Van valami egészen hátborzongató abban, amikor így 2020-ban, az összes eddig történt eseményt figyelembe véve, az egyszeri játéktesztelő jómunkásembernek, azaz nekem, nincs más dolgom, minthogy milliószámra gyilkoljak le kedves városlakó embereket. De komolyan, még élveztem is.
Volt, azaz inkább van ez a Defcon nevű játék, ami a nálunk Háborús játékok néven bemutatott, 1983-as film alapján készült. Van, mert hiába 2006-os alkotás, a mai napig elérhető Steamen (kőkemény 8,19 euróért). Van, mert az ICBM Discord-csatornája tele van sok száz órás Defcon-veteránokkal. S jelentem, ez a legenda az, aminek a Slitherine egy kissé átdolgozott változatát nyújtja át nekünk a háttérsugárzástól derengő ezüsttálcán.
Ez a világ legegyszerűbb játéka, de komolyan. Valós időben játszva az egyetlen cél: az ellenséges országok lakosságának totális kiirtása a nukleáris fegyverek, azaz egyre nagyobbat szóló atombombák és -rakéták segítségével. Ehhez az egyszerű alapfeladathoz képest értékelem nagyra azt az őszinte lelkesedést és az erre elb… akarom mondani, eltöltött éjszakai órák mennyiségét. Mertháthogy, hölgyeim és uraim, szerintem igazi kis ékkő került a kezeim közé.
Na, ahhoz, hogy hajnali háromkor a két kutya rosszalló ásítozásától és kedvesem néhány szobával odébbról hallható, rezignált szuszogásától kísérve újra és újra nekiveselkedjek ugyanannak az egyetlen pályának és egyetlen feladatnak, kell valami extra is. Mondjuk az, hogy valami teljesen abszurd dologgal tudjam a járványparába oltott általános világhelyzeti katasztrófát feledtetni. S egy pandémia idején mi lehet annál jobb, mint amikor egy komplett földrész nagyvárosait gyalulod le? Ja, és Budapest is fenn van a térképen…
Mert itt minden a pusztításról szól, csak az elején úgysem fogod jól érteni. Én is elrontottam: nem érdemes túl sokat vadászni az egységekre (légi, tengeri és minimális szárazföldi a választék), mert a lényeg úgyis a városok tereprendezése lesz. Alapesetben nyolc csapat próbálja egymást gombafelhőbe burkolni, akár online, akár single player üzemmódban (ekkor persze a többi „ember” AI). A dolgot színesíti, hogy szövetségeket létrehozva lehet csapatokat is alkotni, így egyrészt nem reszeled el azonnal a másik torkát (persze később bárkit simán ki lehet rúgni a szövetségből, de téged is reptethetnek a többiek). A csapattagok megoszthatják egymással a radarképeiket, a már kifejlesztett technológiákat és akár a rendelkezésükre álló atomfegyverek számát és elhelyezkedését is.
A helyszín a jó öreg Föld, mely a kezdetekkor még gyanútlan. Egy maréknyi erővel kezdünk (egy reptér, három radar, egy repülőgép-hordozó és kísérete), s ezeket elhelyezve kell megsemmisíteni a világot. Na, azért az nem lesz olyan egyszerű. Pedig nincs milliónyi egység vagy mod-olt Civ-ekhez hasonló, kilométer hosszú tech-fa. Egyszerűen olyan sokféle taktikát lehet és kell is alkalmazni, ami hosszú időre garantálja a változatos és szerencsére csak virtuális tömegmészárlás jelentette szórakozást. Eleve minden kiindulási kontinens más-más nehézségeket támaszt, és akkor még a már emlegetett szövetségi rendszert bele sem kevertem a képbe. Az emberi ellenfelek meg ugye teljesen kiszámíthatatlanok, így ott pláne teljes lesz a bizonytalanság.
Ifjú hadvezér barátom, találd meg az arany, de roppant keskeny középutat a védekezés és a támadó potenciál fejlesztése között. Csak akkor essél neki nukikkal a szomszédnak, ha elég van belőle. Játszd végig a tutorialt, baj nem lehet ebbű’ sem. Ritkán jön be, ha csak egy területre koncentrálod a fejlesztést, Douhet ide vagy oda, itt sem lehet csak a levegőből háborút nyerni. Mármint, csak bombázókkal, na, mert minden atomfegyver az égből érkezik a városközpontokba. Ja, és nagyobbakat (értsd: egy megatonna vagy felette) a megfelelő hatásfok érdekében nem pazarlunk kisvárosokra, oké?
Az ICBM nálam járt, 1.0-s változata persze nem tökéletes – bár az, hogy a városokra mért csapások nem befolyásolják a kutatás-fejlesztés és a gyártás sebességét sem (egyszerre csak egyetlen dolgot lehet fejleszteni vagy előállítani, de több mindent is sorba lehet rakni), az nekem fura. Elméletileg van egy GDP százalékos mutató minden városhoz, gyanítom, a lélekszám alapján, de semmi nem történik, ha a megapoliszból radioaktív tanyaközpontot faragunk. Hát, ennél több rosszat nem tudok most így hirtelen mondani, megyek is vissza a B-2A-jaim és a cirkálórakétáim közé. Halál Haniora (és még vagy 30-40 városra, alaphangon)! De lehet, ma estére elég lesz a fejlesztők és az amerikai védelmi minisztérium válogatottja közötti online játék megtekintése…
