Mikor egy játék koncepciója annyi sebből vérzik, hogy még tesztelésre is leplezetlenül gúnyos kuncogással nyújtják át a lemezt az embernek, akkor óriási csoda, ha az végül mégis szórakoztató és kellemes élménynek bizonyul. Itt ez a csoda sajnos nem jött el.
Legalapvetőbb problémaként említhetjük azt, hogy a filmekhez készült játékok esélye a sikerre (vagy a puszta élvezhetőségre) a nulla felé konvergál. Mivel egy várhatóan sikerfilmmé váló mű mellett szinte bármit jól el lehet adni, a kiadó általában igen rövid határidővel rendel be egy, a filmhez legalább lazán kapcsolódó játékot. Márpedig ami a legbrutálisabb véglegességgel gyilkol meg egy játékot, az az elkapkodott fejlesztés és erőltetett koncepció.
Az ősállatok titkos élete
A Continental Drift alkotói ráadásul még a filmhez való szoros kapcsok igényét sem érezték, így az alapfelállás a következőképp néz ki: vándorol a jégkorszakban egy csorda, melynek tagjai közt van a filmből ismert csökött lajhár, a fura színű mamutok meg a kardfogú macska. Egyszer csak eléjük pottyan egy óriási, mutáns makk, amibe valami rejtélyes erő gyümölcsöket gyömöszölt - ez szerintük "kincs". Ekkor, jaj, megjelennek mindenféle ronda állatok a főmajmukkal, akik kínos humorú párbeszédek rettentő hosszú percei alatt megmondják, hogy ők bizony kalózok. Tenger itt egy szál se, de ez nem zavarja a vegyes példányokból álló kompániát (nem is véletlenül haltak ki ezek mind, csak mondom), ezért régi jó kalóz módra úgy döntenek, jégkorszaki sportesemények sorával döntik el, kié legyen a kincs.
A csorda a legénység ellen
Ekkor el is lehet kezdeni az olyan élményszámba menő versenyeket, mint a lajhárcsúsztatás havas barlangokban, sílesiklás változatos állatokkal, motkány reptetése jégtáblák felett, akadályfutás az őstigrissel... Ha mindezek jól és aranyosan hangzanak, az nem a véletlen műve. Elméletben nagyon cuki, ahogy a mamutok boboznak, vagy a nagyorrú patkány egy repedező jégfalon mászkálva igyekszik betömködni a réseket. A baj ott van, hogy ezeket a (hatéves szemmel) közepesen izgalmas feladatokat olyan pontatlan irányítással kellene kivitelezni, amit csak a bekötött szemmel való kifestőkönyv színezéshez tudok hasonlítani. Egyszerűen el lett rontva a játék azon része, ami a Kinect mozgásfelismerő funkcióit használja. Alapból humoros feladatnak véltem mondjuk a tigrissel jégtáblák közti ugrálást, de az élvezet minden csíráját teljesen kiölte az első száz alkalom, amikor a mozdulataim nyomán a tigris jóval később vagy egyáltalán nem ugrott, és vízbe fulladt. A vetélkedés a másik csapattal így háttérbe szorul a következő versenyre való puszta továbbjutás igénye mellett. Mivel az egyjátékos módban a gép az ellenfél, egy előre meghatározott pontszámot/célidőt kell megütnöd ahhoz, hogy nyerj ellene, és ez főleg a nehézkes irányítás miatt szinte lehetetlen.
A játék az instrukciókat amúgy a két pálya közt röviden felvillanó, animgif típusú képek formájában adja, ami alatt aggályos színnel felturbózott comic sansban van összefoglalva, hogyan kell majd mozognod. Nagyon gyorsan kell elolvasnod és értelmezned ezeket az ábrákat, ha nem akarsz széttett karral állni az aktuális "vetélkedőben" a soron következő prehisztorikus álladék és elvont feladata előtt. Ez a lehető legrosszabb tutorial megoldás, amit valaha láttam.
Természetesen Tournament módban két játékos is indulhat egymás ellen, a Free Play pedig a gyakorlás lehetőségét biztosítja. Sajnos a minijáték felhozatal minden módban ugyanazt a pár értelmetlen és rosszul kivitelezett eseményt takarja, és a sztori is csak annyit tesz hozzá, hogy a végén vagy a csorda, vagy a kalózok nyerik el a "kincset". De erről semmi lelkesítőt nem tudok írni.
Semmilyen életkorban nem ajánlott
A második nagy gond, hogy bár a Kinectes irányítás és a sportjáték stílus miatt a Continental Drift sokkal inkább hasonlít partijátékra, mint mondjuk kalandra, mégiscsak hat év körülieknek szól. Nagyon szívesen megnézném azt a kiskölyköt, aki öt percnél tovább bírja az idegtépően pontatlan irányítás és érdektelenségbe burkolózó történet gagyi egyvelegét. Konkrétan úgy gondolom, hogy én, és a többi játékkritikus vagyunk a világ egyedüli emberei, akik valaha látták az egyjátékos "kampány" végének záróvideóját. Bár se gyerek, se szülő nem vagyok, azért élénken el tudom képzelni, hogy milyen típusú szórakozás köt le egy hat-évest. Ez a játék pont nem olyan.
