Egy pilóta élete...

Ezzel a címmel a kampánymódra akartam utalni, amely az előző részhez képest jelentősen javult, hiszen ott még előre megtervezett, szkriptelt küldetéseket kaptunk, itt pedig már egy dinamikusan generált hadjárat részesei lehetünk. A három helyszín a Finn-öböl, Magyarország és Lvov, vannak téli és nyári változatok, ez így öt új pályát jelent. A hazai helyszín a Balatont és annak tágabb környezetét tartalmazza, és a készítők alaposságát dicséri, hogy a magyar hadjárathoz valódi térkép, magyar helység- és személynevek, rangok, egységnevek, egységjelvények, magyar festésű repülők és magyar nyelvű rádióüzenetek tartoznak (ugyanez igaz természetesen a finnekre is). Ezeknek köszönhetően hazánkfiaként a magyar hadjáratot játszva olyan élményben lesz részünk, amire tudtommal eddig egyetlen más szimulátor sem volt képes.

Pilóta karrier játékmódban először azt kell eldöntenünk, hogy melyik nemzethez akarunk csatlakozni. A szovjeteknél két vadász és két bombázó, a német oldalon három vadász és két bombázó, a finn és a magyar színekben pedig egy-egy vadászpilóta karriert indíthatunk. Egy ilyen karrier 4-8 hadjáratból áll, egyenként kb. 30 küldetéssel, tehát a játékidővel aligha lesz gond. A missziókat a gép dinamikusan, az előzőben nyújtott teljesítményünk és számos egyéb adat (például okozott és elszenvedett veszteségek, a front mozgása, utánpótlási helyzet, időjárás, stb.) figyelembevételével generálja.

A gépek és a levegő

A tizenegy hadjárat mellett húsz új, egyszemélyes küldetést is kapunk, ezekben öt nemzet (szovjet, német, finn, magyar és USA) színeiben kell teljesítenünk az előírt feladatokat. Most is lesznek gyors harcok, ám fura, hogy az előző részhez hasonlóan csak három pálya szerepel itt – persze akinek ez nem elég, az a küldetésszerkesztővel akár komplett hadjáratokat is összedobhat a szabadidejében.

Emellett (gondolom, nem meglepő módon) új gépeket is kipróbálhatunk: összesen 89 repülhető és 49 nem repülhető géptípus szerepel a kínálatban, például az ELSŐ sugárhajtású vadászgép, a Me-262A is. Persze több új vadászgép is helyet kapott a csomagban, és mellettük az igazi újdonság, hogy néhány nagy, többmotoros bombázó, név szerint a német He-111 és az orosz TB-3 felkerült a repülhető gépek listájára. Ezzel a játékmenet tovább gazdagodott, és az irányításuk sem jelent sokkal nagyobb kihívást, mint a vadászoké; szabadon ugrálhatunk a különböző pozíciók között, átvehetjük a pilóta, a bombázótiszt, vagy bármelyik lövész szerepét. Nem kell egyszerre mindenkit helyettesíteni, a legénység többi tagját az MI irányítja. Persze egy lassú és lomha bombázóban üldögélve az ember elég gyorsan elkezd védővadászokért imádkozni, így ez a lehetőség hosszútávon aligha veszi fel a versenyt egy vadászgép által nyújtott játékélménnyel. Ennek ellenére igazán kár lett volna kihagyni, és érdemes lenne további típusokkal bővíteni a most még szegényes kínálatot.

Ha már megemlítettem az irányítást: meglehetősen komplexre sikeredett, de ez csak jót tesz a játéknak, az egyetlen negatívum talán, hogy csak botkormánnyal lehet élvezni igazán.

Gyönyör az égen...

A grafika és a hangok területén a Forgotten Battles nem tartogat drámai újításokat. Ugyanazt a grafikai motort használja, mint az első rész, csak még tovább finomították azt a készítők, ezzel még tovább tökéletesítve egy már amúgy is páratlan látványvilágot. A látványosabb újítások közé tartoznak az éjszakai keresőreflektorok és a ballonok megjelenése, amik a légvédelem munkáját segítik -- nem mintha a szükségük lenne rájuk. Néhány új felszíni egység is bekerült a játékba, ezek között előkelő helyet foglalnak el a Marat csatahajó, az Aurora és a Kiev cirkálók a szovjet, illetve a Niobe cirkáló a német oldalon.

A hangokra ugyanaz igaz, mint a grafikára: minek változtatni valamin, ami úgy jó, ahogy van. A hangeffektek, mint a motorhangok, a szél zúgása, a fegyverek, és így tovább már eddig is fantasztikusak voltak, a menüben hallható zene pedig nem változott (mindenki döntse el, hogy ez most jó, vagy rossz). A német és orosz mellett most már magyar, finn és angol nyelvű rádióüzeneteket is hallhatunk, attól függően, hogy melyik nemzet színeiben repülünk. Ezekkel a rádióüzenetekkel csak egyetlen gondom van: feltűnően különálló darabokból rakják össze őket, és a különböző szakaszoknál a hangsúly néha teljesen eltérő; gyakran előfordul, hogy egy pilóta először nyugodt hangon azonosítja magát, majd pánikszerűen elkezd segítségért kiabálni. Ezt azért nem nevezném realisztikusnak...

Harci jelentés

Az IL-2 folytatása mindazt tartalmazza, amit az első rész megjelenése után a rajongók kértek: dinamikus hadjáratokat, új géptípusokat, új helyszíneket. Ezeken felül a komplex hajtóműmenedzsment és a repülhető többmotoros bombázók bevezetésével a játékmenet még tovább bővült. A polírozások ellenére a grafikai motor a régi maradt, bár a tudását tekintve ez egyáltalán nem negatívum.