A Left 4 Dead alapkoncepciója egy könnyed délután fogant, néhány pihent agyú programozó szórakozása nyomán. A kiagyalók a Counter Strike: Source alkotói és a független Turtle Rock Studios tagjai voltak, és egy némileg átprogramozott CS játszma adta az ötletet, ahol négyen-öten szórakoztak azzal, hogy késsel rohangáló terroristák hadát próbálták megfékezni. Aztán a terroristákból zombik lettek, az elképzelést pedig jóváhagyták Gabe Newell-ék, olyannyira, hogy a két kreatív csapat szentségét megtestesítendő a Valve a cégbe olvasztotta a Turtle Rock-ot. Ez után kezdődött el a játék valódi fejlesztése, az alapkoncepció tökélyre emelése és kitesztelése, hiszen a cél nem volt kisebb, mint egy, a Counter-Strike-hoz és a Team Fortress-hez méltó online lövölde előállítása.
Örömmel jelenthetem: sikerült! Tegyük hozzá nem zsákbamacskával volt dolgunk, hiszen Valve termékről beszélünk, tehát szinte 100%-ban garantált a minőség! Ezúttal is érződik az odafigyelés, a szív és a profizmus. Képzelj el egy Counter-Strike klónt, ahol egy csapatban csak négyen lehetnek, ők az életükért küzdő „túlélők”, míg a másik oldalon a zombi hadak végeláthatatlan hordája vicsorít. Akik ismerik a népszerű Zombie Panic HL2 modot, azok nagyjából sejthetik, mire akarok kilyukadni – ráadásul most már NightBagoly sem fogja nyáladzva rám törni az ajtót, mert kihagytam a kedvenc modját a cikkből.
A programban kétféle játékmód lakozik: az egyikben csak a négy túlélőt irányíthatjuk többedmagunkkal, és a négy játszható sztori valamelyikét vihetjük végig, a másik pedig ugyanez, csak fordítva, megtoldva még négy játszható karakterrel, ezúttal a zombik oldalán. Ezen utóbbi opció a Versus nevet kapta, ugyanis itt is négy túlélő harcol a zombi hordák ellen, ám az élőhalott kompániában fel-feltűnik egy-egy speciális, meglepően intelligens egyed – és őket természetesen a játékos irányítja. Ez a módozat csak online játszható, viszont a szimpla túlélős sztorit akár netkapcsolat nélkül is játszhatjuk, a mesterséges intelligenciára bízva három társunkat, akik sokszor a valódi játékosokat jóval felülmúlva segítenek és irtják a fertőzötteket...
Négy nagyobb, ám egymástól független „filmből” áll a sztorimód – persze komoly történet nélkül –, és minduntalan egyetlen cél lebeg majd a játékos szeme előtt: élve eljutni A pontból a B-be. Mondanom sem kell, ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen a kiégett agyú fertőzöttek rengetegen vannak, és amint észlelnek, eszeveszett sprintbe váltanak, árkon-bokron át, miközben egy meglehetősen szimpla ösztön hajtja őket: darabokra szaggatni a még teljesen élő egyedeket! A tálalás zseniálisan lett megoldva, a fejlesztők rengeteg zombis horrorfilmet megnéztek, és mozgóképes szakértők segítségét is kikérték, hogy a játékos egy valódi horrorfilmben érezhesse magát. A dinamikus megvilágítások, a színek, a változó zenei aláfestések, a köd mind-mind remek összhangban vannak, valóban egy 28 nappal később kaliberű mozi folytatásban érzi magát az egyszeri játékos. Sokszor koromsötét van, és csak a fegyveredre szerelt elemlámpa nyújt némi fényforrást, de az is csak egy irányban, úgyhogy ha éppen tárat cserélsz, vagy csak ütsz egyet a puskatussal, hirtelen minden elfeketedik – hiszen amerre áll a fegyver csöve, arra világít a lámpa is –, te meg alig várod, hogy végre újra célra tarts. Mindez semmiségnek tűnik, de a friss húsra éhes zombirajnak egyetlen másodperc is elég, és máris rohamoznak. Ilyenkor jön jól egy okos társ, aki fedezi a hátsód, amíg te szüttyögsz a fegyverrel. Persze ennél sokkal komplexebb csapatjátékra van szükség, hiszen akad néhány különleges bestia – szám szerint öt –, akik végleg kivonnak a forgalomból, ha nem érkezik időben hathatós segítség (róluk lásd még külön boxunkat). Ha a halálodon vagy és a földre kerültél, akkor is egy csapattársra van szükség, hiszen csak ő tud felsegíteni és némi életet életet lehelni beléd a folytatáshoz. A sűrű segítségkérést elkerülendő a pályákon elszórva találhatunk kötszereket, illetve fájdalomcsillapító tablettákat. Ezen extrákkal magadat tudod gyógyítani – ami szintén egy olyan folyamat, melynek során abszolút védetlenné válsz –, de alkalmanként akár a társaidnak is odaadhatod, ha esetleg nagyobb szükségük van rá.
Ha életben akartok maradni nehezebb fokozaton is, akkor a négy főhőssel; Bill-lel, a veterán katonával; Louis-zal, a színes bőrű aktamollyal; Zoey-val, az egyetemista lánykával; és a keménymotoros Francis-szel mindvégig együtt kell maradnotok. Ha bárki elkószál, az simán a saját, de akár az egész csapat életébe is kerülhet. A nem csak „Lőj halomra!” típusú fertőzöttek egy ütéssel leterítenek bárkit és addig nyúzzák az áldozatukat, amíg az bele nem pusztul, vagy le nem lövi valaki a támadót. Mindeközben automatikusan is kommunikáltok egymással, a játékbeli karakterek helyzetétől és állapotától függően. Persze van lehetőség hangkommunikációra a csapattagok között, illetve jelezhetünk egymásnak az előre beprogramozott opciók segítségével is.
Egész komoly arzenál áll rendelkezésre a rothadó zombik pépessé lövésére: kétféle shotgun, dupla pisztoly, gépfegyverek, gyorslövetű távcsöves puska, molotov koktél, csőgránát, ami pittyeg; és villog, így a leépült agykapacitású zombik köré gyűlnek, hogy csoportosan intsenek búcsút immáron a túlvilágnak (is). A fertőzöttek mozgását és elhalálozását vérprofin kidolgozták, amíg az arcukba nem világítasz a lámpával, csak nyögdécselnek, kóvályognak, térdre rogyva okádnak, vagy éppen a fejük verik a falba. Ha viszont megzavarod őket, elindulnak. Szélsebesen. És egyre csak több és több érkezik. Elbújni nem tudsz előlük: megtalálnak. Hiába mászol fel akárhová, ők is fel tudnak. Egyetlen kiút van: a sörétes. Repkednek a végtagok, fröcsög az agyvelő – tiszta mészárszék. A testek összerogyásáért sem a szokásos ragdoll (rongybaba effektus) felel, hanem több száz, motion capture technikával felvett kaszkadőr-mozdulattal tették feledhetetlenné a csőcselék haláltusáját (fegyvertől, szögtől és lendülettől függően). A kinézetük egy okos algoritmus révén nagyon változatos, több mint 1500 különböző fizimiska közül mazsolázgat a program, persze így is akadnak ismétlődések, de ezt rajtam kívül szerintem senki sem fogja figyelni, hiszen egy zombi jobb esetben egy lövés, tehát hullanak, mint a legyek. Különben is, ha már annyi ideig vannak a képernyőn, hogy meg tudod jegyezni az arcukat, az jót biztosan nem jelent.
Mindezen borzalmakat a legkülönfélébb hatásvadász helyszíneken élhetjük át, méghozzá a felturbózott Source motornak köszönhetően. A négy „film” mind más és más környezetben játszódik: az egyikben egy erdőben bóklászunk és elhagyatott templomokon, temetőkön kelünk át, míg a másikban egy faluban hajkurásszuk a zombikat, keresztül a kukoricáson. Van még belvárosi rész, alagutakkal meg kórházzal, a negyedik történetet pedig egy leamortizált reptéren élhetjük át. Mindegyik epizód elején egy-egy, a helyszínhez kapcsolódó moziplakátot láthatunk, a szereplők neve helyén a mókában résztvevő játékosok nickjével. Remek ötlet a filmszerű tálalás a párbeszédekkel, a hangulat-fokozással. Minden filmet öt nagyobb fejezetre bontottak, melyek óvóhelytől óvóhelyig tartanak, mígnem eljutunk a fináléig, amikor végleg elmenekülünk a fertőzés sújtotta területről. Az említett menedékhelyek amolyan ellenőrzőpontként funkcionálnak, így ha a folytatás során elvérzik a csapat, nem kell teljesen elölről forgatni a zombimozit. Ugyanitt természetesen mindig akad fegyver, lőszer, na meg kötszer – így egy véresebbre sikerült fogócska után van lehetőség és idő regenerálódni.
Noha a négy filmszerű sztori elég kevéske és még csak nem is hosszúak, a hangulatnak és nehezebb fokozatoknak hála hosszútávú potenciál akad bőven, és ekkor még szóba sem jött a Versus mód. Itt ugyan akad némi kiegyensúlyozatlanság, lévén a zombikat irányító csapatnak mindig nehezebb dolga van: az élőhalottak gyilkolászásánál sokkal komolyabb csapatjátékot igényel a szorosan egymás mellett haladó, felfegyverzett túlélők levadászása. Egyedül teljesen esélytelen az ember, hiszen elég pár golyó és máris jön a végső halál. A négy játszható zombitípus együttes fellépése és összjátéka elengedhetetelen a sikerhez, aztán ha valamelyik fél diadalmaskodik, a következő fordulóban a kocka megfordul és üldözőből üldözött lesz. A végeredménybe az okozott sebzés mennyisége, a túlélők száma, a leölt játékos által irányított speciális zombik mennyisége is beleszámít – többek között. A Team Fortress 2-höz hasonlóan itt is rengeteg statisztikát számol a program, csomó achievement várja, hogy kioldják őket, tehát minden megvan, amire a rajongóknak szüksége lehet. A játékba ültetett fejlesztői kommentárokból kiderül, hogy a későbbiekben valószínűleg várhatóak új pályák, esetleg újabb játszható zombi kasztok, de ezt még ne vegyük készpénznek. Azt viszont igen, hogy a Left 4 Dead szuper játék lett, ott a helye a karácsonyi kívánságlistán.
Hentes munka!
Örömmel jelenthetem: sikerült! Tegyük hozzá nem zsákbamacskával volt dolgunk, hiszen Valve termékről beszélünk, tehát szinte 100%-ban garantált a minőség! Ezúttal is érződik az odafigyelés, a szív és a profizmus. Képzelj el egy Counter-Strike klónt, ahol egy csapatban csak négyen lehetnek, ők az életükért küzdő „túlélők”, míg a másik oldalon a zombi hadak végeláthatatlan hordája vicsorít. Akik ismerik a népszerű Zombie Panic HL2 modot, azok nagyjából sejthetik, mire akarok kilyukadni – ráadásul most már NightBagoly sem fogja nyáladzva rám törni az ajtót, mert kihagytam a kedvenc modját a cikkből.
A programban kétféle játékmód lakozik: az egyikben csak a négy túlélőt irányíthatjuk többedmagunkkal, és a négy játszható sztori valamelyikét vihetjük végig, a másik pedig ugyanez, csak fordítva, megtoldva még négy játszható karakterrel, ezúttal a zombik oldalán. Ezen utóbbi opció a Versus nevet kapta, ugyanis itt is négy túlélő harcol a zombi hordák ellen, ám az élőhalott kompániában fel-feltűnik egy-egy speciális, meglepően intelligens egyed – és őket természetesen a játékos irányítja. Ez a módozat csak online játszható, viszont a szimpla túlélős sztorit akár netkapcsolat nélkül is játszhatjuk, a mesterséges intelligenciára bízva három társunkat, akik sokszor a valódi játékosokat jóval felülmúlva segítenek és irtják a fertőzötteket...
Csapó, indul!
Négy nagyobb, ám egymástól független „filmből” áll a sztorimód – persze komoly történet nélkül –, és minduntalan egyetlen cél lebeg majd a játékos szeme előtt: élve eljutni A pontból a B-be. Mondanom sem kell, ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen a kiégett agyú fertőzöttek rengetegen vannak, és amint észlelnek, eszeveszett sprintbe váltanak, árkon-bokron át, miközben egy meglehetősen szimpla ösztön hajtja őket: darabokra szaggatni a még teljesen élő egyedeket! A tálalás zseniálisan lett megoldva, a fejlesztők rengeteg zombis horrorfilmet megnéztek, és mozgóképes szakértők segítségét is kikérték, hogy a játékos egy valódi horrorfilmben érezhesse magát. A dinamikus megvilágítások, a színek, a változó zenei aláfestések, a köd mind-mind remek összhangban vannak, valóban egy 28 nappal később kaliberű mozi folytatásban érzi magát az egyszeri játékos. Sokszor koromsötét van, és csak a fegyveredre szerelt elemlámpa nyújt némi fényforrást, de az is csak egy irányban, úgyhogy ha éppen tárat cserélsz, vagy csak ütsz egyet a puskatussal, hirtelen minden elfeketedik – hiszen amerre áll a fegyver csöve, arra világít a lámpa is –, te meg alig várod, hogy végre újra célra tarts. Mindez semmiségnek tűnik, de a friss húsra éhes zombirajnak egyetlen másodperc is elég, és máris rohamoznak. Ilyenkor jön jól egy okos társ, aki fedezi a hátsód, amíg te szüttyögsz a fegyverrel. Persze ennél sokkal komplexebb csapatjátékra van szükség, hiszen akad néhány különleges bestia – szám szerint öt –, akik végleg kivonnak a forgalomból, ha nem érkezik időben hathatós segítség (róluk lásd még külön boxunkat). Ha a halálodon vagy és a földre kerültél, akkor is egy csapattársra van szükség, hiszen csak ő tud felsegíteni és némi életet életet lehelni beléd a folytatáshoz. A sűrű segítségkérést elkerülendő a pályákon elszórva találhatunk kötszereket, illetve fájdalomcsillapító tablettákat. Ezen extrákkal magadat tudod gyógyítani – ami szintén egy olyan folyamat, melynek során abszolút védetlenné válsz –, de alkalmanként akár a társaidnak is odaadhatod, ha esetleg nagyobb szükségük van rá.
Ha életben akartok maradni nehezebb fokozaton is, akkor a négy főhőssel; Bill-lel, a veterán katonával; Louis-zal, a színes bőrű aktamollyal; Zoey-val, az egyetemista lánykával; és a keménymotoros Francis-szel mindvégig együtt kell maradnotok. Ha bárki elkószál, az simán a saját, de akár az egész csapat életébe is kerülhet. A nem csak „Lőj halomra!” típusú fertőzöttek egy ütéssel leterítenek bárkit és addig nyúzzák az áldozatukat, amíg az bele nem pusztul, vagy le nem lövi valaki a támadót. Mindeközben automatikusan is kommunikáltok egymással, a játékbeli karakterek helyzetétől és állapotától függően. Persze van lehetőség hangkommunikációra a csapattagok között, illetve jelezhetünk egymásnak az előre beprogramozott opciók segítségével is.
A gyógymód egyszerű: egy fej, egy golyó!
Egész komoly arzenál áll rendelkezésre a rothadó zombik pépessé lövésére: kétféle shotgun, dupla pisztoly, gépfegyverek, gyorslövetű távcsöves puska, molotov koktél, csőgránát, ami pittyeg; és villog, így a leépült agykapacitású zombik köré gyűlnek, hogy csoportosan intsenek búcsút immáron a túlvilágnak (is). A fertőzöttek mozgását és elhalálozását vérprofin kidolgozták, amíg az arcukba nem világítasz a lámpával, csak nyögdécselnek, kóvályognak, térdre rogyva okádnak, vagy éppen a fejük verik a falba. Ha viszont megzavarod őket, elindulnak. Szélsebesen. És egyre csak több és több érkezik. Elbújni nem tudsz előlük: megtalálnak. Hiába mászol fel akárhová, ők is fel tudnak. Egyetlen kiút van: a sörétes. Repkednek a végtagok, fröcsög az agyvelő – tiszta mészárszék. A testek összerogyásáért sem a szokásos ragdoll (rongybaba effektus) felel, hanem több száz, motion capture technikával felvett kaszkadőr-mozdulattal tették feledhetetlenné a csőcselék haláltusáját (fegyvertől, szögtől és lendülettől függően). A kinézetük egy okos algoritmus révén nagyon változatos, több mint 1500 különböző fizimiska közül mazsolázgat a program, persze így is akadnak ismétlődések, de ezt rajtam kívül szerintem senki sem fogja figyelni, hiszen egy zombi jobb esetben egy lövés, tehát hullanak, mint a legyek. Különben is, ha már annyi ideig vannak a képernyőn, hogy meg tudod jegyezni az arcukat, az jót biztosan nem jelent.
Mindezen borzalmakat a legkülönfélébb hatásvadász helyszíneken élhetjük át, méghozzá a felturbózott Source motornak köszönhetően. A négy „film” mind más és más környezetben játszódik: az egyikben egy erdőben bóklászunk és elhagyatott templomokon, temetőkön kelünk át, míg a másikban egy faluban hajkurásszuk a zombikat, keresztül a kukoricáson. Van még belvárosi rész, alagutakkal meg kórházzal, a negyedik történetet pedig egy leamortizált reptéren élhetjük át. Mindegyik epizód elején egy-egy, a helyszínhez kapcsolódó moziplakátot láthatunk, a szereplők neve helyén a mókában résztvevő játékosok nickjével. Remek ötlet a filmszerű tálalás a párbeszédekkel, a hangulat-fokozással. Minden filmet öt nagyobb fejezetre bontottak, melyek óvóhelytől óvóhelyig tartanak, mígnem eljutunk a fináléig, amikor végleg elmenekülünk a fertőzés sújtotta területről. Az említett menedékhelyek amolyan ellenőrzőpontként funkcionálnak, így ha a folytatás során elvérzik a csapat, nem kell teljesen elölről forgatni a zombimozit. Ugyanitt természetesen mindig akad fegyver, lőszer, na meg kötszer – így egy véresebbre sikerült fogócska után van lehetőség és idő regenerálódni.
Multi-Konklúzió
Noha a négy filmszerű sztori elég kevéske és még csak nem is hosszúak, a hangulatnak és nehezebb fokozatoknak hála hosszútávú potenciál akad bőven, és ekkor még szóba sem jött a Versus mód. Itt ugyan akad némi kiegyensúlyozatlanság, lévén a zombikat irányító csapatnak mindig nehezebb dolga van: az élőhalottak gyilkolászásánál sokkal komolyabb csapatjátékot igényel a szorosan egymás mellett haladó, felfegyverzett túlélők levadászása. Egyedül teljesen esélytelen az ember, hiszen elég pár golyó és máris jön a végső halál. A négy játszható zombitípus együttes fellépése és összjátéka elengedhetetelen a sikerhez, aztán ha valamelyik fél diadalmaskodik, a következő fordulóban a kocka megfordul és üldözőből üldözött lesz. A végeredménybe az okozott sebzés mennyisége, a túlélők száma, a leölt játékos által irányított speciális zombik mennyisége is beleszámít – többek között. A Team Fortress 2-höz hasonlóan itt is rengeteg statisztikát számol a program, csomó achievement várja, hogy kioldják őket, tehát minden megvan, amire a rajongóknak szüksége lehet. A játékba ültetett fejlesztői kommentárokból kiderül, hogy a későbbiekben valószínűleg várhatóak új pályák, esetleg újabb játszható zombi kasztok, de ezt még ne vegyük készpénznek. Azt viszont igen, hogy a Left 4 Dead szuper játék lett, ott a helye a karácsonyi kívánságlistán.
