Az már szinte biztos, hogy a LEGO The Hobbit nem a meglepetések játékaként fog bevonulni a köztudatba. A Traveller’s Tales legújabb alkotásáról már jóval a hivatalos bejelentés előtt sejteni lehetett, hogy készül (már az alapul szolgáló filmek készítésekor nyilvánvaló volt), és a veterán legósok abban is biztosak voltak, hogy a Hobbit-mozikat feldolgozó epizód nem nagyon fog különbözni a széria egyik legjobbjának tartott gyűrűk urás változattól. Ha esetleg ti is fogadásokat kötöttetek erre, akkor máris dörzsölhetitek a tenyereteket, ugyanis a játékélmény pontosan ugyanazt nyújtja, mint a frodós előd, kiegészítve néhány kötelező, de eget rengetőnek még véletlenül sem nevezhető újdonsággal.
Zsákosnak áll a világ
A Hobbit a filmek sztoriját követi, már-már jelenetről jelenetre, így ismét átélhetjük az Őskő megtalálását, Smaug pusztítását Ereborban, Bilbó váratlan vendégektől hemzsegő vacsoráját, részesei lehetünk Tölgypajzsos Thorin nagy harcának, összeakadhatunk a három barlangi trollal, megtalálhatjuk Fullánkot, eljuthatunk Völgyzugolyba, megjárhatjuk a koboldok barlangját, összefuthatunk Gollammal, megszerezhetjük az Egy Gyűrűt, retteghetünk a Bakacsin-erdőben, menekülhetünk hordókban, eljuthatunk Tóvárosba, és persze felébreszthetjük Smaugot a Magányos hegy gyomrában, hogy aztán... megkapjuk a stáblistát.
Bizony, a ránk váró kaland egyelőre nem teljes, hiszen a Hobbit-trilógia záróepizódja csak december 17-én kerül a mozikba, és addig a program ezen része sem láthat napvilágot. Hogy a kiadónak miért volt ennyire sürgős kiadni a játék 2/3-át, az számunkra sem világos, de legalább nem lépik meg azt, hogy a hiányzó részt külön programként árulják, hanem valamikor az év végén, ingyenes DLC formájában tölthetjük majd le a sztori lezárását.
Folytassa, Bilbó!
A sztori terén sok meglepetés nem várható, és ugyanez a helyzet a játékmenettel is, hiszen az alapok kilenc éve változatlanok. A The LEGO Hobbitban összesen 16 pályán kell átverekednünk magunkat, és a lényeg szinte minden esetben ugyanaz: lerombolni minden utunkba kerülő objektumot, helyenként egyetlen gomb nyomva tartásával újakat építeni a földön ficánkoló elemekből, most is találkozhatunk különleges figyelmet igénylő, quick time eventekkel legyőzhető főellenfelekkel, továbbá akad rengeteg egyszerűbb logikai feladvány, ami az irányítható karakterek speciális képességeivel oldható meg. Figurából most is egy szakajtónyi áll a rendelkezésünkre, és hasonlóan a LEGO LotR-hez, itt sem ritka, hogy egyszerre 5-6 szereplő téblábol a képernyőn, arra várva, hogy végre kiválasszuk, és nekilássunk a spéci feladatának.
Dori a láncos fegyverével eléri a magasban lévő kampóhelyeket, Dwalin a hatalmas baltájával képes méretes tereptárgyakat odébb taszítani, Bombur pedig olyan pufókra zabálja magát, hogy a társai trambulinként használhatják. Kis fickóból ugye tizenhárom akad a sztoriban, előbb-utóbb mindegyikük irányíthatóvá válik, és Hobbit-rajongó legyen a talpán, aki képes észben tartani, hogy melyik legény mire képes, illetve, hogy pontosan milyen felszereléssel rendelkezik – utóbbi ugyanis szintén váltogatható egy körmenü segítségével, csak hogy tényleg ne legyen olyan egyszerű a helyzet.
Persze nemcsak az otthonukat visszafoglalni igyekvő aprónépek irányíthatók, hanem a többi kulcsszereplő is, Bilbótól kezdve Gandalfon át egészen Radagastig, és olyan különleges karakterek felett is átvehető az irányítás, mint Szauron vagy Szarumán. A játékban ezúttal is több tucat figura kapott helyet, és érdemes szorgalmasan megnyitogatni őket (a legtöbbjüket ezúttal is a begyűjtött legópénzből kell megvásárolni), mert a pályák (és maga a játék) most is csak akkor teljesíthetők 100%-ra, ha később visszatérünk mind a 16 fejezetbe, és az új figurákkal megnyitogatjuk az elsőre elérhetetlen titkos és különleges bánásmódot igénylő helyeket.
Visszatérni pedig érdemes, hiszen ezúttal is elképesztő mennyiségű extra várja, hogy szép sorban feloldjuk őket. 160 Minikit (pályánként tíz), különleges tárgyak (Treasure Items, fejezetenként négy), tervrajzok (sztoriküldetésenként egy), továbbá mithril-kockák, amelyekből akkor jár 1-1- darab, ha befejezünk egy adott szakaszt, illetve ha megszerezzük a Master Burglar fokozatot , és összegyűjtjük az összes Minikitet, a különleges cuccokat, és a pályán elrejtett tervrajzot. És ez még csak a sztorimód, emberek...
Középfölde kockákból
Habár a Gyűrűk Ura után már nem akkora szenzáció, de ezúttal is megkapjuk Középföldét szabadon bejárható formában, ráadásul mellékküldetésekkel jócskán megpakolva, így a kampány 8-9 órás játékideje bőven kitolható akár 30-40 órára is, ha szeretnénk minden feladatot megoldani. Amint végeztünk egy sztorimisszióval, megnyílik előttünk a világ egy újabb szelete (Hobbitfalva, Brí, Széltető, Erebor, Tóvidék, Bakacsinerdő, Völgyzugoly stb.), ahol NPC-k várnak minket az ügyes-bajos dolgaikkal. Ha végrehajtjuk ezeket az opcionális feladatokat, akkor különleges piros kockákhoz jutunk (mindegyik megnyit egy könnyítést a játékos számára), vagy további Mithril-elemekhez. Ez utóbbiakból aztán Bríben kovácsolhatunk különleges tárgyakat (a megfelelő tervrajz birtokában), amelyek bármely karakter számára használhatóvá válnak, és különleges bónuszokkal ruházzák fel aktuális tulajdonosukat (illetve sokszor ezek megalkotása jelenti a célt a piros kockát nyújtó mellékküldetésekben). Tartalom tehát van dögivel, bár azt érdemes tudni, hogy a mellékküldetések kissé repetitívek, így a nagy adagokban történő fogyasztásuk könnyen monotonná varázsolja a játékot.
Ezt még nem láttam
Ami biztos, hogy a Traveller’s Talesnél igazi profik dolgoznak, hiszen tudták, hogy a vadonatúj sztori mellett valami újdonsággal is meg kell toldani a játékot, hogy a rajongóknak legyen minek örülni, és a kritikusok se mondhassák, hogy ezek a fránya fejlesztők egy deka újdonságot sem raktak a programba. A változások ugyan nem eget rengetőek, de mégis megragadják az ember figyelmét, és máris könnyedebben siklunk el azon tény felett, hogy már sokadszorra adják el nekünk ugyanazt a receptet. A Hobbit legnagyobb újdonsága, hogy megjelent a kraftolás, ami tényleg képes üde színfoltokkal és némi változatossággal megdobni a már tükörsimára csiszolt játékmenetet. A pályák (és a szabadon bejárható világ) építményeit pusztítva már nemcsak legópénzt gyűjthetünk, de különböző nyersanyagokat (fa, fém, étel stb.) is, melyek szépen gyűlnek a virtuális hátizsákunkban, és akkor lesz rájuk szükség, ha egy olyan ponthoz érkezünk, ahol valamit fel kell építeni (mondjuk egy hidat). Ennek viszont csakis akkor láthatunk neki, ha rendelkezünk az ehhez szükséges nyersanyagokkal. Aggódni persze nem kell: ha lelkiismeretesen szétkapunk mindent, akkor szinte soha nem fordulhat elő, hogy hiányt szenvednénk valamiből, de ha mégis bekövetkezne ez a szerencsétlen fordulat, akkor sincs baj, mert sokfelé lehet találni kereskedőket, akiknél akár be is szerezhetjük a feladatok megoldásához szükséges javakat.
Ha megvan minden, ami kell, akkor jöhet maga az építkezés, ami egy újabb minijáték, méghozzá az, amit már a The LEGO Movie epizódban is láthattunk: kapunk egy tervrajzot, és az építőképernyőn mindig a lehető leggyorsabban kell kiválasztanunk a folytatáshoz szükséges elemeket. Nem atomfizika, de reflexjátéknak tökéletesen megteszi a dolog.
Fogjunk össze!
Ennél valamivel érdekesebb (és mókásabb), hogy a törpéknek megvan az a tulajdonságuk, hogy képesek együtt dolgozni, méghozzá a szó legszorosabb értelmében, ugyanis egyetlen gombnyomással összeakaszthatunk két kis fickót, akik így képessé válnak falak vagy kapuk áttörésére, illetve ha éppen arra van szükség, akkor egymás nyakába is ugorhatnak, hogy elérjék az amúgy megközelíthetetlen magasságban lévő pontokat. Ugyan ettől sem fogunk elájulni, de a csapatmunkát igénylő feladatok a kraftoláshoz hasonlóan kicsit feldobják a megszokott játékmenetet, és hozzátesznek egy morzsányit az amúgy is kellemes hangulathoz.
És van még egy dolog, ami számunkra mindennél fontosabb: végre eltűntek a játék közben folyamatosan feltűnő, a megoldást a szánkba rágó feliratok! Korábban már panaszkodtunk emiatt, és úgy tűnik, hogy a fejlesztők meghallgatták a rajongók sirámait, ugyanis mostantól az útmutatók nem éktelenkednek ott a képernyő aljában. Persze nem maradunk segítség nélkül, a pályákon megjelentek a rúnákkal jelölt kis sziklák, amiket megütve hasznos tanácsokat kapunk arról, hogy mit is kellene tenni a továbbjutáshoz.
A forradalom elmaradt
A LEGO The Hobbit nem váltja meg a világot, nem forradalmasítja a szériát, de továbbra is hozza azt a minőséget és tartalmat, amit elvárunk tőle. Könnyed szórakozás kicsiknek és nagyoknak, akár párban is (online lehetőség persze most sincs), bájos látványvilággal, szerethető, bár kicsit kifulladni látszó humorral, remek zenékkel és a filmekből kölcsönvett tökéletes szinkronnal (még egy minifigre is másképp nézünk, ha Martin Freeman hangján szólal meg). Aki eddig nem kedvelte ezt a szériát, az nem most fog beleszeretni, viszont aki eddig is jól szórakozott a LEGO-játékokkal, az most sem fog unatkozni vagy csalódni. Legalábbis akkor, ha nem vár sokkal többet annál, mint amit eddig is kapott.
