Van abban némi sorsszerűség, hogy a konzolos játékpiacot kicsivel több mint két évtizeden át uraló Japán az, ami a legjobban megsínylette a Microsoft, az Xbox, és ezzel együtt a rendes piaci harc megjelenését. A PlayStation és a PlayStation 2 érában jobbnál jobb, felejthetetlennél felejthetetlenebb játékokat ontó szigetország nyugati szereplése manapság már csak árnyéka egykori önmagának, és Japán mostanra eljutott oda, hogy már a hazai termékeit sem támogatja akkora elánnal, mint korábban. A Wii U-t megcélzó termékeivel minden negatív rekordot megdöntő Platinum Games mellett nagy vesztes az a Szuda „Suda51” Góicsi is, aki valóságos brandet épített a punkból és az abszurditásból összerakott ötleteiből. És bár rendezőként évek óta nem működött közre sehol, producerként és ihletőként rengeteg PS3-as és X360-as fejlesztésbe folyt bele, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Killer is Dead mégis az eddigi legpocsékabb próbálkozása, pedig bukásból eddig is akadt bőven az életművében.
LEGÁLIS BÉRGYILKOSOK
A Killer is Dead történetét nehéz értelmezni, főleg annak hiánya miatt. Akad ugyan egy folyamatosan futó, minden fejezetben előkerülő szál (amely a főszereplő, Mondo előtörténetét mutatná be), de ennek nincs rendesen kidolgozott narratívája. Hősünk egy bérgyilkos, aki egy állami támogatásban részesülő, teljesen legálisan működő fejvadászcég újdonsült tagja. A Killer is Dead világában valamiért teljesen elfogadott mások látványos és kifejezetten véres levágása, és minden fejezet egy ilyen célpont megtalálásáról és eltakarításáról szól, plusz elvileg van egy, a magát a Hold királyának hívó, tényleg az égitesten lakó főgonosz is, de a motivációja nem ismert.
Ritkán van értelme logikát keresni Suda51 játékaiban, de míg a killer7 csak a felszínen volt kaotikus (alapos utánjárás után kiderülhetett, hogy valójában egy komoly mondanivalóval, filozofikus tartalommal bíró eposszal volt dolgunk), addig a Killer is Dead legbelül is az. Egy olyan, teljesen értelmetlen massza, ami inkább a hangulattal és a látvánnyal tudja eladni magát, mintsem azzal az eseményláncolattal, amit a kicsivel több mint egy tucatnyi fejezete közé iktat. Éppen azért a játék alapvetően nem is több egy extrémen látványos hack 'n' slashnél. Túlzás nélkül állítható, hogy a killer7 stílusát felidéző látványvilág az egyik legszebb, amit csak PS3-on vagy X360-on látni lehet, annak ellenére is, hogy minden részletet, minden háttérelemet, képregényeket idéző kontúrok és éles színek fednek el. Az Unreal Engine hajtotta grafika a Killer is Dead legnagyobb erőssége: élmény ránézni, elveszni a maga kaotikus, minden elképzelhető ötletet, absztrakt képet felvonultató világában.
LÁNCFŰRÉSZ NÉLKÜL
Viszont a játék alapvetően mégiscsak a harcról szól, amiből aztán tényleg kifogyhatatlan mennyiséggel találkozhatunk. Bár a jövőben járunk, Mondo és az ellenfelek elsősorban nem pisztolyt, puskát vagy gépfegyvert használnak, hanem szamurájkardot. Az összecsapások többsége ezért testközelből, kartávolságból zajlik, méghozzá meglehetősen erőszakos és véres formában. A Wire-nek hívott ellenségek minden elképzelhető formát felvehetnek, ám így is meglehetősen kevés fajta mászkál belőlük a pályákon, annak ellenére, hogy a helyszíneket tekintve egyetlen fejezet sem hasonlítható semelyik másikhoz. Az egyik percben Mondo még a Holdon harcol, a következőben már egy feje tetejére állított, lebegő lépcsőkkel telepakolt kúriában, hogy a következő minutumban már egy felhőkarcoló tetején találja magát.
Nem csupán a logika, de a mélység is hiányzik a játékból. A harcrendszer tulajdonképpen három gombra épül (sima támadás, blokkolást megbontó ütés, oldalazás), ezek keverése pedig nem rejt túl sok variációt. Furcsa módon ez mégsem jelent akkora problémát, ugyanis a Killer is Dead harcai még így is nagyon gyorsak és hangulatosak, még azokban a nyúlfarknyi fejezetekben is, melyek nem tartanak tovább 5-10 percnél. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért kellett az alapjáték mellé erőszakolni egy Gigolo módnak hívott borzalmat, amely maximálisan kimeríti a hímsovinizmus témakörét, hiszen itt nem kell mást csinálni, mint hosszú percekig bámulni jó pár hölgy intim területét, anélkül, hogy az illető ezt észrevenné, mindezt csak és kizárólag azért, hogy a hősünk James Bond-szerű sármőrnek tűnhessen. Nem az: jellegtelen, kidolgozatlan, teljesen semmilyen karakter, pont, mint bármelyik másik szereplő, vagy maga az egész Killer is Dead. Suda51 ennél többet tud – itt lenne már az ideje, hogy ezt meg is erősítse.
