Nehéz dolga van egy 2. világháborús, hexás játéknak, hisz a Panzer General már három évtizede nehezen megugorható szintet jelent, miközben a körökre osztott tankos klasszikusnak van néhány olyan szellemi örököse, amihez már létra is kell. Ilyen például az utóbbi időkből a Panzer Corps 2. A Klotzen! Panzer Battles mondjuk, nem feltétlenül trónkövetelőként jelentkezett be, ez ugyanis egy garázsból induló, kisebb projekt, történetesen egy zágrábi atomfizikus, Zoran Stanić kezdte el 2015-ben összekalapálni, hobbiból, majd a testvérével (Vedran) céget alapítottak, jelenleg pedig már egy 15 fős csapattal dolgoznak együtt.
A játék rajtja meglehetősen rendhagyóra sikeredett, ugyanis gyakorlatilag a játékosokra bízták, hogy kitalálják, melyik funkció mire való és hogyan működik. Úgy sejtem, itt vesztették el a vásárlók 70%-át, újabb 20 pedig akkor jelentkezett ki, amikor meglátta a kezelőfelületet. Pár nap múlva azért pótolták az oktatómódot, értsd: készítettek néhány hosszú, unalmas videót, felrakták az egyik megosztóra, majd jobb későn, mint soha alapon, összedobtak még egy letölthető kézikönyvet is. A kezelőfelületet azonban semmi nem menti meg: logikátlan, nehezen értelmezhető, és aki ezt a dizájnt kitalálta, megérdemelné, hogy sumér ékírásra állítsák át az operációs rendszerét, és úgy hagyják vagy fél évig. A felhasznált minták, például az antik írógépgombok, a fém kapcsolók, pótméterek, ipari elzárószelepek, és az alapul szolgáló megsárgult, kartonpapír háttér a szemcsés, nehezen olvasható betűtípussal sehogy sem áll össze egy egészséges egészé. Ez meg aztán egyáltalán nem pénz kérdése.
Majdnem olyan
Ahogy a bevezetőben is utaltam rá, a Klotzen! egy Panzer General-klón, avagy egy második világháborús, körökre osztott hadijáték, tankokkal, repülőkkel, tüzérséggel és gyalogsággal. Azt a nyersanyagot, amiből fel lehet építeni a sereget, itt most épp befolyásnak hívják, de egykutya, ugyanúgy a keménymagot jelentő egységeket visszük tovább, pályáról pályára, menet közben az alakulatokat a megszokott módon feltöltve zöldfülű vagy elit utánpótlással. Csipetnyi egyedi ízt kölcsönöz, hogy a haditermelésre is ráhatásunk van, hisz amiből többet rendelünk, ott felpörög a gyártás. Ami a feldolgozott időszakot illeti, a spanyol polgárháborútól Berlin elestéig sikerült kipipálni az összes hadszínteret, sőt bőven van a ”mi lett volna, ha” oldalágakból is. Például egy olyan Anschluss, ahol Ausztria nem önként, dalolva csatlakozik a Reichhez, vagy egy olyan forgatókönyv, ahol a Szovjetuniót lekötik a japánok, ergo lemaradnak a lengyelekről és a Baltikumról. Mondanám, hogy gratula a véletlenszerű eseményekhez, teszem azt, a norvég államkincstár megkaparintásához (10% kedvezményt jelent a következő pályán), vagy hogy Canarisnak sikerül-e berántani a világháborúba a spanyolokat, de az megint más kérdés, hogy a javáig iszonyat szenvedés eljutni, mert a küldetések több helyen is bugosak. Jellemzően az előkészítési fázisban akad el valami, tehát sok esetben lehet újrajátszani az előző pályát.
Találkoztunk már?
Ami a kánontól eltérő elemeket illeti, az utánpótlás állítólag egyedi és nagyszerű – nos, nem az. Tessék megnézni a Unity of Commandét. A különlegességként beharangozott, minden egységhez saját parancsnokot adunk ”akció”, és a rengeteg hozzákapcsolt tulajdonság ugyanaz pepitában, mint a Panzer Corps rendszere, csak ugye ott az egység gyűjt extra jellemvonásokat, plusz hozzá lehet rendelni hősöket. A haditengerészet alázós lehetne, de a Strategic Mind a hasonló fegyverzet-sérülésmodell kombót már évekkel ezelőtt elsütötte. A légierő közvetlenül is tudja bombázni a városokat, hidakat és reptereket, ilyet is láttunk már, bár az nem rémlik, hogy az akcióponttal kint hagyott repülők máshol is mutattak volna be önálló rácsapásokat.
Venni vagy nem venni?
A játék egyébként akár működhetne is, hiszen az összes olyan paraméter megvan – időjárás, terep –, ami többnyire sikerre vezet, de a hangulatot és az élményt erősen limitálja a minőség. Egy körökre osztott játék nyilván nem a 8K látványorgiáról szól, de itt minden panel, felület vagy szimplán ronda, vagy híján van az alapvető információnak. Még azt sem mondhatom, hogy olcsó, mert 35 euróból kijönne helyetta a Panzer Corps 2, és még maradna fagyira is, miközben a különbség ég és föld – persze nem a Klotzen! javára.
