1999-ben járunk. A címszereplő Lazarus telefonhívást kap nővérétől, Lyudmilától, hogy haza kéne sietni, mert az édesanyjuk nincs jól – konkrétan halott, öngyilkos lett. Lazarus viszont nem hagyhatja csak úgy ott a munkahelyét, és a nagyvárosi életét, ezért bármennyire is könyörög neki Lyudmila, a férfi leteszi a telefont. Kihagyja a temetést, és csak később érkezik vissza szülővárosába. A lakásba belépve azonban sehol sem találja testvérét, ami meglehetősen furcsa. Az viszont még inkább, hogy gusztustalan, húsos kinövések kezdik ellepni a falakat, a behavazott utcák felett pedig az apokalipszis készül eljönni.
A Last Days of Lazarus eleje nagyon ígéretes. Aki kedveli a belső nézetes, nyomozgatós játékokat, az azonnal otthonosan érezheti magát, hiszen a játékmenet lényegi része abból áll, hogy felfedezed a környezeted, dokumentumokat olvasgatsz, tárgyakat gyűjtesz és logikai feladványokat oldasz meg. A látványvilág kifejezetten szép, és az említett lakásban tényleg rengeteg érdekesség lelhető fel: némelyik használati tárgyra talán még emlékezhetsz is gyerekkorodból. A konyhában egy egészen nyugodt cicus leskelődik, Lazarus pedig hozzálát, hogy kiderítse, hová tűnt Lyudmila. Sajnos kutatásai sötét titkokat hoznak a felszínre, amik mind-mind a családjához, és múltbeli eseményekhez köthetőek. Emellett időközben feltűnik egy kotnyeleskedő riporter is, hogy szaglásszon az ügyben. Lazarus útja később temetőkbe, egy különös árvaházba, majd egy templomba is elvezet, miközben egyre több furcsaság történik a lassan darabjaira hulló városban.
Kozmikus rémekre jár a lakásbiztosítás?
Mármint ezt tessék szó szerint érteni, ugyanis a végzet készül éppen lecsapni, méghozzá furcsa, robot-gépek formájában. Ez volt az a pont, ahol a Last Days of Lazarus nálam veszített a bájából, ugyanis a kezdeti komor, okkult témákat idővel felváltja egyfajta steampunk utánérzés, és bár a bibliai hatások letagadhatatlanok (a név sem véletlen, bethániai Lázár története köré épül a sztori), mikor már harctereket kellett bejárnom és robbantak mellettem a becsapódó lövegek, elkezdett eltűnni az arcomról a lelkesedés mosolya. A helyszínek sajnos nagyon felemásak. A családi lakás tényleg nagyszerű, pláne, hogy töviről-hegyire be lehet járni, amihez a díszes karácsonyi hangulat valamennyit még hozzá is tesz. Ami utána következik, az már inkább elvesz az élményből. Szemléltetném ezt egy példával. Borzalmas családi titkokra derítesz fényt, miközben az egyik szobában valami ólálkodik körülötted. Maga a rettenet, a földöntúli iszonyat, amire maga Lovecraft is büszke lenne. Aztán pár perccel később elkerülsz egy olyan helyre, ahol egy harci helikopter áll a pálya közepén, és egy napszemüveges, gitározó katonának kell segítened.
A Last Days of Lazarus sajnos eléggé hangulatgyilkos, pedig később a feltűnően napfényes és mesébe illő árvaház ismét egy kifejezetten érdekes helyszín. A logikai feladványok valamiért borzalmasan egyszerűek. Nem tudom, hogy ez mennyire volt szándékos, de egyik sem okozott komolyabb fejtörést, és így lényegében az egész játék letudható külső segítség nélkül, 4-5 óra alatt. A grafika tényleg nem rossz (azért közelről ne nézd meg a tüzet!), ellenben a szinkron szörnyű. Sajnos épp a főszereplő, Lazarus az, akinek a szinkronszínésze a legközömbösebb, és bármiféle beleélés nélkül darálja el a sorait. Embert ennyire közönyösen reagálni, hogy meghalt az anyja, én még nem hallottam. A zenék korrektek, bár semmi igazán emlékezetes. Technikai hibákba, bugokba én nem futottam bele, és a játék is végig stabilan futott, röccenés nélkül.
Nagyon szerettem volna többet adni neki, de a Last Days of Lazarus egy kihagyott ziccer. A történet egész érdekes, de a hangulatot nem képes végig fenntartani. Sokkal jobb lett volna ráerősíteni a horror-vonalra, és elhagyni az olyan balgaságokat, mint a rádión utasítgató katonák, vagy a lebegő robotok-gépek. Ha egy ízig-vérig gótikus horror-kalandjátékot raknak össze, akkor egy rossz szavam nem lenne, de a stáblista alatt végig az volt az érzésem, hogy ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Nem rossz játék a Last Days of Lazarus, pláne 10-15 euróért, de egy olyan koncepcióval, mint mondjuk a Martha is Dead, sokkal eredményesebben törhetett volna ki a középkategóriából. Ez a Lázár így bizony nem támad fel.
