Lassan 30 éves az 1994-ben indult sorozat, amit leginkább a játéktermek látogatói, valamint a konzolosok ismerhetnek, ha kifejezetten kedvelik az 1-1 elleni bunyós anyagokat. Mégis, úgy tűnik, hogy az SNK nem viszi túlzásba a széria istápolgatását, elvégre annak legutolsó epizódja már hat éve, hogy megjelent, ráadásul akkor olyan szinten tartalmas csomagot sikerült letenni az asztalra, hogy már csak azért is kérdéses, mennyire lehet a legújabb etappal túlszárnyalni a 2016-os King of Fighters 14-et.
Népes társaság
Bár most sem lehet okunk a panaszra, azért az előző számozott epizódot követően minimális csalódást okoz a karakterfelhozatal. De ezt tessék idézőjelesen értelmezni, elvégre, míg évekkel ezelőtt félszáz szereplővel eshettünk egymásnak, ez most “csak” 39, ami még így is egészen soknak mondható, miközben már helye van további 13-nak. A kínálat lényegében lefedi a sorozat életútját, így a hatalmas mellekkel megáldott, ikonikus Mai mellett ott van Terry vagy éppen Kyo, de a megszokottnál is egyértelműbb drag queen, Ash is a repertoár része. Persze van új karakter, méghozzá Isla, Dolores és Krohnen McDougall képében.
Szóval a felhozatal még akkor is impozáns, ha arra gondolunk, hogy hat éve hány fővel aprítottuk ellenfeleinket, viszont komolyabb problémát jelent az egyjátékos tartalmak hiánya. Van egy sztorink, ami néhány körön át vezeti a visszafogott, de azért a végére beinduló történetet, van a normál Versus, amin belül a gép vagy egy ismerősünk ellen játszhatunk, emellett pedig már csak a betanító mód és a különböző mozgások végrehajtását megkívánó misszió-mód érhető el, ha nem online akarunk érvényesülni. Utóbbira természetesen van ranked és casual, a netkód pedig perfekt, így problémánk ezzel a változattal nem akadhat, nekem is csak annyi a bajom, hogy a single ismételten el lett felejtve, mint az utóbbi 5-6 évben sok más játéknál a zsánerben. Úgy látszik, ehhez már tényleg csak a NetherRealm ért, mindenki más inkább a netes harcra megy rá.
Szemtől szemben
Ami viszont van, az legalább jó. A látvány egészen kellemes, a 3D-s karakterek és hátterek mellett megvalósuló 2D-s bunyó kimondottan jó móka, a speciális támadásokhoz pedig pont annyi gyakorlás kell, hogy ne egyből menjen minden, viszont némi munkával szépen fejleszthessük tudásunkat. Persze az sem gond, ha valaki csak püfölné a gombokat, hiszen az is megtalálja a számításait, a nehézség jól skálázható, viszont aki könnyen elérhető babérokra vágyik, az ne online keressen ellenfeleket, mert ott jó eséllyel hamar széttépik. A speckók látványosak, a 39 fős felhozatal kellően változatos, a pályák pedig átlagban ötletesek és jól mutatnak.
Lényegében elmondható, hogy a King of Fighters 15 remek verekedős játék, ami a 14 soft rebootja után kellően fejlődött, bár tartalom terén azért tökéletesnek abszolút nem mondható. Mégis, a Street Fighter 5 megjelenési állapotához képest például így is sokkal jobban sikerült, szóval annyira nem lehet neheztelni rá, aki pedig minden karaktert szeretne kiismerni, de legalább a felhozatal felét, annak így is rengeteg időt kell beleölnie a játékba, avagy nem fog unatkozni, míg meg nem jönnek az újabb szereplők.
