A 3. világháború még éppen csak lecsillapodni látszik, de a Föld uralmáért versengő lakói után most egy külső fenyegetés söpri félre csápjaival a fehér zászlókat és a lélegzetvételnyi békeidőt. Az idegen lény – avagy szerény személyünk – egy élősködő organizmus, ami képes bárki elméjébe beférkőzni és az elkobzott test minden erejét bevetni gonosz céljaira, avagy a – feltehetően amerikai – elnök megszállására, majd a birtokában lévő nukleáris arzenál elszabadítására. Az emberiség persze nem hagyja magát csak úgy elintézni, így a rendőrség, katonaság és egyéb hivatalos szervek mellett mindenki kiveszi a részét a boszorkányüldözésből, a helyi kosárcsapattól kezdve a bevásárlókocsijukat tologató hajléktalanokon át egészen a lelkes szellemirtókig. De mégis milyenek az esélyeik a hétköznapi embereknek egy idegen élősködővel szemben? Nos, elég jók.
A nevem Zita. Para Zita.
Jobb, ha az elején tisztázzuk, hogy parazitánk bizony közel sem elpusztíthatatlan, sőt, gazdatest nélkül akár még egy járókeretes nagymama is könnyen eltiporja. Emellett a testelkobzás sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, a különböző típusú ellenfelek ugyanis csak testük elemzése után szállhatók meg. Ehhez kissé groteszk módon be kell gyűjtenünk a potenciális mintapéldányok – ezeket piros körvonal jelzi – agyát, eljuttatni a szintén emberbőrbe bújt idegen barátunk, Wito üzletébe, majd kipengetni a feloldásához szükséges összeget. Ebből adódóan minél többet játszunk és gyűjtögetünk, annál jobbak lesznek a túlélési esélyeink, ahogy egyre több taktikai lehetőség nyílik meg előttünk a megszállhatatlan, apró lakattal jelölt ellenféltípusok csökkenésével. Utóbbival egyrészt több menekülő útvonalunk lesz, mivel gazdatestünk esetleges elvesztésével egyre több új közül válogathatunk, másrészt pedig az ellenfelek nemcsak kinézetben, de adottságokban és képességekben is eltérnek, vagyis minden új típus feloldása egy plusz stratégiai réteget is jelent – és akkor még ott a sima és különleges támadások variálása.
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő…
A pixelgazdag 3D-s környezet nemcsak stílusos, de a procedurálisan generált pályák miatt egy bizonyos fokig változatos is, bár tapasztalataim alapján inkább csak az adott számú előre elkészített szoba elhelyezése és variációja változik. Érdemes viszont figyelni, mert néhol rejtett útvonalakat is felfedezhetünk, például a bűzös csatornahálózat rejtelmeit. Az összesen öt, más-más témát feldolgozó fejezet pályáin szerencsére lehetőségünk van gyorsutazni a termek között, így pillanatok alatt visszaugorhatunk egy korábban hátrahagyott élettöltőért, vagy benézhetünk egy frissen szüretelt aggyal Witohoz. Idegen barátunknál egyébként erősítőket is vásárolhatunk, a megfelelő testbe bújva akár kedvezményes áron – ezekbe útközben is belefuthatunk –, de három tartályban kedvenc gazdatesteinkből is elraktározhatunk a nehéz időkre. A szobákat mindenképp érdemes átkutatnunk, a pénzen felül a kéken világító erőforrásokért, amikkel tovább fokozhatjuk parazitánk képességeit, köztük támadó- és életerejét, amire bizony szükségünk is lesz. Nemcsak az apródok armadája, de az olyan frappáns köztes mini főellenfelek, mint Michael Jay Wolf, valamint a fejezeteket záró még durvább főellenfelek miatt is.
Aki esetleg kevesli a játék mindössze öt fejezetét, azt megnyugtathatom, hogy így sem rövid az élmény, ugyanis RENGETEGSZER meg fog halni – ezt személyesen garantálom –, és Dark Souls módra elveszít mindent. Na jó, azért nem mindent, a már feloldott karakterek legalább megmaradnak, de ezen kívül ismét nulláról kell indulnia, a megszerzett parazita-fejlesztések nélkül, ráadásul a játék legelejéről, bármeddig is jutott. Egy partnerrel persze kicsit könnyíthetünk a helyzeten és lokálisan kooperatívan is belevághatunk a világmegszálló kalandba.
Kitartó megszálló
A HyperParasite egy pörgős, ötletes és bizonyos fokig sokszínű játék, ami ismét megmutatja, hogy milyen jó rossznak lenni. Mindazonáltal sajnos nem tökéletes, így a procedurálisan generált helyszínek változatossága hamar ismétlődésbe fullad a sorozatos elhalálozással, és bizony a fejezetek ellenféltípusai többségének feloldása nélkül nem egyszerű a továbbjutás, ami elég sok időbe telik. Mindenképp megér egy próbát azoknak, akik egy kis kihívástól nem állítanak kontrollert a tévébe, vagy már megedződtek a hasonlóan „jóindulatú” címektől.
