Egy kis történelem?
Nem. Ez ilyen egyszerű. Ha arra vársz, hogy komoly ismereteket szerzel a Csendes-óceán birtoklásáért folytatott igen véres küzdelemről, akkor komoly csalódás fog érni. Történet nincs, a 20 küldetést maximum három-három mondat vezeti fel, amelyek meglepően hasonlítanak egymásra. Ennek előnye lehet, hogy nem igényel semmilyen ismeretet a képernyőn zajló események megértése, de inkább az FPS-játékok sajátja a gyenge, semmitmondó vagy „semmilyen” történet. Emellett nem kapunk nevesített főhőst sem, így egy névtelen, arctalan „robotot” kell irányítunk, vele kell terminátor módjára megsemmisíteni mindenkit, aki az utunkba áll, pontosabban repül. A küldetések a: „megtámadtak, lőj le mindenkit”, vagy a „mi támadunk, lőj le mindenkit” klisékben merül ki, nulla változatossággal. A játék ennyit nyújt, és nem többet, ez a része nem is érdemel több szót.
Harc a földön és levegőben
A történet hiányát hajlandó volnék elnézni, ha a játékmenet elvinné a hátán a játékot. Sajnos itt is csupa negatívumról tudok csak beszámolni. Először is teljesen érthetetlen módon minden küldetésnek egyedül vágunk neki. Bármit látunk, ami mozog, arra lőni kell és kész. Néha egy-egy hajó feltűnik, ami nem ellenséges, de mivel azokra hiába lövünk, az első kilőtt golyó után nyomban új célpontot kereshetünk és aggodalomra semmi ok, abból akad bőven.
A játék irányítása egyszerű, mint a talicska, egy egér bőven elegendő a vezérléshez. Ezzel lőhetünk, gyorsíthatunk, lassíthatunk, és ha véletlenül kifelejtettem volna, akkor lőhetünk is. Nem kell felszállni, se leszállni, fékszárnyakkal meg fogalmam sincs mikkel bíbelődni. Ütközésektől sem kell félni, ha kifejezetten nem erőltetjük a gépet, akkor a játék automatikusan felhúzza azt, mielőtt a vízbe vagy a talajba csapódnánk. A lőszerkészletre nem kell figyelni, mindenből végtelen áll rendelkezésre. Ez az egyszerűség az egész játékra jellemző, épp emiatt bármelyik pálya letudható két perc alatt. Kis fejszámolás végezve kiszámolható, hogy az egész játék végigjátszására elég lenne akár 40 perc is.
De miért is van itt ez a „lenne”? Bevallom őszintén, nem sikerült az utolsó pályát megcsinálnom. Olyan nevetséges túlerővel kell szembenézni, hogy minden lelőtt gép helyére három másik érkezik, és ha ez nem lenne elég, a hajókat is el kell süllyeszteni. A küldetés közepénél olyan golyóözön között kellene navigálni, hogy egyszerűen feladtam a próbálkozást.
El kell ismerni, a készítők igyekeztek megtörni a monotonitást, de bár ne tették volna! Ha nem repülhetünk, akkor egy rögzített géppuskával, légvédelmi üteggel kell lőni mindenre, ami mozog. Ezeknél a részeknél mérföldekkel jobbak a repülős etapok, ott legalább a szabad mozgás biztosított, egy adott magasság alatt.
Ideje pár szót szólni a vasmadarakról is. Nos, szám szerint kettő van, egy rakétával felszerelt, amely gyors, jól irányítható és pontosan lő, valamint egy torpedókkal ellátott, amely értelemszerűen lassabb és minden tekintetben gyengébb. A baj az, hogy nem választhatunk közöttük, ha épp hajók is vannak az ellenség vonalai között, akkor bizony utóbbi változattal kell beérni.
Egy háború képei
A pályák teljesítése alatt nincs zene, csak a menü, a győzelem, illetve vereség felirat alatt szól egy-egy jellegzetes dallam. A muzsika milyenségét sosem szoktam értékelni pozitívan vagy negatívan, mert mindenkinek más jön be, de az, hogy nincs, egy hatalmas fekete pont. Nem elég, hogy semmi változatosság nincs a küldetésekben, de ugyanazt a motorzúgást és géppuskaropogást kell hallgatnunk pályáról pályára. Ezek a hangok egyébként rendben vannak, de egy idő után idegesítőek, ráadásul mindkét gépnél megegyeznek.
A repülőgépek kinézetével nem volt semmi bajom. Egy rögzített hátsó nézet létezik csak, de az tökéletesen kiszolgálja a teljesítéshez szükséges igényeket. A víz egy nagy kék „folt”, ami itt-ott hullámzik, néhol fodrozódik, de elfogadható, az akció hevében ez is megteszi. A szárazföld, a tankok, és a néhány épület ellenben olyan rondák, hogy simán elhinném, ha valaki azt mondaná, MS Paintben rajzolták meg őket.
A játék itthon teljesen lokalizált változatban jelent meg. Mivel egyetlen szó sem hangzik el benne, ezért ez csak írott formát jelent, ez a része eléggé tisztességes, én egyetlen hibát sem fedeztem fel, bár túl sok munkája nem is volt a fordítónak...
Itt a vége...
A játék legnagyobb problémája az, hogy minden tekintetben átlagon alul teljesít. Nincs történet, nincs zene, nincs multi, az egyjátékos kampány meg unalmas, és inkább idegesítő, mint szórakoztató. Sokat gondolkodtam, kinek lehetne ezt a játékot ajánlani, de egyszerűen nem hiszem, hogy bárki élvezni tudná a tizedik perc után.
