A játék kapcsán az első meglepetés akkor ért, mikor tudatosult bennem, hogy a Telltale korábbi üzletpolitikájával ellentétben nem epizódonként kapjuk meg a Jurassic Park játék négy fejezetét, hanem egyben. Kezdetben jópofa gesztusként értékeltem, hogy végre nem kell majd hónapokat várnom egy-egy új részre, azonban az első fejezet lezárását követően nagyjából már biztos voltam benne, hogy a fejlesztő/kiadó azért döntött a fent említett megoldás mellett, mert rájöttek, hogy az első epizódot követően nem lett volna ember, aki pénzt áldoz a második, harmadik és negyedik menetre.
Mikor bejelentették a játékot, még semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy a Telltale Games eltávolodik a kalandjátékok műfajától, és a Heavy Rain-szerű interaktív akcióprogramok felé tesz egy lépést. Sajnos a manőver nem sikerült túl jól, és végeredményben egy olyan „játékot” kaptunk, amelyben a felhasználó szerepe szinte csak a gombnyomkodásra degradálódik. Talán túlzásnak hangzik, amit írok, de tényleg erről van szó: a karaktereket irányítani konkrétan nem lehet, csak a kamerát kezelhetjük a játékban, szét tudunk nézni vele a képernyőn, és ha szeretnénk megvizsgálni, vagy használni valamit, akkor a felvillanó gombok segítségével utasíthatjuk erre a karakterünket – tehát nagyon még keresgélni sem kell, a program mindent azonnal a szánkba rak. Helyenként ugyan akad egy-két „logikai fejtörő”, amikor rá kell jönnünk, hogy miképp lendíthetjük tovább a „filmünket” (belépőkártya lopás, keresgélés, dinoszaurusz eltávolítása az út közepéről), de ezeknek a száma igen kevés, ráadásul a megoldásuk nem is igényel különösebb agymunkát. Ami ezen felül vár ránk, az quick time eventek végeláthatatlan sorozata, melyek keretében adott időben kell lenyomnunk gombokat, mozgatni az egeret, vagy ezek egyre durvább kombinációja.
A történet 100%-ig lineáris, eltérni tőle egy métert nem lehet, a mi dolgunk tényleg csak annyi, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő gombot nyomjuk le, a megfelelő sebességgel. Szerencsére a játékmenetnek meg van az a falatnyi előnye, hogy nem minden gombtévesztés jutalmaz minket halállal, de ha egymás után többször is elvétjük a felvillanó jeleket, akkor bizony jön a visszatöltés, és kezdhetjük elölről az egész jelenetet. Maga a rendszer egyébként nem feltétlenül rossz, a dolog ott siklik ki végérvényesen, hogy a Jurassic Parkban ezen kívül semmi mást nem lehet csinálni. Ha én veszek egy játékot, azt azért teszem, hogy játsszak vele, viszont a Telltale Games legújabb programja pont ezt nem engedi, csak eszközként használnak egy nem túl izgalmas történet elmeséléséhez.
Mert amúgy meg tudnám bocsátani ezt az interaktív film élményt, ha legalább a sztori a székbe szögezne. De nem. A cselekmény az első résszel párhuzamosan indul, és rögtön a nyitányban megtudjuk, hogy a Jurassic Park dagadt Dennis Nedry-je kinek akarta átadni a borotvahabos flakonba rejtett dinoszaurusz embriókat. Első körben a Nedry által elhagyott tégelyt kell majd felkutatnunk, aztán a park egyik állatorvosát és lányát kell kimentenünk a galibából, a szálak összeérnek, mentőcsapat érkezik értünk kommandósok képében, őket is tutujgatnunk kell majd egy kicsit, aztán végeredményben meg kell menekülnünk a dinók rettentően unalmas szigetéről. Mert hiába van szó a Jurassic Parkról, a sztori klisés és vontatott, a karakterek abszolút egysíkúak, és mivel nincs uralmunk a szereplők felett, még csak rendesen beleélni sem tudjuk magunkat a történetbe, hiába vannak mindenfelé Velociraptorok, Tyrannosaurus Rexek és Triceratopszok.
S ha mindez még nem lenne elég, akkor a tálalás is rémes. Az a grafikus motor, ami tökéletes volt a rajzfilmes Sam & Maxhez, az a realitásra törekvő Jurassic Park esetében egyáltalán nem állja meg a helyét, a karakterek elnagyoltak, a környezet élettelen és mű, ráadásul a dinoszauruszok is úgy néznek ki, mintha csak bábuk lennének. Összességében igen nagy csalódás a Jurassic Park, és még azoknak sem merjük jó szívvel ajánlani, akik dinókkal kelnek és fekszenek.
Nem ezek azok a dinók, akiket keresel
Mikor bejelentették a játékot, még semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy a Telltale Games eltávolodik a kalandjátékok műfajától, és a Heavy Rain-szerű interaktív akcióprogramok felé tesz egy lépést. Sajnos a manőver nem sikerült túl jól, és végeredményben egy olyan „játékot” kaptunk, amelyben a felhasználó szerepe szinte csak a gombnyomkodásra degradálódik. Talán túlzásnak hangzik, amit írok, de tényleg erről van szó: a karaktereket irányítani konkrétan nem lehet, csak a kamerát kezelhetjük a játékban, szét tudunk nézni vele a képernyőn, és ha szeretnénk megvizsgálni, vagy használni valamit, akkor a felvillanó gombok segítségével utasíthatjuk erre a karakterünket – tehát nagyon még keresgélni sem kell, a program mindent azonnal a szánkba rak. Helyenként ugyan akad egy-két „logikai fejtörő”, amikor rá kell jönnünk, hogy miképp lendíthetjük tovább a „filmünket” (belépőkártya lopás, keresgélés, dinoszaurusz eltávolítása az út közepéről), de ezeknek a száma igen kevés, ráadásul a megoldásuk nem is igényel különösebb agymunkát. Ami ezen felül vár ránk, az quick time eventek végeláthatatlan sorozata, melyek keretében adott időben kell lenyomnunk gombokat, mozgatni az egeret, vagy ezek egyre durvább kombinációja.
A történet 100%-ig lineáris, eltérni tőle egy métert nem lehet, a mi dolgunk tényleg csak annyi, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő gombot nyomjuk le, a megfelelő sebességgel. Szerencsére a játékmenetnek meg van az a falatnyi előnye, hogy nem minden gombtévesztés jutalmaz minket halállal, de ha egymás után többször is elvétjük a felvillanó jeleket, akkor bizony jön a visszatöltés, és kezdhetjük elölről az egész jelenetet. Maga a rendszer egyébként nem feltétlenül rossz, a dolog ott siklik ki végérvényesen, hogy a Jurassic Parkban ezen kívül semmi mást nem lehet csinálni. Ha én veszek egy játékot, azt azért teszem, hogy játsszak vele, viszont a Telltale Games legújabb programja pont ezt nem engedi, csak eszközként használnak egy nem túl izgalmas történet elmeséléséhez.
Inkább az eredeti
Mert amúgy meg tudnám bocsátani ezt az interaktív film élményt, ha legalább a sztori a székbe szögezne. De nem. A cselekmény az első résszel párhuzamosan indul, és rögtön a nyitányban megtudjuk, hogy a Jurassic Park dagadt Dennis Nedry-je kinek akarta átadni a borotvahabos flakonba rejtett dinoszaurusz embriókat. Első körben a Nedry által elhagyott tégelyt kell majd felkutatnunk, aztán a park egyik állatorvosát és lányát kell kimentenünk a galibából, a szálak összeérnek, mentőcsapat érkezik értünk kommandósok képében, őket is tutujgatnunk kell majd egy kicsit, aztán végeredményben meg kell menekülnünk a dinók rettentően unalmas szigetéről. Mert hiába van szó a Jurassic Parkról, a sztori klisés és vontatott, a karakterek abszolút egysíkúak, és mivel nincs uralmunk a szereplők felett, még csak rendesen beleélni sem tudjuk magunkat a történetbe, hiába vannak mindenfelé Velociraptorok, Tyrannosaurus Rexek és Triceratopszok.
Sehogy se jó
S ha mindez még nem lenne elég, akkor a tálalás is rémes. Az a grafikus motor, ami tökéletes volt a rajzfilmes Sam & Maxhez, az a realitásra törekvő Jurassic Park esetében egyáltalán nem állja meg a helyét, a karakterek elnagyoltak, a környezet élettelen és mű, ráadásul a dinoszauruszok is úgy néznek ki, mintha csak bábuk lennének. Összességében igen nagy csalódás a Jurassic Park, és még azoknak sem merjük jó szívvel ajánlani, akik dinókkal kelnek és fekszenek.
