Marvel’s Avengers teszt

Na, jó, annyira nem új az a kihívás, hiszen aki kicsit is ismeri Kapiék történelmét, az jól tudja, hogy már számos alkalommal futottak bele a regisztráció vagy különböző félelmek miatti üldöztetésbe és népharagba, miközben utóbbiról akár még Pókember is rengeteget tudna mesélni, kiemelten kedvenc főszerkesztőjével az élen. Persze az X-Men jár a csúcson ebben a témában, de a Marvel’s Avengersben a Bosszúállók is hasonló nehézséggel néznek szembe, mint mutáns társaik, elvégre egy ünnepély során támadás éri őket és a várost, amíg pedig a mindenhol jelenlévő zsoldosokkal vannak elfoglalva, egy hatalmas robbanás rázza meg nemcsak az épületeket, de szétzilálja a teljes csapatot és a lakosságot, számtalan ember halálát okozva, illetve megteremtve az inhumánokat, avagy az emberteleneket. A robbanás során Amerika Kapitány is az életét vesztette, az események tükrében a Bosszúállók befejezték tevékenységüket, a hatalmat pedig az A.I.M. vette át, mely robotokkal támadja mindazokat, akik mások, különleges képességekkel rendelkeznek.   

Csodálatos kisasszony

Ebben az áldatlan állapotban ismerjük meg a képregényekből ismert Ms. Marvelt, avagy a pakisztáni-amerikai Kamala Khant, aki a nyitányban még szimplán egy képregény- és szuperhős-rajongó kislány, aki nagyszerűen érzi magát a hőseivel teli eseményen, majd ahogy elfajul a helyzet, az igazságosztók útjára lépve próbálja megtalálni az ellenállást, illetve összehozni a Bosszúállókat. Merthogy sikerül megszereznie egy felvételt, ami szerint Kapi nem baleset áldozata lett, illetve ezzel tisztázhatná kedvenceit, így először Bruce Bannert, a hihetetlen Hulkot keríti elő, majd sorban igyekszik felkutatni a többieket is.

Az A.I.M. persze folyamatosan vadászik rájuk, így számos feladatot kell megoldani, megtisztítva a rendelkezésre álló területeket, de Khan és Banner missziója nagyjából sikeresnek mondható, elvégre sorban gyűjtik be az olyan hősöket, mint Tony Stark, a Vasember, vagy Natasha Romanoff, a méltán híres Fekete Özvegy. Van néhány kisebb csavar és meglepetés a történetben, így, elkerülve a spoilereket, csak annyit lehet mondani, hogy különálló történetként (képregényben vagy filmben ezt nem láthattuk) teljesen rendben van a Marvel’s Avengers, mégha nem is kerül majd kedvenceink közé, de ebben az esetben egyébként is a szuperhősök irányítása, a bunyó és a multiplayer a lényeg.

A sztori csak a kezdet

Azt mindenképpen fontos tisztázni, hogy a Marvel’s Avengers leginkább a Destiny és Anthem vonalát viszi tovább, avagy bár van benne kampány, itt a többjátékos akció, az egyre nagyobb kihívások és külön felvehető extra feladatok teljesítése a cél, miközben állandóan szintlépésekkel és összegyűjthető kiegészítőkkel növeljük a karakterek erejét, illetve nyitjuk meg képességeiket. Utóbbiból van bőven, ahogy a kozmetikai elemeken túl (ezek fizetősek, de a játékosok egyáltalán nincsenek rákötelezve a vásárlásukra) a mindenféle kiegészítőből is, az újabb és újabb cuccokat pedig érdemes mindig felvenni, minden lehetőséget kihasználni, mindent begyűjteni, elvégre a a normál szinteken túl a Power level a legfontosabb tényező, amit jelenleg egészen 150-es szintig lehet növelni.

Maga a rendszer úgy épül fel, hogy ahogy a kampány halad előre, illetve vesszük fel a küldetéseket, a rendelkezésre álló hajó hídján álló terepasztalon (War Table) úgy nyílnak meg a helyszínek és missziók, amiknek aztán egy idő után egyre nagyobb létszámmal állhatunk neki. Amennyiben nincs hús-vér játékos, kapunk gépi segítséget, később pedig már csak a játékostársakon múlik, hogy sikerül bevetni magunkat a grindolásba, ami természetesen a műfajhoz mérten is megjelenik.

Kicsit egysíkú

Az alapok szerintem teljesen jók, a képregények kedvelőjeként nagyon élveztem számos pillanatot, illetve a felhozatalt, bár tény, hogy a sztori erősen Khanra épít. Más kérdés, hogy a kampány itt csak a kezdet, és ahogy a korábban felsorolt játékoknál, úgy itt is a későbbi kooperatív csatározások, újra és újra lenyomott küldetések teszik ki a játékidő nagyobb részét, amikkel együtt jár a további fejlődés. A harcrendszer teljesen jó, számos skill nyitható meg, a képességeket egybe is lehet fűzni, illetve a karakterek összedolgozva páratlan zúzással nyomhatják le ellenfeleiket. Ha már karakterek: el kell engedni a filmes univerzum arcait, ez itt egy különálló játék, annak pedig teljesen jó. Vannak részek, amikor a Tomb Raider öröksége is érezhető, így imádtam a külső területeken kapaszkodást és felfedezést, a robbanásokkal teli részeken lengedezést, miközben a látvány hol kifejezetten szép és kidolgozott, hol teljesen egyszerű és konkrétan elmosott, pixeles textúrákkal teli.

Ez a kettősség más szempontból is érvényes. Mert hiába vannak a kampányban erős pillanatok, hiába lehet jókat zúzni, ha az ellenfelek például szinte semmi egyedi jellemzőt nem képesek felmutatni. Leginkább robotok, repkedő és humanoid robotok, valamint katonák támadnak, de néha óriási robotokat is le kell zúzni, amik úgy néznek ki, mintha a helyi építkezésről jöttek volna. Szóval a lehetőségeket az alkotók nem minden téren használták ki, kicsit fantáziátlan a felhozatal, a Marvel-univerzum pedig van olyan változatos és tartalmas, hogy ellenfelek terén is lehessen belőle szemezgetni. 

Aki azonban szereti ezt a világot, a leírtakat hajlandó elengedni, kicsit a harcrendszer és a kampány utáni koop mélyére ás, illetve élvezi a grindolást, az talán a YouTube-ot sem fogja körbe sírni, hogy mekkora hulladék ez a játék. Mert nem az, messze élvezhetőbb és jobb formában startolt el, mint pl. az Anthem, ráadásul az alapjaira is jól lehet építkezni. Vannak nagyon menő, a szuperhősökhöz méltó pillanatai (az egyik szó szerint metal, ami persze Starkhoz köthető), itt-ott egészen látványos, viszonylag tartalmasnak mondható, Thorral zúzni és villámokat eregetni pedig elképesztően páratlan élmény.