Vannak azok a pillanatok a videojáték-rajongó életében, amikor egy nagy szakajtónyi nosztalgia zuhan a nyakába, és mézesmázos hangulathullámokkal kényezteti a mélyen benne lakozó gyerkőcöt. Az Icewind Dale első órája konkrétan a megboldogult kiskamaszkorom egyik szentélyébe repített vissza, édesapám íróasztalához, ahol a kockamonitor mögött hosszú-hosszú órákra hajlamos voltam elveszni az akkor nagyon is menőnek számító Forgotten Realms univerzumban. Persze nem volt nehéz rákapni a jóra, révén az akkori BioWare és a Black Isle Studios csak úgy ontották magukból a fantasztikusabbnál fantasztikusabb, felülnézetes szerepjátékokat. A műfaj az Icewind Dale megjelenésekor már kellően kiforrott volt ahhoz, hogy cikkünk tárgyára is úgy tekintsünk, mint instant klasszikusra.
Pedig az IWD nem igazán kapott főszerepet a nagytesók mellett, mégis kellemes mellékág volt, amely a Jeges Szelek Völgyének eszméletlenül hangulatos környezete mellett inkább a harcra és a dungeon-túrásra helyezte a hangsúlyt, semmint az összetett történetmesélésre. A Baldur-játékokhoz hasonlóan itt is meg lehetett bunyó közben állítani az időt, a háttérben futó kockadobások pedig még a második Dungeons & Dragons szabálykönyv szerint pörögtek. A sajátságos atmoszféra önmagában is elvitte a hátán annak idején az IWD-t, de a labirintusokra sem kellett panaszosan legyintenünk, révén jól kitalált, motiváló pályákkal lett telepakolva a játék két CD-t megtöltő adathalmaza.
MI VÁLTOZOTT?
Mint tudjuk, az Icewind Dale eredetileg 2000-ben jelent meg, az eltelt tizensok év alatt pedig a játékosok ízlése és elvárása is változott. A csomag tartalmazza az alapjátékot, valamint a szintén elismert Heart of Winter és a Trials of the Luremaster kiegészítőket, amelyek amúgy az eredeti történetbe teljesen flottul simulnak bele. A PC-s változat a Steam vagy a GoG üzletből szedhető a legegyszerűbben, a felújítást pedig ugyanaz a Beamdog végezte, amely korábban a Baldur’s Gate programokat is felturbózta. Apró érdekesség, hogy az eredeti IWD legelhivatottabb moddereit is magába foglalja a csapat, a munkát pedig olyan formában hozták tető alá, hogy további modok előtt is kaput nyithassanak.
A játék nyilvánvaló, látványbeli fejlesztésén túl (amit kicsit később elemzünk) több apróságra is odafigyeltek a készítők. Az Enhanced Edition több tucatnyi új tárgyat és varázslatot, sőt frissnek számító karakterosztályokat és kiteket is tartalmaz, aminek köszönhetően a veteránok is kapnak némi játékmenetet ténylegesen érintő újdonságot. Sőt, a kiegészítőkön felül új tartalmat is, hiszen a restaurátorok vették a fáradságot, hogy az akkoriban még félkésznek számító, befejezetlen szakaszokat gatyába rázzák, és ezt is hozzácsapják a teljes élményhez.
A korábbi „Enhanced” verziós programokból is jól ismert online keresztkompatibilitás a többszereplős mókák spektrumát is kiszélesíti. A játék megjelent Android és iOS platformokra is, ha pedig a cimborákkal szeretnénk összejönni némi kooperatív jellegű labirintustúrásra, akkor ezt adott platformtól függetlenül is megtehetjük, magyarul az iPhone-nal matató havert behívhatjuk a PC-s kalandunkba, és vice versa. A játék egyébként egy fokkal nehezebben követhető tableten; az Infinity motorral készült CRPG-k kellően komplexek ugyanis ahhoz, hogy még a finomított interfésszel se legyenek egyszerűen kezelhetők egy iPad vagy más táblagép kijelzőjén.
PACSI A HD MONITOROKNAK!
A kezelőfelület és a látvány is finomodott persze, de nem sokat. Akik a Baldurok újrakiadását látták, azok sejtik már, hogy miről lehet szó: a képernyő GUI-elemei igazodnak a magasabb képernyőfelbontáshoz, a játéktér pedig ki-be zoomolható, amivel egy nagyobb monitoron eléggé aprókára lehet összehúzni szerencsétlen hőseinket. Annyi azért elmondható nagy pozitívumként, hogy a képernyőn látott betűket lehet fel-le skálázgatni, így legalább nem kell nagyítóval olvasni a temérdek szöveget, amit a játék ránk ömleszt menet közben.
Az Icewind Dale grafikájának minősége egyébként jó indulattal sem mondható kiemelkedőnek manapság. Az animációk darabosak, a hátterek CG kidolgozása pedig inkább nosztalgikus húrok pendítésével ér el kellemes benyomást, mintsem a frenetikus technikai megvalósítással. Egyvalamit azonban el kell ismerni: művészileg az Icewind Dale a maga idejében is nagyon megállta a helyét, akárcsak most. A terepek remek érzéssel lettek kialakítva, a fagyos tájak, barlangok és templomok emlékezetes szobrokkal, szobákkal, díszítésekkel vannak teleszórva, és a játékban található festmények, karakterábrák is magukért beszélnek. Annak idején a Guru CD-kről összevadászott Icewind Dale háttérképek kinyomtatott verzióival aggattam tele a szobámat meg az iskolásfüzeteimet – ezek az alkotások mai napig képesek elvarázsolni az embert, sőt, a gagyi átvezetőket is képesek ellensúlyozni valamilyen szinten. Nem véletlenül méltatlankodunk az animációkkal kapcsolatban: ha a Baldur nívóját vesszük figyelembe, a fejlesztők az IWD esetében leginkább a videókon próbáltak spórolni, amelyek vagy a nagytesóból lettek átvéve (pl. a szundikálás során lepörgő képsorok), vagy pedig egy animált lexikon lapjait mutogatják, ami már akkor is olcsó húzásnak tűnt sokunk szemében. A zenék és szövegek szintén korrektül csengnek, ha a dolgok művészi oldalát nézzük, ám itt sem ártott volna egy újrakeverés, esetleg újrakódolás, hogy picit jobb minőségben szívhassuk magunkba a játék hanganyagait.
JEGES SZELEK FÚJNAK
Habár az eredeti Icewind Dale rettentően színvonalas CRPG a mai napig, azért lassúcska tempója és régies megoldásai miatt leginkább az idősebb játékoskorosztály számára lesz instant fogyasztható. A javítások most sem érintik teljes mélységükben a prezentációs elemeket, de legalább sok-sok apró finomhangolást tartalmaznak, melyek kompletten kerülnek elénk a tányérra. (Magyarul nem kell az alapverzió finomító modjai után vadásznunk.) Ha újonc vagy, a Baldur’s Gate kalandok helyett inkább az Icewind Dale direktebb, harcalapú kalandjával érdemes belekóstolnod az ezredforduló táján megjelent CRPG-k ízébe, ha pedig régen is faltad ezeket a játékokat, akkor nem kérdés, hogy az Icewind Dale Enhanced Editionnek ott a helye a virtuális játékpolcodon.
