A Halál Kapui kitárultak, és vég nélkül kezdték okádni a világra átözönlő förtelmes lényeket. Velük pedig csak a kormány titkos programjának részeként, professzorból tábornokká avanzsált Chamberlain képes szembenézni. A kapuk őreként hősünk fel is kapja szokatlanul beszédes kardját, övére csatolja revolverét, majd lóhátra pattan, hogy elpusztítsa a gonoszt, öltsön az bármilyen alakot.
Pokolra velük (újra)!
Az utóbbi években rengeteg alkotás igyekezett felidézni az FPS-játékok aranykorát, közben időtlen klasszikusainak nyomába eredve, több-kevesebb sikerrel átvéve azok grafikáját vagy épp stílusát. Valamelyest ezt a retró vonlata folytatja a Kingdom of the Dead, mely alapjaiban szintén a ’90-es évek lövöldözős címeit idézi, azonban több csavart is visz a bejáratott képletbe, amivel a művészi, modern és old-school furcsa elegyét adja. Legszembetűnőbb sajátossága persze egyértelműen grafikai stílusa, ami gyakorlatilag egy tollal és tintával festett, fekete-fehér színvilággal kelti életre a játékot.
Na, jó, azért vannak más színek is, a felszedhető lőszeresládikók például típustól függően eltérnek, valamint ellenfeleink kilyuggatása vagy épp felrobbantása során is bőven akadnak vörös vércsóvák. A sajátosan komor látványnak azonban megvannak a maga hátulütői, mert ugyan összességében baromi jól mutat, sokszor egyszerűen annyira koromfekete sötétségben kell rohangálnunk, hogy még azt sem látjuk, merre megyünk vagy hol vagyunk, és az ellenfelek helyzetét is legfeljebb világító szemük alapján tudjuk megsaccolni. Ezen azért valamelyest javíthatnak a különböző választható színprofilok. Kárpótlásként viszont legalább nemcsak a fegyverek puffogtatásának zaját kell végig hallgatnunk, ugyanis kellemesen pörgős, a témához és hangulatához jól passzoló dallamok is elkísérnek utunkon.
Egyszemélyes hadsereg
A Kingdom of the Dead egy rövidke felvezetést követően Chamberlain ügynök irodájába invitál minket, ahol aktái közül kiválaszthatjuk következő állomásunkat az összesen nyolc helyszín közül. A pályákat különböző nehézségi fokozaton is teljesíthetjük, ami érdekes módon nemcsak az ellenfelek ellenállását fokozza, hanem fő küldetésünkön kívül további feladatokat is akaszt a nyakunkba, például egy tervrajz megtalálását, vagy épp az összes rab kiszabadítását. Mordályok tekintetében ugyancsak nyolc közül válogatva ritkíthatjuk a túlvilági hordákat, a már említett kezdőarzenálunk mellett például sörétes puskával, karabéllyal és golyószóróval, de akár némi TNT-vel is tömeget oszlathatunk. A pályák elején azonban csak kardunkkal és revolverünkkel indulunk, a többi mordályt útközben kell meglelnünk és felkapnunk. Ha elég szemfülesek vagyunk, akár magányosan pörgő szíveket is találhatunk, amikkel az adott pálya végéig tartósan megnövelhetjük maximális életerőnket, ami kapóra is jöhet a főellenfelekkel való megütközéskor.
A Kingdom of the Dead mindent egybevéve egy szórakoztatóan egyszerű, modern klasszikus hatását keltő FPS, igazán egyedi, azonban nem mindig kifejezetten praktikus grafikai megoldásokkal. Itt-ott kicsit csiszolatlan, az egyedi látvány néha visszaüt, az ellenfelek hajlamosak elég bután viselkedni, és alapvetően hamar át lehet rajta szaladni. Mindazonáltal, ha valaki csípi az ilyen, retró jellegű FPS-eket, annak mindenképp érdemes mennie vele egy kört.
