Sokáig abban a hitben éltem, hogy a PC-s változat ugyanolyan lesz, mint az Xbox360-as verzió, melynek demóját letöltöttem a Live rendszerből, s bár nem találtam egetrengetően jónak, szép volt és egyszerű (mármint a játékmenet, az irányítás elég horror, még kontrollerrel is): repkedhettünk jobbra-balra, miközben a széles repertoárunk segítségével irtottuk az ellent. Csodálkoztam is, hogy vajon az asztali számítógépekre miért nem érkezett hasonló kipróbálható verzió, ám a telepítést követően minden egy csapásra világossá vált.
A menübe érve már sejthető volt, hogy egy gyászos PS2 átirattal van dolgom, homályos képek, a legminimálisabb energiabefektetést mutató menü és semmilyen, konkrétan semmilyen grafikai beállítás. A játék asztalról történő indításakor választhatunk ugyan felbontást, de ennyi, és már most megjegyzem, hiába emeljük az értéket az egekbe, a játék ettől egy hangyányit sem lesz szebb (a csúnya megoldások nagy felbontásban is csúnyák). Az első sokk az átvezető mozik elindulásakor ért, életlen képek, alacsony felbontású textúrák mindenhol, egyszóval már a film cselekményét nagy vonalakban követő történet animációja is csapnivaló, és ekkor még egy mozdulatot sem láttam magából a játékból.
A valódi döbbenet persze akkor következett, mikor átvettem az irányítást és a Mark I-es páncél (amit Stark a fogságban tákol össze magának) felett és elindulhattam, hogy kiverekedjem magam a börtönömből. Ami itt játék címén fogadott, az konkrétan egy hatalmas katasztrófa. Az még csak hagyján, hogy az Iron Man egyszerű, mint egy szeg, de a megvalósítás, az valami eszméletlen: komolyan mondom, a Driver első részében láttam utoljára ilyen világot – már ami a grafikai megvalósítást illeti. Ellenfeleink kidolgozatlan tucatkatonák, a pálya csak néhány trehány módon szétdobált tereptárgy, azok is a leggagyibb fajtából, az effektek, amelyeket előcsalhatunk (úgymint, torkolattűz, robbanás és egyebek) egész egyszerűen nevetségesek és akkor még nem is beszéltem arról, amit nem is neveznék karakteranimációnak. Oké, hogy egy hatalmas páncélos alakot irányítunk, de azért ilyen darabos, ki nem dolgozott mozgást én már nagyon régen nem láttam, arról nem is beszélve, hogy a lezúzandó ellen animációja is maximum öt fázisból áll. Egész egyszerűen elképesztő, hogy bármilyen fejlesztő 2008-ban ilyen munkát rak le az asztalra és akad kiadó, akinek van pofája ezt a boltokba küldeni és pénzt kérni érte, nem is keveset.
Idealista emberke vagyok, s azt hittem, hogy csupán a nyitó pálya sikerült ilyen szerencsétlenre, de sajnos az Artificial Mind névre hallgató fejlesztőgárda rácáfolt a reményeimre. A bevezetőt követő oktatópálya nem csak hogy irtózatosan ronda, de rendkívül frusztráló is, hiszen előfordul, hogy a program nem közli, hogy mit is kellene csinálnunk (ez később is elő fog fordulni), ilyenkor a továbbjutáshoz végig kell nyomkodnunk a billentyűzetet, hogy rábukkanjunk a megoldás kulcsára (segítek: F).
Az egész program legszánalmasabb pontja az ellenséges járművek megvalósítása, az egy dolog, hogy mind egyforma (még ablak sincs rajta, egyszínű förmedvény az egész) és a játék többi részéhez illően bűn ronda, de az milyen már, hogy mikor rálövök egy dzsipszerű tákolmányra, akkor az egész átvált vörösbe, és még egy lövést követően a lehető legszegényesebb effektus közepette felrobban – komolyan mondom, ilyen megoldást C64-en tapasztaltam utoljára. Mindezt csak tetézi a környezet, amire a puritán jelző egy hatalmas dicséret, a város és a Stark komplexum megvalósításáért minden valamire való grafikai tanfolyamon egyest adnának és a harci pályákon elénk táruló nagy üres kanyonok és nevetséges falucskák is hamar kiverik a biztosítékot. A „legviccesebb”, mikor homokviharban tevékenykedünk, nyilván abból a megfontolásból, hogy a nagy sárga kulimász miatt ne lássuk mennyire ocsmány a kivitelezés.
Bár kétségtelen, hogy az Xbox360-as verzió sem az év játéka, sőt, igazából csak egy gyenge közepes, de a PC-s verzióhoz képest még mindig egy remekmű. Ott legalább a grafika jól néz ki (lásd még az erről szóló boxot), s bár a játékmenet ott is halál egyszerű, legalább képes élvezni az ember. A Microsoft konzolverzióját a Secret Level alkotta, s az ő munkájukhoz képest becsületsértés az Artificial Mind kontárkodása. A játékmenet ugyanis élvezhető lenne, amennyiben csupán egyszerű akcióra vágyunk. Menni kell előre, pusztítani az ellent, repkedni, váltogatni az ellenfelek között, aztán lenyomni egy-egy főellenfélnek tekinthető nagyobb monstrumot. Unalmas szombat délutánokra tökéletes kikapcsolódás egy ilyen program, de a PC-s verzióban még ez az élmény sem jön át, hiszen az ember nem bír másra koncentrálni, csak arra, hogy mekkora egy trehány, pár hét alatt összerántott környezetben garázdálkodik.
Pedig az irányítás nem katasztrófa, kis gyakorlással billentyűzetről is jól navigálható a páncélos hős, jó móka, hogy folyamatosan kapjuk a páncélokat (és váltogathatunk köztük, így ha úgy tartja kedvünk, akkor mindig a kedvencünkben indulhatunk az új bevetésekre) és bővül a harci és védelmi repertoárunk. Kár, hogy ebből semmi nem jön át, egy percig sem élvezzük a lehetőségeket, hiszen már a menütől is felfordul az ember gyomra, a játék megvalósítása pedig még a legelszántabb akciórajongókat is elüldözi a Vasembertől.
Mondhatni hihetetlen, hogy 2008-ban bárki képes előállni egy ilyen munkával, amelynek kivitelezése a tíz évvel ezelőtti állapotokat tükrözi. Hatalmas fekete pont a Segának és mostantól minden este imába foglalom az Artificial Mind csapatának nevét, azt kérve, hogy minél előbb bomoljanak fel és csapjanak fel sírásónak. Minden olvasónkat óvóm ettől a játéknak alig nevezhető borzalomtól, hogyha Vasembert akartok, akkor inkább próbálkozzatok az Xboxos változattal, de a legjobban mégis akkor jártok, hogyha inkább megint beültök a moziba.
Vashulladék
A menübe érve már sejthető volt, hogy egy gyászos PS2 átirattal van dolgom, homályos képek, a legminimálisabb energiabefektetést mutató menü és semmilyen, konkrétan semmilyen grafikai beállítás. A játék asztalról történő indításakor választhatunk ugyan felbontást, de ennyi, és már most megjegyzem, hiába emeljük az értéket az egekbe, a játék ettől egy hangyányit sem lesz szebb (a csúnya megoldások nagy felbontásban is csúnyák). Az első sokk az átvezető mozik elindulásakor ért, életlen képek, alacsony felbontású textúrák mindenhol, egyszóval már a film cselekményét nagy vonalakban követő történet animációja is csapnivaló, és ekkor még egy mozdulatot sem láttam magából a játékból.
A valódi döbbenet persze akkor következett, mikor átvettem az irányítást és a Mark I-es páncél (amit Stark a fogságban tákol össze magának) felett és elindulhattam, hogy kiverekedjem magam a börtönömből. Ami itt játék címén fogadott, az konkrétan egy hatalmas katasztrófa. Az még csak hagyján, hogy az Iron Man egyszerű, mint egy szeg, de a megvalósítás, az valami eszméletlen: komolyan mondom, a Driver első részében láttam utoljára ilyen világot – már ami a grafikai megvalósítást illeti. Ellenfeleink kidolgozatlan tucatkatonák, a pálya csak néhány trehány módon szétdobált tereptárgy, azok is a leggagyibb fajtából, az effektek, amelyeket előcsalhatunk (úgymint, torkolattűz, robbanás és egyebek) egész egyszerűen nevetségesek és akkor még nem is beszéltem arról, amit nem is neveznék karakteranimációnak. Oké, hogy egy hatalmas páncélos alakot irányítunk, de azért ilyen darabos, ki nem dolgozott mozgást én már nagyon régen nem láttam, arról nem is beszélve, hogy a lezúzandó ellen animációja is maximum öt fázisból áll. Egész egyszerűen elképesztő, hogy bármilyen fejlesztő 2008-ban ilyen munkát rak le az asztalra és akad kiadó, akinek van pofája ezt a boltokba küldeni és pénzt kérni érte, nem is keveset.
Szánalom a köbön
Ilyen lehetett volna
A játék megjelenése előtt láthattunk videót és képeket a játékból, ám a kiadó azt elfelejtette közölni, hogy a matériák minden esetben a Microsoft konzolos cuccából származtak. Aki tehát az előzetes anyagok alapján szerezte volna be a programot, azt el kell keserítsem, csak ügyes marketingfogás volt az egész. Az alant látható képekhez foghatót egész egyszerűen nem találhattok a PC-s verzióban.
Az egész program legszánalmasabb pontja az ellenséges járművek megvalósítása, az egy dolog, hogy mind egyforma (még ablak sincs rajta, egyszínű förmedvény az egész) és a játék többi részéhez illően bűn ronda, de az milyen már, hogy mikor rálövök egy dzsipszerű tákolmányra, akkor az egész átvált vörösbe, és még egy lövést követően a lehető legszegényesebb effektus közepette felrobban – komolyan mondom, ilyen megoldást C64-en tapasztaltam utoljára. Mindezt csak tetézi a környezet, amire a puritán jelző egy hatalmas dicséret, a város és a Stark komplexum megvalósításáért minden valamire való grafikai tanfolyamon egyest adnának és a harci pályákon elénk táruló nagy üres kanyonok és nevetséges falucskák is hamar kiverik a biztosítékot. A „legviccesebb”, mikor homokviharban tevékenykedünk, nyilván abból a megfontolásból, hogy a nagy sárga kulimász miatt ne lássuk mennyire ocsmány a kivitelezés.
Becsületsértés
Bár kétségtelen, hogy az Xbox360-as verzió sem az év játéka, sőt, igazából csak egy gyenge közepes, de a PC-s verzióhoz képest még mindig egy remekmű. Ott legalább a grafika jól néz ki (lásd még az erről szóló boxot), s bár a játékmenet ott is halál egyszerű, legalább képes élvezni az ember. A Microsoft konzolverzióját a Secret Level alkotta, s az ő munkájukhoz képest becsületsértés az Artificial Mind kontárkodása. A játékmenet ugyanis élvezhető lenne, amennyiben csupán egyszerű akcióra vágyunk. Menni kell előre, pusztítani az ellent, repkedni, váltogatni az ellenfelek között, aztán lenyomni egy-egy főellenfélnek tekinthető nagyobb monstrumot. Unalmas szombat délutánokra tökéletes kikapcsolódás egy ilyen program, de a PC-s verzióban még ez az élmény sem jön át, hiszen az ember nem bír másra koncentrálni, csak arra, hogy mekkora egy trehány, pár hét alatt összerántott környezetben garázdálkodik.
Pedig az irányítás nem katasztrófa, kis gyakorlással billentyűzetről is jól navigálható a páncélos hős, jó móka, hogy folyamatosan kapjuk a páncélokat (és váltogathatunk köztük, így ha úgy tartja kedvünk, akkor mindig a kedvencünkben indulhatunk az új bevetésekre) és bővül a harci és védelmi repertoárunk. Kár, hogy ebből semmi nem jön át, egy percig sem élvezzük a lehetőségeket, hiszen már a menütől is felfordul az ember gyomra, a játék megvalósítása pedig még a legelszántabb akciórajongókat is elüldözi a Vasembertől.
Hüvelykujj alsó állásban
Mondhatni hihetetlen, hogy 2008-ban bárki képes előállni egy ilyen munkával, amelynek kivitelezése a tíz évvel ezelőtti állapotokat tükrözi. Hatalmas fekete pont a Segának és mostantól minden este imába foglalom az Artificial Mind csapatának nevét, azt kérve, hogy minél előbb bomoljanak fel és csapjanak fel sírásónak. Minden olvasónkat óvóm ettől a játéknak alig nevezhető borzalomtól, hogyha Vasembert akartok, akkor inkább próbálkozzatok az Xboxos változattal, de a legjobban mégis akkor jártok, hogyha inkább megint beültök a moziba.
