Az indie játékok egyik legnagyobb előnye az AAA kategóriás társaikhoz képest, hogy nem feltétlen kell a világ minden pénzét behozniuk. Nem kell több millió példányban elkelniük, nem kell mindenkit maguk mögé utasítaniuk a Steam ranglistáin, röviden és tömören összefoglalva nem kell a létező legszélesebb közönséghez szólniuk. Épp ezért születhetnek meg olyan remek rétegjátékok, mint például a 2019/10-es Guruban már bemutatott Nauticrawl, vagy jelen tesztünk alanya, az Interrogation: You will be decieved.
Meg leszel tévesztve
Az Interrogation története az USA-ban játszódik, ahol a rendőrök teljesen véletlenül belebotlanak egy terrorista sejtbe, mely az igen hangzatos Felszabadítási Front (The Liberation Front) nevet viseli, és a jelek szerint már a társadalom minden rétegébe beette magát. Akadnak követői az egyszerű melósok és a nagy befolyással bíró bankárok között egyaránt, ráadásul elég hamar kiderül az is, hogy ezen szimpatizánsok jó része nem fél bepiszkítani a kezét sem.
Egy újonnan felállított, kicsi, de kompetens egység vezetőjeként a mi feladatunk lesz ennek Felszabadítási Frontnak a leállítása, mielőtt a tagjai valami igazán nagy terrorcselekményt tudnának elkövetni. Mindez azonban egyáltalán nem könnyű feladat: nekünk kell beosztanunk az egységünk büdzséjét, az ügynökeink idejét és napi rutinját, ezen felül pedig az sem árt, ha jóba vagyunk a lakossággal, a sajtóval és a politikusokkal egyaránt. És akkor még el se kezdtük a játék legnehezebb (de egyben legszórakoztatóbb) részét: a vonakodó gyanúsítottak kihallgatását.
Nem hazudhatsz az igazság falának
A kihallgatások meglehetősen egyszerűen épülnek fel: először elolvashatjuk a gyanúsított aktáját, aztán már kezdődhet is a beszélgetés. Már alapjáraton is rengeteg kérdést tudunk feltenni(ráadásul ha a kérdéseket más sorrendben tesszük fel, más válaszokat kaphatunk rájuk), de ha menet közben új információ kerül a birtokunkba, akkor az akár új lehetőségeket is megnyithat. Ahogy haladunk előre a sztoriban, előfordulhat majd, hogy egyszerre több gyanúsítottat kell kikérdezni, és olyan is, hogy adott időn belül kell kicsikarnunk valakiből valamilyen információt, de alapvetően minden szituáció ugyanarra játszik rá. A megfelelő kérdések feltevésével le kell lepleznünk pár kisebb (vagy nagyobb) hazugságot a gyanúsítottak sztorijában, majd ezt kihasználva nyomás alá helyezhetjük őket, egészen addig, amíg meg nem törnek.
Kérdéseinkkel alapvetően két sémát követhetünk: megpróbálhatunk a gyanúsított bizalmába férkőzni, vagy megpróbálhatjuk megfélemlíteni az illetőt. A játék mindkét esetben jelzi nekünk, mennyire sikeres épp az adott taktikánk, nekünk pedig ez alapján kell eldöntenünk, hogy melyik kérdést tegyük fel legközelebb. Ha pedig kifogytunk az összes trükkünkből vagy épp nagyon gyorsan kéne egy vallomás, akkor sincs minden veszve: a beszélgetést rögzítő magnó kikapcsolása után olyan alternatív, kifejezetten hatásos módszerek válnak elérhetővé, mint a falhoz csapkodás vagy a fojtogatás, bár nem árt tudni, hogy ha ilyesmit teszünk, annak a sajtó nem igazán fog örülni.
Jópofa megoldás az is, hogy ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy nyithatunk meg különféle perkeket, mindegyiket a maga előnyeivel és hátrányaival. Dönthetünk például úgy, hogy mi leszünk a kemény zsaruk, akik már a hallgatásukkal is megfélemlítik gyanúsítottat, vagy lehetünk született improvizátorok, akiknek több ideje van a kihallgatásra, de cserébe nem nézhetnek bele az ügy aktájába.
A detektív tükör túloldalán
A munkánk azonban korántsem ér véget a beismerő vallomások begyűjtésével. Az egység vezetőjeként nekünk kell megszervezni embereink munkáját is, megtalálni számukra a megfelelő elfoglaltságot (amennyiben egy alkalmazottunk sikerrel jár valahol, úgy plusz pénzhez vagy információhoz jutunk), de a büdzsé menedzselése, a sajtóval és a politikusokkal való kapcsolattartás és a kikérdezések utáni jelentések bepötyögése is a mi feladatunk.
Elsőre még egész érdekes része ez a játéknak, azonban ahogy haladunk előre, úgy válik egyre nagyobb nyűggé. Hiszen az Interrogation sava-borsát agyértelműen a kihallgatások jelentik, és az embernek egy idő után már egyáltalán nincs kedve két ilyen szituáció között azt is elintézni, hogy ki legyen épp szabadnapos vagy ki járjon épp a helyszínelők nyakára további nyomokat követelve.
Ítélethozatal
Mindent összevetve az Interrogation egy nagyon érdekes koncepciójú, néhol igen kemény és igen kényes témákat feszegető játék, melynek bár akadnak gyengébb vagy épp kidolgozatlanabb pontjai a kihallgatásokon kívül, de ennek ellenére is egy üde színfoltja a decemberi felhozatalnak. Vásárlás előtt azonban nem árt figyelembe venni egyrészt, hogy az Interrogation enyhén szólva is rétegjáték, ami jó eséllyel csak a lassabb címek kedvelőinek lehet érdekes, másrészt pedig azt, hogy mivel rengeteget kell benne olvasni, ezért angoltudás mindenképp kell hozzá.
