Hordamód, zombimód, wave defense. Mindegy, hogyan nevezzük, a lényege ugyanaz: a hullámokban támadó ellenfeleket a játékosok lehetőleg a legjobb fegyverekkel próbálják legyőzni, miközben vigyáznak arra, hogy nehogy elpatkoljanak. Ezt a legtöbb AAA-kategóriás játék mellékszálként tálalja, (a Call of Duty: Black Ops epizódokban zombik, a Modern Warfare 3-ban katonák, míg a legújabb etapban idegenek ellen kell felvennünk a harcot) -- de mi van akkor, ha erre a stílusra egy teljes játék épül?
Gyilkos padló
A Killing Floor kezdetben egy Unreal Tournament 2004 modnak indult, ám a projekt olyan nagyra duzzadt, hogy végül önálló produktum lett belőle. Fejlesztésének korábbi szakaszában még sztorija is volt, de annyira sablon, hogy szerintem mindenki fújja fejből. Végy egy vállalatot, valami, lehetőleg egy katonai célú kísérlet fejlesztése süljön el rosszul, változzon mindenki zombivá, a fertőzés pedig terjedjen el a világon mindenütt, de hagyj meg pár szerencsés túlélőt, akik lekaszabolhatják eme rondaságokat. A gonosz vállalat szerepét itt a Horzine Biotech tölti be, a túlélés helyszínéül pedig London szolgál. A Killing Floor egy erősen többszereplős módra kihegyezett FPS, melynek temérdek pályáján legfeljebb hat (moddolt szerveren ez akár 30 is lehet) játékos próbálhat túlélni öt nehézségi szinten, 4/7/10 hullámban. Aki pedig magányos farkas, az megpróbálhat Solo módban is játszani, de ezt leginkább csak az achievementek kioldására szoktuk használni.
A Multiplayer opcióra kattintva máris belefutunk a játék legnagyobb negatívumába: a netkódba. Kiszolgálót talál bőven, de ha saját szervert akarunk indítani, akkor előszeretettel szokta jelezni másoknak, hogy a vasunk nem válaszol. Konkrét megoldás még nincs, mindenki máskép jutott túl e problémán. Ha átverekedtük magunkat mindezen nehézségeken, és megérkeztünk a szerverre, akkor osztályt kell magunknak választani. Ez azért fontos, mert minden kaszt más-más fegyvert kezelésében jártas. A gyilokszerszámok a szokásos palettáról kerültek ki: Desert Eagle, AK, közelharci fegyverek, lángszóró, de még L.A.W. is.
A kasztokat tíz szinten keresztül tudjuk fejleszteni. Érdemes egyre koncentrálni, ugyanis 5. szintig a kezdőkészletünk csak egy kés, egy 9 mm-es pisztoly, egy életvisszatöltő injekció, valamint egy hegesztő, efelett pedig extra mordályt vagy vágóeszközt kapunk. Az injekcióról és a hegesztőről érdemes egy kicsit több szót ejteni. Az előbbit értelemszerűen önmagunk vagy társunk gyógyítására használhatjuk, ám ez nem egyszer használatos, mivel újratöltődő kapacitással bír. Érdemes inkább a bajtársakat talpra állítani vele, ugyanis ha magunknak adjuk be, akkor teljesen lemerül, míg társunk esetében csak 20-30 egységgel csökken. A szintén visszatöltődő hegesztőpisztoly egy kis taktikázást visz a játékba, lévén be tudjuk vele varrni az ajtókat, időt nyerve így a gyógyuláshoz vagy a meneküléshez. Mindkét eszköz alapból elérhető minden kasztnak.
Rémségek cirkusza
A játék gépigénye baráti, ugyanis az Unreal Engine 2 erősen buherált verziója dübörög alatta. A grafika átlagos – nem túl szép, de nem is annyira csúnya. A hangokról ugyanez mondható el, a clotok hörgése egy egy idő után eléggé idegesítővé válik. Apropó, clotok! A játék tízfajta rémséget vonultat fel, és bár többjük ismerős lehet a Left 4 Dead szériából, nem onnan lettek átemelve, hanem pont fordítva. A szörnyek leöléséért nem XP-t, hanem pénzt kapunk, amit a hullámok között üzemelő boltokban tudunk elkölteni jobbnál jobb fegyverekre, de ha szerencsések vagyunk, akkor találhatunk is közepesen erős lőszerszámokat, közelharci eszközöket.
Az alap rondaságokra nem térek most ki, ám van négy dög, amikkel eléggé meggyűlik majd a bajunk. Ilyen a scrake, ami egy láncfűrésszel mászkál; elég nagy a HP-ja, és ha nehezebb szinteken kap el, az sokszor egyenlő a halállal. A husk jobb keze helyén egy tűzlabdavető van, ennélfogva távolsági támadásokra képes; legtöbbször ugyan elhibázza a lövést, de nem szabad lebecsülni. A fleshpound ismertetőjele, hogy egy jókora fényforrás van a teste közepén. Amíg ez sárgán világít, a lény túl sok vizet nem zavar, ám ha átvált pirosra, jaj annak, aki az útjába áll! Végül, de nem utolsósorban ott a patriarch, ami amolyan főbossként van jelen a játékban. Csak az utolsó utáni hullámban jön, és fő jellemzője, hogy teleportál, egy minigunt hord magával, és annyi HP-ja van, hogy csapatmunka nélkül szinte lehetetlen legyőzni – annál is inkább, mert ha 50% alá csökken az életereje, akkor gyógyítja magát. Amíg a pályán van, a játékban felcsendül a legjobb muzsika, egy zúzos rockzene, hogy erőt adjon a játékosoknak a patriarch legyőzésére. Megölésekor a szint véget ér, mindenki örül, a játék pedig átvált a következő pályára.
A fejlesztők igyekeztek feldobni új játékmóddal is a Killing Floort, így nyár óta már küldetésmód is van, s bár a hivatalos térképek száma összesen kettő, ezek változatosabbak, mint az alapmód pályái. Ezenkívül a srácok folyamatosan készítik a plusz tartalmakat is, amiket eventek alkalmával tesznek közzé. Ezek egy adott időszakban futó speciális események, amikor a zedek speciális skint kapnak, és elérhetővé válik pár, csak akkor megszerezhető achievement is. A készítők ráadásul eléggé különlegesen honorálják a legkitartóbb játékosokat: az, aki egy eventhez kapcsolódó X achievementet megszerez, kap egy meg nem vásárolható skint vagy éppen fegyvert. Nyáron Mr. és Mrs. Fostert, halloweenkor a Reapert és Commando Chickent, télen Baddest Santát, valamint a Zed Eradication Device-t ( ZED) lehet kinyitni. Mindezek megtalálhatók a kf-wiki.com/achievements oldalon.
Utolsó esély a patriarch előtt!
Amiket a játékról eddig elmondtam, bizonyára pozitív összképet nyújthattak az olvasónak – ám nem szabad elmennünk a negatívumok mellett sem, amelyek picit belepiszkítanak ebbe. Először is a kasztokat nagyon nehéz fejleszteni, emiatt könnyen monoton darálásba fulladhat a játék, a nehezebb szintekre pedig az achievementeken és a virtuális vállveregetésen kivül semmi nem ösztönöz, mivel a fejlesztést nem XP-ben, hanem ölésben / hegesztésben / gyógyításban méri a Killing Floor. A mesterséges intelligenciáról sem lehet túl sok jót elmondani: néha túl okos, néha pedig olyan hülye, hogy a szörny akkor sem támad meg, amikor ott állunk előtte.
A legnagyobb hiba azonban az, ami minden wave defense játék rákfenéje: egyedül könnyen unalomba fullad, így azt javaslom, hogy csak akkor vegyétek meg, ha van öt barátotok, akikkel össze tudtok állni -- elvégre mégiscsak jobb olyan emberekkel zúzni,akiket ismerünk, és meg tudjuk velük beszélni a stratégiát, nem igaz?
Mindent összevetve nem rossz játék a Killing Floor, de monoton játékmenete, valamint húzós alapára (15 euró) miatt nem mindenkinek ajánlható. Azok viszont, akik beruháznak a játékra, egy szórakoztató programot kapnak a pénzükért, ami a Steam Workshop, na meg a fejlesztők támogatásának hála sosem fogy ki a tartalomból.
