még betehettek volna, mert a város tényleg hatalmas, tele van látnivalókkal és miután kipucoltam a térképet (valamint megszereztem a platinát), már semmi nem motivált arra, hogy visszatérjek.
Úgy gondolom, hogy ha van otthon PS5 és csak egyetlen játékot vennétek meg idén, akkor az a Marvel’s Spider-Man 2 legyen! Komolyan, zseniális az egész. A sztori azonnal beránt és visz előre egészen a végéig, amikor pedig épp ráunnátok a rengeteg harcra, mindig bedob valami újat, valami izgalmasat, ami eléri, hogy csak még egy küldetést lenyomjatok. Aztán még egyet és még egyet. Utána pedig azt veszitek észre, hogy rátok sötétedett. Órákig mesélhetnék még arról, hogy mennyi apró dolog van ebben a játékban, ami lenyűgöz. Például, hogy a továbbfejlesztett hálóhintázás mennyire látványos új mozdulatokat eredményez, vagy hogy néha a random bűneseteknél megjelenik a másik Pókember is segíteni, akivel utána pacsizhattok is. Tényleg fantasztikus az egész! Nálam toronymagasan az idei év legjobb játéka lett a Marvel’s Spider-Man 2 és már most nagyon várom a harmadik felvonást, vagy legalább egy DLC-t ehhez az epizódhoz. Le a kalappal, Sony!
