A Killzone egy igazán különleges darab a lövöldözős játékok színes palettáján. A PlayStation 2-re megjelent első rész, valamint a 2009-ben kiadott második epizód egyaránt nagyszerű darabok voltak, melyek a játékosok körében nagyobb sikert tudtak elérni, mint a kritikusoknál. Míg a Killzone 1-et átgondolt játékmechanikája, nagyszerű pályái, lassan építkező kampánya és változatos környezete tette naggyá, addig a második részt pörgős akciója, földbe döngölő látványa és first-person szimulációja miatt kedveltük meg. Mindkettőben megvolt az a megfoghatatlan Killzone-esszencia, amitől annyira különlegesnek érezzük ezt a sorozatot, viszont mégis teljesen más élményt tudott adni a megjelent két epizód. A Killzone 3 a közvetlen előd receptje szerint készült, hiszen egy pontosan ugyanolyan intenzív FPS lett, melynek az egyes elemeit még tovább tudták csiszolni. Forradalmat természetesen ezúttal sem kapunk, viszont egy újabb kiváló játékkal leszünk gazdagabbak, melybe a fejlesztőknek a jelen technológiáit, úgymint a Move-os irányítást és a 3D-s megjelenítést is sikerült belepréselniük.
Nincs Oscar
Kevés olyan FPS jelenik meg manapság, mely értékelhető sztorival rendelkezik, ezen a területen a Killzone 3 sem nevezhető jól sikerült darabnak. Mivel ezúttal már nem kellett annyi energiát fordítani arra, hogy a játék hozza az évekkel korábban bemutatott techdemó színvonalát, ezért számíthattunk arra, hogy a történetre is rágyúrnak a készítők. A lehetőség adott volt, hogy a Helghan bolygó eseményeit egy sokkal érdekesebb sztorival prezentálják, ez mégsem következett be. Már a Killzone 2 is messze volt attól, amit a korrekt kategóriába lehetne sorolni, a harmadik rész azonban még azt is képes volt alulmúlni. Persze minden esetben szem előtt kell tartani, hogy egy lövöldözős játékról van szó, ahol a legfontosabb a tűzharcok dinamikája, viszont nem lehet szó nélkül elmenni az ilyen szinten irritáló és bugyuta történet mellett. Az csak az egyik probléma, hogy képtelen lekötni a figyelmünket, sokkal nagyobb gond az, hogy nehéz teljes mértékben ignorálni, hiszen mindig a legrosszabb helyeken szakítja félbe a csatákat. Az érdekesnek és izgalmasnak induló akciójelenetek gyorsan lepörögnek, míg a legjelentéktelenebb párbeszédek percekig elhúzódnak. A dramaturgia és a karakterek szintén a csapnivaló kategóriába esnek, meglepő módon még az ellenségek között sincs egy olyan főgonosz, akitől komolyabban tartani lehetne.
Szimulátor
A fent leírtakkal szemben persze lesz néhány emlékezetes jelenet a kampány során, viszont ezek rendszerint a lélegzetelállító látvány és a nyílt terepek nagysága, a komoly méretkülönbségek miatt lesz maradandó. Korábban egy fél mondatban már utaltam rá, de itt az ideje bővebben is kifejteni azt, hogy „first-person szimuláció”, ami a játék egyértelműen legnagyobb erőssége. A Killzone 3 az egyik legéletszerűbb FPS, amit eddig láttunk. Ezúttal nem magát a környezetet és a harcteret tekinthetjük valóságosnak, sokkal inkább a mozgások, a karakterek és a fegyverek súlya miatt érezzük telitalálatnak a történéseket. Minden, amit csinálunk, igazinak tűnik, teljesen olyan hatása van a látottaknak, mint ha a tv képernyője a sisakrostély lenne. A fedezékharc, a létrán mászás, a futás, tényleg egytől egyig minden az eddigi leghihetőbb, amit eddig FPS-ben tapasztalhattunk. Ebben a konzolgenerációban több alkalommal is hallottuk már azt, hogy „fotorealisztikus látvány”, azonban a Killzone 3 esetében ez a kifejezés új értelmet nyer. A második résznek sem volt oka szégyenkezésre a grafikát illetően, a harmadik epizód viszont még erre is rátesz egy lapáttal, ami minden idők eddigi legszebb konzolos címét eredményezi. Földbe döngölő a látvány, ahol leginkább a részletek kidolgozása miatt érezzük azt, hogy ennél komolyabbat még egy jó ideig nem fogunk látni (egyedül talán a Crysis 2 PC-verziója tesz majd túl rajta). A látótávolság abszolút a helyén van, ami mellett a rendkívül éles textúrákra is gondoltak; a sok-sok karakter egyidejű jelenléte, azok életszerű mozgása, valamint a rombolható terep összessége hihetetlen egyveleget alkot. A képernyőn nem kizárólag a mi privát háborúnk folyik, hanem él a környezet – még a rendkívül lineáris pályák ellenére sem érezzük magunkat bezárva, hiszen mindig arra terelődik a figyelem, amerre éppen menni kell. A hangulat a fent leírtak szerint kiválóra sikeredett, viszont csak az fogja igazán megérteni, hogy mi is az a Killzone-esszencia, aki kipróbálta a játékot.
Túlpörgetve
A kényelmes tempóban hat-nyolc óráig tartó egyjátékos kampány kifejezetten rövidnek számít, viszont a feszes tempó miatt abszolút elégségesnek érezzük. A környezet kellően változatos, hiszen a lerombolt városi részek mellett dzsungeles és havas pályákon is megfordulunk, egyes esetekben még a járműhasználat is engedélyezve lesz. Rendkívül masszív akciódózist kapunk, ahol nincs helye az üresjáratoknak, alig végeztünk az egyik csatával, máris újabb ellenfelekkel találjuk szembe magunkat. Néhol már-már túlzottan soknak is érezhetjük a lövöldözést, egy percre sem pihenhetünk meg, holott a gyönyörűen kidolgozott pályarészeken nagyon jólesett volna egy kis nézelődés, felfedezés. A fegyverarzenálra egy rossz szavunk sem lehet, hiszen mindegyik darab teljesen egyedi tulajdonsággal rendelkezik, mindenki meg fogja találni a maga kedvencét. Az előző részek során megismert darabok mellett lesz néhány új puska is – igaz, hogy a felhozatal még ezekkel együtt sem nevezhető szép számúnak, viszont mindegyik darab más miatt kiváló. Újdonságnak tekinthetjük a közelharci kivégzéseket, melyek során az adott gombokat a megfelelő időben megnyomva rendkívül brutális képsorok hozhatók elő. A szemkinyomástól kezdve az átvágott torkokig mindent kipróbálhatunk a Helghastokon – nemhiába díszeleg a doboz elején az a bizonyos 18-as karika.
Felkészülve
A Killzone 3 egyjátékos módja tökéletes arra, hogy megismerkedjünk az irányítással és kitapasztaljuk a játék mechanikáját, hiszen erre a multiplayer részben nagy szükségünk lesz. Mindhárom módozat (Guerilla Warfare, Warzone, Operations) egyaránt kiváló lett, ahol a küldetésalapú missziók és a klasszikus deathmatch szerelmesei ugyancsak megtalálják számításukat. Az öt különböző kaszt (Field Medic, Engineer, Marksman, Tactician, Infiltrator) mindegyike más és más ritmust igényel, beletelhet néhány napba, míg kitapasztaljuk, hogy melyik a leginkább megfelelő a saját játékstílusunkhoz. A hosszú meccsek kellően pörgősek, ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy kidolgozott taktikával, higgadtan induljunk neki a nagyszerűen felépített arénáknak. A tapasztalati pontok gyűjtögetése és az azok segítségével megnyitható extrák elérése biztosan hetekre, hónapokra leköti majd az erre fogékony harcosokat.
Meggyőzve
Mint az a fentiek alapján leszűrhető, a Killzone 3 egy különleges játék lett. Az élmény, amit nyújt, igazán egyedi, hiszen ilyen jól összerakott címmel, ahol a látvány, a hangok, valamint a kiváló hangulat kombinációja ily módon a helyén van, ritkán találkozunk. Feszes tempója ellenére sem eszetlen shooter, emellett soha nem fullad unalomba az akció, minden egyes eleme okosan átgondolt és megfelelően adagolt. Muszáj még egyszer kiemelni, hogy a rengeteg részlettel ellátott háborús zóna brutálisan fest, amire rátesz még egy lapáttal a szerencsésebb játékosok számára elérhető 3D-támogatás is. A multiplayer élmény egyedül, botokkal játszva, valamint online, az ismerősök társaságában egyaránt nagyszerű kikapcsolódást nyújt. Erősen ajánljuk, hogy mielőbb váltsd ki a Helghanra szóló jegyedet.
