A főmenübe belépve feltűnhet, hogy nincs egér, már itt is csak billentyűzettel navigálhatunk. A menü nem túl bonyolult, de legalább könnyen áttekinthető, alatta a sorozatból ismerős főcímdallam egy feldolgozása szól. Ily módon megadva az alaphangulatot, szálljunk is be a Knight Iparvállalat 2000-es modelljébe, hogy végrehajtsuk a 10 küldetést!
A játék története nem a kiszámíthatatlan fordulatairól lesz híres, de ezt nyugodtan tekinthetjük a sorozat örökségének, hiszen a tévében leadott epizódok is meglehetősen fantáziátlan, néhol bugyuta történettel álltak elő. Annyit azért elárulok, hogy a fontosabb ellenfelek, mint Garth és Goliath, avagy a prototípus KARR feltűnik a játék során.
A móka egy zárt körpályán kezdődik, ahol fokozatosan megismerkedhetünk -- szándékosan nem azt írom, hogy megbarátkozhatunk -- az irányítással, KITT funkcióival, és csak utána kerülünk éles bevetésre.
A mi oldalunkon Devon, Bonny és Michael tűnik fel az ismerős karakterek közül. A bevetésekre a kamionból indulunk, a pályák közötti átvezetők képregényszerűen kerülnek elénk, nem pedig animáció formájában.
Véleményem szerint érdemes magára az autóra külön kitérni, hiszen nélküle nem lenne a Knight Rider az, ami. KITT kívülről nem néz ki rosszul, de a műszerfal – igen, van belső nézet – valami botrányosan kevés. Hiányzik az a millió kütyü, ami oly futurisztikussá tette a járgányt, amiért minden epizódszereplőnek leesett az álla. A beszélőkén, a kormányon, a fordulatszámmérőn, és pár mérőműszeren kívül semmi nincs az autóban, egy fekete csík az egész. A másik, ami probléma, hogy az átvezető jeleneteket leszámítva meg se szólal a drága, hiányzik belőle az a személyiség, ami egészen feldobhatta volna a hosszabb autókázásokat.
A karakterek kis jóindulattal jól felismerhetőek, viszont a táj, a háttér meglehetősen üres. Ahova a fejlesztők épp nem tudtak semmilyen tereptárgyat kitalálni, oda nem is raktak inkább semmit. A szomszédos épületek egy az egyben másai egymásnak, nulla változatosságot adva ezzel. Az utcákon egyetlen járókelő sem téblábol, az autósok meg inkább csak zavaró tényezőként voltak jelen. Az ütközések abszolút nem jelentenek problémát, semmilyen rongálódás nem jelenik meg sem az autókon, sem a környezeten. ezzel szemben van egy sérülésmérő – ha az betelik, lehet kezdeni elölről a küldetést.
A hangok terén azért rendben van minden, a hangszínek hasonlítanak az eredetire, az ismerős dallamok pedig tökéletes aláfestést adnak a játék alá.
Le kell szögeznem, nem volt szerencsém kipróbálni, milyen kormánnyal vezetni az autót, de billentyűzettel tragikusan irányíthatatlan az egész. A kanyarodás gombra az autó egy darabig mintha nem is reagálna, majd elkezd kicsúszni a feneke, ezzel farolásra és látványos csúsztatásokra kényszerítve minket, ami az animációkban valóban jól néz ki, de épp csak arra nem lehet így menni, amerre szeretnénk. Természetesen van olyan küldetés is, ahol időre kell valahova eljutni – nos, ekkor kicsúszott egy-két szitok a számon. Az irányításon nem segít az sem, hogy többféle nézőpontot is választhatunk. Csak kívülről háromféle kameramód van, vagy használhatjuk az orrnézetet, illetve mint korában említettem, belső kamera is helyet kapott a programban.
A legnagyobb problémám a játékkal mégis az volt, hogy készítői idegesítően igyekeztek a játékost rákényszeríteni KITT képességeinek használatára. Tulajdonképpen minden pályán az a lényeg, hogy eljussunk A pontból B-be, ám azt alig hiszem el, hogy ládákról a tetőre ugráltatás helyett nem lehetett volna valami ésszerűbbet kitalálni. De még ezt is elnéztem volna egy-egy alkalommal – azonban valljuk be, eléggé illúzióromboló, hogy egy idő után az ember alapból a nagy zöld konténereket keresi, ha valahol elakadt...
Sajnos a játék nem is kínál semmi többet: az autóból nem lehet kiszállni, egyszerűen hol ezért, hol azért végig kell gördülni, ugrálni az adott pályán néhol egy-egy főellenfél legyűrésével. A 15, egyenként öt perc alatt végigjátszható pálya egy délután alatt kipörgethető. Multi nincs, nem is nagyon lehetne elképzelni a témához jó lehetőségeket, valóban idétlen lenne négy KITT, amint egymással versenyeznek azon, ki ér előbb a célba, vagy próbálják egymást ronccsá törni. Ugyanakkor, ami szöveg formájában nem jön át, hogy fenomenális 200 mérföld/óra sebességgel száguldozni, vagy átugrani az épp alattunk leszakadó hidat. Igen, vannak felejthetetlen momentumai a játéknak, igazán kár a többiért.
A förtelmes irányítás, az unalmas missziók, és a bugyuta játékmenet miatt a játék maximum egyszeri kipróbálásra javasolt, ha valami újszerű játékmenetet keres az ember. Sajnos tehát ez is csak egy tucatprogram, mely csak a neve miatt érdemelt figyelmet.
Forgat, ó könyv...
A játék története nem a kiszámíthatatlan fordulatairól lesz híres, de ezt nyugodtan tekinthetjük a sorozat örökségének, hiszen a tévében leadott epizódok is meglehetősen fantáziátlan, néhol bugyuta történettel álltak elő. Annyit azért elárulok, hogy a fontosabb ellenfelek, mint Garth és Goliath, avagy a prototípus KARR feltűnik a játék során.
A móka egy zárt körpályán kezdődik, ahol fokozatosan megismerkedhetünk -- szándékosan nem azt írom, hogy megbarátkozhatunk -- az irányítással, KITT funkcióival, és csak utána kerülünk éles bevetésre.
A mi oldalunkon Devon, Bonny és Michael tűnik fel az ismerős karakterek közül. A bevetésekre a kamionból indulunk, a pályák közötti átvezetők képregényszerűen kerülnek elénk, nem pedig animáció formájában.
A külcsín...
Véleményem szerint érdemes magára az autóra külön kitérni, hiszen nélküle nem lenne a Knight Rider az, ami. KITT kívülről nem néz ki rosszul, de a műszerfal – igen, van belső nézet – valami botrányosan kevés. Hiányzik az a millió kütyü, ami oly futurisztikussá tette a járgányt, amiért minden epizódszereplőnek leesett az álla. A beszélőkén, a kormányon, a fordulatszámmérőn, és pár mérőműszeren kívül semmi nincs az autóban, egy fekete csík az egész. A másik, ami probléma, hogy az átvezető jeleneteket leszámítva meg se szólal a drága, hiányzik belőle az a személyiség, ami egészen feldobhatta volna a hosszabb autókázásokat.
A karakterek kis jóindulattal jól felismerhetőek, viszont a táj, a háttér meglehetősen üres. Ahova a fejlesztők épp nem tudtak semmilyen tereptárgyat kitalálni, oda nem is raktak inkább semmit. A szomszédos épületek egy az egyben másai egymásnak, nulla változatosságot adva ezzel. Az utcákon egyetlen járókelő sem téblábol, az autósok meg inkább csak zavaró tényezőként voltak jelen. Az ütközések abszolút nem jelentenek problémát, semmilyen rongálódás nem jelenik meg sem az autókon, sem a környezeten. ezzel szemben van egy sérülésmérő – ha az betelik, lehet kezdeni elölről a küldetést.
A hangok terén azért rendben van minden, a hangszínek hasonlítanak az eredetire, az ismerős dallamok pedig tökéletes aláfestést adnak a játék alá.
Autós- vagy platformjáték?
Folyt. köv...
A játéknak azóta (2004-ben) kiadták a második részét is, amely az első utánzata, háromféle fegyverrel kiegészítve. Semmi nyomát nem találtam, hogy valaha is kapható lett volna Magyarországon, de azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy nem veszítettünk sokat vele...
A legnagyobb problémám a játékkal mégis az volt, hogy készítői idegesítően igyekeztek a játékost rákényszeríteni KITT képességeinek használatára. Tulajdonképpen minden pályán az a lényeg, hogy eljussunk A pontból B-be, ám azt alig hiszem el, hogy ládákról a tetőre ugráltatás helyett nem lehetett volna valami ésszerűbbet kitalálni. De még ezt is elnéztem volna egy-egy alkalommal – azonban valljuk be, eléggé illúzióromboló, hogy egy idő után az ember alapból a nagy zöld konténereket keresi, ha valahol elakadt...
Shut Down
Sajnos a játék nem is kínál semmi többet: az autóból nem lehet kiszállni, egyszerűen hol ezért, hol azért végig kell gördülni, ugrálni az adott pályán néhol egy-egy főellenfél legyűrésével. A 15, egyenként öt perc alatt végigjátszható pálya egy délután alatt kipörgethető. Multi nincs, nem is nagyon lehetne elképzelni a témához jó lehetőségeket, valóban idétlen lenne négy KITT, amint egymással versenyeznek azon, ki ér előbb a célba, vagy próbálják egymást ronccsá törni. Ugyanakkor, ami szöveg formájában nem jön át, hogy fenomenális 200 mérföld/óra sebességgel száguldozni, vagy átugrani az épp alattunk leszakadó hidat. Igen, vannak felejthetetlen momentumai a játéknak, igazán kár a többiért.
A förtelmes irányítás, az unalmas missziók, és a bugyuta játékmenet miatt a játék maximum egyszeri kipróbálásra javasolt, ha valami újszerű játékmenetet keres az ember. Sajnos tehát ez is csak egy tucatprogram, mely csak a neve miatt érdemelt figyelmet.
Az irányításról szólva, hát lehetett volna rajta mit csiszolni!
Rövidsége ellenére azért egy kellemes kikapcsolódás a játék, főleg a fárasztó hétköznapok után jó kikapcsolódás hétvégén! Élvezetes a 15 küldetés, bár az tény és való, hogy kevés és durván 3 - 3 és fél óra alatt kivihető a játék. Ennek ellenére azért élvezetes kikapcsolódás és nosztalgikus érzést kelt az emberben, a játék hibái ellenére!