A játék
A játék igazi 2D-s, scrollozós alkotás, minden 3D elemet mellőzve. Aki valaha látott Mariót, nem fog tőle megijedni, valamint ez nagyságrendekkel szebb is annál. Változatos pályák, rengeteg tereptárgy, kidolgozott elő- és háttér, hihetetlen dizájnnal rendelkező ellenfelek. Persze azért nem UT3-szintű a látvány (elvégre 1998-ban készült), de simán jól néz ki, és (valószínűleg) maximális grafikán fog menni a gépeden.
A történetben az első részből már jól ismert Jazzt, vagy piros fajtársát, a kissé idióta Spazt irányíthatjuk, célunk ismét a gonosz Teknős Nagyúr legyőzése lesz. Fontos, hogy számunkra a megfelelő stílusú karaktert válasszuk. Jazz képes helikopter-üzemmódba kapcsolni füleivel, Spaz pedig a levegőben is ugorhat egyet; emellett még egy-egy közelharci mozdulatban térnek el egymástól, de ez már nem annyira lényeges - a játék folyamán keveset fogjuk használni ezeket. Döntő különbség tehát nem tapasztalható kettejük között, ami nem nagy baj, bár nem fogjuk újra kezdeni a játékot a másik hős kedvéért.
Zöld nyúl a pácban
Az egész játék rendszere borzalmasan egyszerű: kapunk egy pályát, aminek a végére kell eljutnunk (kivéve a főnökharcokat), ekkor átjutunk a következőre. Nincs semmi logikai feladvány, nincs fejlődés, nincs kalandozás, csak egy kis „power up”- és tölténygyűjtögetés - a játék a kőkemény szórakoztatásra készült.
A bevezetőben nem véletlenül írtam, hogy „világ legjobban felfegyverkezett (…) nyulával” - ez így van, hősünk leginkább lőfegyverekkel veszi fel a harcot az igen nagyszámú ellennel. Ezek is igen változatosra sikerültek, skálájuk a mezei nyakelharapó teknőstől a szellemeken át a vasvillás piros démonokig terjed ki. Sajnos legtöbbjük elpusztításához csak oda kell menni, feléjük fordulni, és vadul nyomni a lövés gombot - kevés az olyan szörny (mint például a denevérek), amelyhez egy kicsit is kell ügyeskednünk (ugrálni, kerülgetni, hátba támadni). Arzenálunk jó sok pusztításra kitalált eszközt vonultat fel, itt aztán van minden: sima pisztoly, gépfegyver, fagyasztósugár, dinamit, rakétavető stb. Alapfegyverünk a pisztoly végtelen tölténnyel, a többi stukkerhoz a pályán elszórva található muníciót kell begyűjteni, amiknek keresését hamar megunja az ember. Minden „töltényes” lőszerszám egy láda segítségével erősebbre fejleszthető. Én magam egy idő után átálltam az alapfegyverre, megerősítettem a szintén ládákban található tűzgyorsasági „power-up”-okkal, és így vittem végig a játékot, ami szintén mínusz pont - ismét eltűnt egy taktikai lehetőség.
Új színt visznek a játékmenetbe a főellenségek, akik a fontosabb pályák végén boldogítanak (?) minket. Itt már oda kell figyelnünk a fegyverekre, a pozíciónkra, a „boss” képességeire, de egy tapasztalt játékosnak még az utolsó harc a Teknős ellen sem fog álmatlan éjszakákat okozni.
A hanghatások hozzák a szintet, klassz hangja van az ugrásnak, a fegyverek is kellemesen ropognak, bár egy idő után ezek idegesítőkké válhatnak. A zenébe nem lehet belekötni, kellemes szintetizátor-muzsika, jó kis dallamokkal.
A játék ezek mellett rendelkezik osztott képernyős, LAN és online játékmódokkal (DM, CTF), és egy praktikus pályaszerkesztővel is, ezeket is érdemes kipróbálni.
Régi idők játéka nem rossz játék
A Jazz 2 tökéletes példa arra, miért jók az egyszerű és régi játékok – mindenképp próbáld ki!
