Az eredetileg tervezettnél kicsit több időbe került kiadható állapotba hozni a King of Seas-t, aminek a magam részéről örültem, mivel a decemberi, akkor még kezdetleges verzióban csak az alapmechanikákat lehetett kipróbálni, de a világ és a küldetéssor nagyja hiányzott. Igazából még most sem teljesen végleges a játék, várható néhány javító és kényelmi frissítés a közelebbi, és szörnyetegek a távolabbi jövőben.
Ugyanaz, csak több
Az alapok természetesen nem változtak. A történetvezetéshez használt grafikai stílus sem, amit továbbra sem sikerült megkedvelnem, de az idő nagy részét lényegesen szemrevalóbb, és a számítógépek számára sem túl megterhelő 3D környezetben töltjük. A zene viszont továbbra is nagyon kellemes, és többet is kapunk belőle.
Feladatunk sem változott: a bevezető történetszál után nem sokkal megnyílik a világ, így kedvünkre ellátogathatunk szinte bárhova, idővel új hajókat is vehetünk. Innentől nagyjából saját döntésünk lesz, hogy kereskedőként, kármentő/kincskereső kisiparosként, vagy kalózként szeretnénk helytállni. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban a legjobb a három kombinációja, és a küldetések egyébként is gyakran rákényszerítenek mások megtámadására, ahogy minket is rendszeresen megtalálnak a helyi keménycsávók. Utóbbiakat többnyire lerázhatjuk, de a kalózvadászokkal és szellemhajókkal mindenképpen harcolnunk kell. Nem beszélve arról, amikor a játék vége felé már kikötőket kell elfoglalnunk a gyorstüzelő védelmi tornyok őszinte bánatára.
A nyílt világ előnye, hogy bőven van benne tennivalónk, amivel fejleszthetjük hajónk szintjét és felszerelését, valamint saját képességeinket, és persze növelhetjük kincsesládánk tartalmát. Azonban ez a nagy elődnél megszokott minijátékok nélkül egy idő után monotonná válhat.
A türelmem határa
Bár vénségemre türelmetlenebb lettem, de azért hajlandó vagyok némi grindelésre, ha egy játéknak érdekes a története, vagy legalább egy eleme bejön annyira, hogy átlökjön az unalmasabb periódusokon. Ilyen szempontból a King of Seas-zel sajnos nem találtunk egymásra. A történetben jóformán minden kisebb előrelépés előtt közepesen hosszan kellett grindelni a harchoz szükséges szint, skillek és felszerelés eléréséhez, esetleg csak a megkövetelt összeg előteremtésére. Sőt, még a küldetések is részben grindre épülnek, mivel általában a térkép túloldalán van dolgunk, ami egyenesen is 4-10 perc út, hajótól és széliránytól függően. Ha közben csatázunk és lootolgatunk, hogy fejlődjünk (ami ugye kötelező), akkor 20-30 perc csak odaérni a küldetéshez. De ha odaúton vagy a főbb csata során elsüllyedünk, a játék nagy részében az alap kalózkikötőbe kerülünk vissza, ezért érdemesebb minden utunkba kerülő kikötőben menteni, aztán visszatölteni az állást.
Néha úgy éreztem, mintha eredetileg MMO-nak tervezték volna a játékot, netán az indulás után pár héttel terveznének bedobni valami F2P-szerű „időspóroló” csomagot. Kicsit optimistábban nézve egyszerűen csak indulás utánra maradt a kiegyensúlyozás, ami mostanában gyakran előfordul. Így remélem, idővel gördülékenyebb lesz a történet azoknak, akik nem szeretnének extra órákat tölteni minden egyes (tengeri mérföldekkel előre látható) fordulat között – a történet befejezése után viszont, immár csak szórakozásból, visszatérhetünk behajózni a teljes térképet. Jut eszembe, a térképpel is meggyűlt a bajom. Alapból is gyenge pontja a játéknak (és az egyes négyzetek beszerzése is feleslegesen macerás), de amikor már több kikötőt irányítanánk, jobb, ha rajzolunk magunknak egyet papírra, annyira használhatatlan az állandó ráközelítések nélkül. Itt is nagy szükség lenne valami fejlesztésre, javításra.
Így aztán, ha valaki biztos benne, hogy imádna hosszú órákon át csak hajókázni, lootot gyűjtögetni és kalózkodni, körbe a világon, az is inkább várjon egy kicsit, hátha javul a rendszer, amiben ezt megteheti. És előbb még akkor is próbálja ki a demót, hogy kiderüljön, mennyire King of Seas-kompatibilis.
