A Braid remek játék volt, és jókor, jó helyen bukkant fel. Az XBLA-felület inkubátorként népszerűsítette az akkor még gyerekcipőben járó indie-szcéna legjobbjait, a logikai platformer pedig mind rajzstílusával, mind pedig melankolikus történetével maradandót tett le az asztalra. És ne feledjük: Johnatan Blow bemutatkozása mechanikailag is zseniális megoldásokkal operált. Az In Between nagyon hasonló koncepcióval indul, révén kézzel rajzolt elemekből építi fel a világát, és mit ad az ég, logikai ugrabugrálós játékmenetével is a Braid legjobb pillanatait próbálja megidézni.
DRÁMAI
Az In Between már a történetének expozíciójában tudtunkra adja, hogy nem a hősi eposzok, sem pedig a felhőtlen komédiák mezsgyéjére fog minket kalauzolni. Főhősünk haldoklik, a kampány során narrációjának kíséretében figyelhetjük meg életének jellemző mozzanatait - mindeközben betegségének, jobban mondva a betegségéből fakadó lelki állapotainak stációit is végigjárjuk. A tagadás, a düh, a sorssal történő alkudozás, a depresszió és az elfogadás állomásai szomorú mérföldkövek a haláltusában. Az In Between világában menthetetlenül menetelünk az elkerülhetetlen vég irányába, a múlt felderengő szeletkéi, az emberi élet mindenkinek oly fontos pillanatai pedig azért is kerülnek reflektorfénybe, hogy láthassuk: a kínok közt szenvedő hősünknek sok mindent kell rendbe tenni magában, amíg eljut sorsának elfogadásáig. A gentlymad. nagy érdeme azonban nemcsak az, hogy hitelesen és minden nyálasságtól mentesen mutatja be az egyébként giccsig húzható drámai szálat, hanem azért is elismerés jár, hogy mindezeket a tematikákat értelmesen tudta a játékmenet szerves részévé varázsolni.
KOMPLEX ÉLMÉNY
Hősünk legfőbb speciális képessége, hogy az életének kihívásait szimbolizáló labirintus-pályákon a két fő síktengely szerint tudja módosítani a gravitációt. Tehát eleinte a fejtörők java abból lesz kialakítva, hogy főszereplőnket jobbra-balra, fel és alá terelgetjük a gravitáció orientációjának megváltoztatásával. Aztán jönnek a már említett tematikus bonyolítások. Hősünk eleinte csak menekül, vagy farkasszemet néz a közelgő sötétséggel. Aztán a dührohamok is felbukkannak pulzáló indulatcsóvák formájában, melyek érintésükkor azonnali elhalálozást jelentenek. Később aztán ismét lesz egy randink a sötétséggel, és így tovább… Az In Between ügyesen hozza össze a mélyebb metaforikus jelentéstartalmat a játékmenet furfangos megoldásaival, ezzel pedig egy komplex élményt nyújt, amely a kihívás terén is igen összetett, olykor bosszantóan nehéz is tud lenni. Persze az elakadás csak addig tart minket fokozott idegállapotban, amíg egy heuréka-pillanatban rá nem jövünk az amúgy egyértelműnek tűnő megoldásra. A gentlymad. készítői kellően csiszolt állapotban adták ki az évek óta készülődő játékot, így csak ritkán botlunk olyan kihívásba, amely polírozatlanságából fakadóan akaszt majd meg minket a haladásban. Az irányítás (főleg billentyűzettel) azonban néha össze tudja zavarni a helyzeti érzékelésünket…
SORSSZERŰSÉG
A Red Dot díjjal is jutalmazott In Between stílusával kiaknázza a témában rejlő vizuális potenciált, ugyanakkor szürkés-barnás hátterei idővel ellaposodnak (ebben pl. a Braid jobban teljesített). A program zenei szekciója meglepően ütős; a háttérben csordogáló elektronikus-ambiens tételek hihetetlenül jól ágyaznak az atmoszférának, a narráció stílusa pedig szintén helyénvaló, nincs elrontva a témából (máshol) önkéntelenül is adódó ripacskodással. Sorsrontó tényező, hogy a játék talán egy kicsit későn jelent meg: a mostani indie túlkínálatban ugyanis már közel sem üt akkorát, mint a fő inspirációs forrása a maga idejében. A műfaj rajongóinak, a súlyos témákat feszegető drámák kedvelőinek vagy a Braid követőinek így is ajánlott - legalább egy végigjátszás erejéig.
