A Traveller's Tales 2005 óta ontja magából a licencelt LEGO-játékokat, ám most úgyszólván visszatértek a gyökerekhez. Merthogy ez az egész a LEGO Star Wars: The Video Game-mel kezdődött, amely az akkoriban mozikba került előzménytrilógiát dolgozta fel legósított formában. Ezt aztán követte az eredeti trilógia, A klónok háborúja és Az ébredő Erő LEGO-változata, de kaptunk Marvel, DC, Harry Potter és még egy rakat LEGO-videójátékot a különböző filmes témákban. Kis túlzással élve az elmúlt húsz év minden nagyobb sikersorozata bekockult. És most újra itt vagyunk a Star Wars-nál, méghozzá egy olyan időszakban, amikor George Lucas eposza nem a mozikban, hanem a tévében hódít. A Traveller's Tales mégis azt tűzte ki célul, hogy a kilenc epizódból álló Skywalker Sagát dolgozza fel. Nem kis fába vágták a fejszéjüket, de azt végül nagyon ügyesen vágták ki.
Kezdődik a móka
A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga alapjait tekintve telesen megegyezik a korábbi LEGO-játékokkal. Adott a kilenc film, mindegyik öt nagyobb misszióval bír, és nagyjából két óra egy-egy epizódot végigjátszani. Bármelyik trilógiával kezdhetünk, ugyanakkor a kezdőrész csak a Baljós árnyak, az Egy új remény vagy Az ébredő Erő lehet. A filmekhez való hozzáállásunktól függetlenül érdemes mind a kilenc epizódot végigjátszani, mert csak így oldhatunk fel minden helyszínt, hogy aztán szabadon barangolhassunk, és minden kihívást megoldhassunk a Galaxy Free Play játékmódban.
A filmepizódok alatt töméntelen mennyiségű érmét, kék kyber legokockát és minikittet gyűjthetünk össze. Érmét lényegében minden tevékenységünkért kapunk, de szándékos rongálással érdemelhetjük ki a legtöbbet. Minden, ami legóból van, az szétvágható, -verhető, -robbantható és -lőhető. Így annyi arany, ezüst, olykor pedig kék vagy lila érmét gyűjthetünk, amiből három Halálcsillagot is összerakhatnánk.
Ezekből aztán vásárolhatunk minifigeket és tippeket a mellékküldetésekhez, illetve a kyber kockákkal kombinálva fejleszthetjük az egyes karakterosztályok képességeit. A jól eldugott minikittek összegyűjtésével meg miniatürizált járműveket rakhatunk össze, amiket aztán szintén meglovagolhatunk.
A sok-sok-hűdesok gyűjtögetés közepette rengeteget akciózhatunk. Ahogy azt megszokhattuk a LEGO-játékoktól, nem kell vérre menő harcokra számítani. Ha az életerőnk elfogy, akkor sincs vész, karakterünk széthullik, elszór néhány érmét, aztán újra összeáll, és ott folytathatjuk a csihi-puhit, ahol abbahagytuk. Két tűzharc vagy kaszabolás között pedig jópofa feladványokat oldhatunk meg. Ezek sem bonyolultak, bár azért nem is egyszerűek. Némi logikai érzék és megfigyelőkészség nem árt hozzájuk, és persze az sem mindegy, hogy milyen minifigurával állunk neki a probléma leküzdésének.
A messzi-messzi Galaxis szögletes hősei ugyanis hét karakterosztályra lettek szétszórva. A különbség köztük nemcsak képességeikben és fegyvereikben (vagy a fegyvereik hiányában) mutatkozik meg, hanem abban is, hogy ki milyen feladványt tud megoldani. A Jedik a fénykardnak hála lyukat vághatnak az ajtókba. A protokolldroidok lefordíthatják az idegen nyelven karattyoló figurák szövegét. Néhány ládát pedig csak a gonoszok nyithatnak fel. És így tovább.
Az Erő egyensúlya
Na, eddig a változatlan alapokról beszéltem, most jöjjön az, ami változott. A legszembetűnőbb a kameraszög. A fejlesztők ugyanis átváltottak TPS-nézetre, ami szerintem nagyon jó döntés volt. Sokkal barátságosabb az irányítás, és a harcok izgalmasabbak. Egyrészt, a közelharcot kiegészítették egy fapados kombórendszerrel. Másrészt, ezúttal teljesen szabadon célozhatunk a minifigurákkal, s néhány kivételtől eltekintve az űrhajókkal is. Apropó, az űrcsaták nagyon hasonlítanak a Battlefrontokban látott űrharcokra. Vagyis a kisebb „arénákban” szabadon röpködhetünk, de bizonyos gombok lenyomására gépünk végrehajt egy scriptelt manővert. Emellett a program a nagy távolságok miatt alaposan rásegít a célzásra. Az űrben amúgy több feladat is vár ránk, úgymint versenyek, futárkodás, aszteroidák leszedése és fejvadászok levadászása.
Szintén újdonság, hogy ezúttal nincs központi hub, a galaxistérképen akárhová és akármikor elrepülhetünk. Az egyes naprendszerekben még a célterületet is megjelölhetjük, így a coruscanti Jedi Templomból egyből átugorhatunk Mos Eisley-be. Sőt, az egyes filmek között is szabadon lépkedhetünk (legalábbis a feloldott szakaszok között), így az exegoli csatából bármikor átléphetünk a geonosisiba és vissza. Ráadásul az ilyen váltásokkor mindig ott folytathatjuk a játékot, ahol abbahagytuk.
További újdonság, hogy a lineárisabb pályákon, például az Invisible Hand vagy a Tantive IV fedélzetén, lehetőségünk van választani, milyen utat járunk be. Például azok, akik nagy harcosokként szeretnek agresszív véleménycserét folytatni, ráronthatnak az ellenségre. Míg azok, akik inkább elkerülnék a kocka-vérontást, letérhetnek mellékutakra. Persze ezek a választási lehetőségek nincsenek befolyással a játékra, inkább csak a mókázást szolgálják.
Sajnos azonban az újítások mellett néhány kellemetlenség is érkezett. Egyfelől, a játékban csak lokális, osztott képernyős többjátékos mód van, sehol az online multiplayer lehetősége. Márpedig ez a játék ordít ezért. A másik, hogy elég bugos. Jómagam PS5-ön teszteltem a játékot, ahol például több ízben is összeomlott, ha a Free Play-ben megpróbáltam karaktert cserélni. Néha pedig indokolatlanul leesett az fps – ez különösen a yavini csatában volt látványos és rendkívül zavaró. Emellett a kamera hajlamos beragadni, néha pedig lehetetlen szögbe fordul, amikor épp csak a lényeg nem látszódik.
De mindezen bosszúságok ellenére a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga egy rendkívül szórakoztató, mókás játék lett. A legjobb LEGO-játék, amit a Traveller's Tales megalkotott. Könnyed játékmenete, sziporkázó humora, töméntelen mennyiségű tartalma és számos mókás küldetése hamar beszippantja az embert, akár Star Wars-rajongó, akár nem. S az sem utolsó szempont, hogy kiváló családi játék, szülő és gyerek egyszerre játszhatja.
