A játék a távoli jövőben játszódik, és ügyesen felvonultatja annak minden fontosabb elemét: disztópikus megalopolisz, rendfenntartó androidok, egy mesterséges intelligencia által fenntartott totalitárius rezsim, na és persze az elkerülhetetlen lázadás. Ebbe a világba csöppenünk bele főhősünkkel, a rejtélyes múlttal és különleges képességekkel rendelkező Leóval. A Lunark egy 2D-s, látványában, hangzásában és játékmenetében is retró stílusú cinematic platformer, a Canari Games ráadásul meg sem próbálja letagadni, hogy a műfaj olyan klasszikusai szolgáltak ihlető forrásként, mint például a ‘89-es Prince of Persia, a Flashback, az Another World (amit ismerhetünk még Out of this World címen is), vagy annak elfeledett folytatása, a Heart of the Alien.
Fut, ugrik, lő, nem kérdez
A játék prológusának is betudható első fejezet bevezet minket a mászkálás és a harcrendszer rejtelmeibe, azonban nem sok időnk marad lazsálni, Leo ugyanis egy merényletet követően hamar a rendszer célpontjává válik, ezzel megkezdve a kétségbeesett menekülést. A pácban lévő protagonistát terelgetve kell átverekednünk magunkat futurisztikus városnegyedeken, ősi romokon, börtönön és dzsungelen keresztül, hogy tisztára mossuk nevünket, és rájöjjünk a múltunkat beárnyékoló rejtélyre. A történet a karakterek közti párbeszédekben és a játék második felében fellelhető feljegyzéseken keresztül bontakozik ki. A stílusból adódóan a sztori persze túl sok meglepetést nem tartogat, de tökéletes keretet ad az ugrálásnak, a feladványok megoldásának és a lövöldözésnek, melyeket a műfajra jellemző, rövid, rotoszkópos technikával megalkotott átvezető videók kötnek össze.
A korábban már említett képességeink igazából csak a történet szempontjából fontosak, magára a játékmenetre nincsenek különösebb hatással. Leo "arzenálja" valójában kimerül a futásban, ugrásban, mászásban, kapaszkodásban és a fegyverforgatásban – szerencsére ennél többre nem is nagyon van szükségünk ahhoz, hogy a végére érjünk a 12 pályából álló, körülbelül 5-6 órás kalandnak. A platformer feladatok megoldásához Leo szépen animált mozgékonyságán kívül nem kapuk más eszközöket vagy lehetőségeket, az egy gombos tűzharcok során viszont akad pár extra opció, melyek megkönnyítik a dolgunkat. Ilyen például a fegyverünk mellett helyet kapó személyes pajzsgenerátor, melyet az utunk során felszedegetett energiacellákkal tudunk aktiválni, ezzel levédve egy biztos találatot. Ezen túlmenően fegyverünket is fejleszthetjük a ritkásan elszórt paneleknél, az életerőnket jelző kis szíveket pedig az összeszedett kagylók beváltásával tudjuk növelni.
A Hold sötét oldala
A Lunarknak azonban minden pozitív tulajdonsága ellenére is megvannak a maga apróbb hibái, amik képesek belerondítani az élménybe. A negatívumok nagy része az irányításban és a mentési rendszerben keresendő, mert bár az irányítás sokoldalú, azonban nem igazán reszponzív. Sok esetben érezhetjük azt, hogy inkább csak távoli parancsokat adunk Leónak, mintsem ténylegesen irányítanánk. Ez pedig nagyon kellemetlen helyzeteket tud szülni, többek között a főhős azonnali elhalálozását. Emellett manuális mentésre sincs lehetőség, így teljes mértékben a játék jóindulatára kell hagyatkoznunk – ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy újrakezdés esetén vagy nagyon távol, vagy nagyon közel folytathatjuk onnan, ahol épp fűbe haraptunk. Ehhez még vegyük hozzá azt is, hogy a fejezeteket egy szuszra kell teljesíteni, ugyanis, ha akció közben lépünk ki, akkor bizony kezdhetjük elöről az adott felvonást. Nem túl elegáns megoldás, ami – hacsak nem tudunk róla már az indítás előtt – könnyedén kiválthat pár negatív érzelmet. A program ugyan sosem vár el lehetetlent, azonban az irányításból fakadó nehézségek, a halálcsapdák és a néha nehezen értelmezhető mentési rendszer miatt könnyen kerülhetünk a memorizál-újrajátszik-ismétel körforgásába. Ahhoz, hogy ebből ki tudjunk törni, sok esetben inkább a türelmünkre van szükség, mintsem a reflexeinkre vagy az ügyességünkre.
A Canari Games magabiztosan szállítja azt, amit egy cinematic platformertől elvárunk, a műfajra jellemző pozitív és negatív tulajdonságokkal együtt. Minden hibája ellenére a Lunark egy igényes, sci-fi köntösbe bújtatott akció-platformer, ami egy olyan műfaj előtt tiszteleg, amire sajnos egyre kevesebben emlékeznek. Éppen ezért hosszú távon nagyon nehéz lenne haragudni rá.
