Az idősebbek biztos emlékeznek még a Lemmings zöld hajú kis fickóira, valamint a játék pofonegyszerű mechanikájára. Aki esetleg nem, annak íme egy rövid történelemóra: Még mielőtt a Rockstar North néven működő, játékkészítő kisiparosok Grand Theft Autókat kezdtek volna ontani magukból, 1991-ben, DMA Design néven dobták össze a Lemmings című puzzle-stratégia játékot. Az egésznek mindössze annyi volt a lényege, hogy antropomorfizált lemmingeket kellett eljuttatnunk a kiindulási pontról a célba, elkerülve közben az állomány megtizedelését. A kis fickók pedig libasorban masíroztak a menekülés irányába – persze csak abban az esetben, ha komolyan vettük feladatot. Ezzel (de legalábbis hasonló) a koncepcióval pedig a közelmúltban is találkozhattunk, hiszen a napokban jelent meg a Tin Hearts, és emellett túlvagyunk már a Moons of Darsalonon is, a tha ltd. alkotása azonban üti mindkettőt.
Erre a kis felvezetésre azért volt szükség, mert a Humanity is egy hasonló kaliberű logikai torna, mint az imént felsorolt régi és új „jószág-terelgetős” alkotások. Emellett az se nagyon lepődjön meg, akinek semmit nem mond a tha ltd. neve, mivel egy japán dizájn stúdióról beszélünk, a csapatnak pedig ez az első kalandja a videójátékok világába. Ez persze nem jelenti azt, hogy híján lennének a tapasztalatnak és a tehetségnek, hiszen a háttérben olyan segítő kezek dolgoztak, mint Mizugucsi Tecuja, akinek a Tetris Effectet, a Rezt és a Space Channel 5 egyedi megoldásait köszönhetjük. Akinek tehát képek és a videók alapján még nem esett le, annak most finoman jeleznénk, hogy az anyag elég “japán” – persze a lehető legjobb értelemben véve.
Mint azt már említettem, a Humanity – a nagy elődök nyomdokaiban járva – egy afféle juhászkutya szimulátor, melynek során nem csak a kutyát, de az agyunkat is jól meg kell tornáztatnunk. Adott ugyanis egy nagyon cuki siba inu, aki egy napon különös késztetést érez arra, hogy emberek tömegeit kísérje el égi útjukra. Kezdés gyanánt tehát van egy pálya, amin a hömpölygő tömeg céltalanul, egy vonalban halad, nekünk pedig az a feladatunk, hogy az imádnivaló négylábú segítségével bírjuk jobb belátásra az emberi folyamot. Ezt eleinte csak az égtájaknak megfelelő irányzékok lehelyezésével tudjuk megtenni, a történet előrehaladtával viszont sorra kapjuk az új képességeket, így lehetőségünk adódik például hosszú- és magas ugrásokat, lebegést, vagy épp pillanatnyi megállást eszközölni. Persze van egy csomó, pályánként változó, passzív “adottság” is, melyek működését nem tudjuk befolyásolni, maximum az interakciót fordíthatjuk a hasznunkra. Akadnak továbbá mászható falak, mozgó járdák, ventilátorok és átúszható blokkok is, melyek ügyes felhasználásával végül elérhetjük célunkat.
Mindösszesen 90 pálya áll a rendelkezésünkre, melyekben nem csupán hagyományos puzzle-feladványok kaptak helyet, de egyéb finomságok is vannak, csak győzzétek kivárni. Spoilerezni nem szeretnék, de annyit elmondhatok, hogy mindenképp megéri kitartani, mert olyan szinten alakul át az élmény, amire garantáltan nem számít senki – remek húzás volt ez a fejlesztőktől, hatalmasat dob az élményen. Külön kiemelném, a felettébb stílusosra sikeredett látványt, amit ugyan nem neveznék kiemelkedőnek, de mindenképpen egyedi és szemet gyönyörködtető ez a minimalista stílus. Az pedig mindenképp elismerésre méltó, hogy ilyen látvány mellett is reccenés nélkül, tökéletes ütemben futott a program PlayStation 5-ön. Hangok terén is elégedett voltam az összhatással, minden remekül szól, bár a zenék nekem hosszú távon az agyamra mentek – persze nem a minőségük miatt.
Akinek nem lenne elég a mókából, az a sztori mód teljesítése után nekieshet a pályagenerátornak is, hogy megpróbálja überelni a készítők kreativitását (vagy épp elborult elméjét), na meg persze a más játékosok által készített alkotásokat is kipróbálhatjuk, ha van hozzá türelmünk. Opcionális VR támogatás (Sony konzolok esetében a PlayStation VR mindkét generációja!) is elérhető, de hardver hiányában erről nem tudok nyilatkozni, a játék ellenben tökéletesen élvezhető ezen eszközök nélkül is. Summázva a dolgokat: a Humanity annyira jól hozza ezt az egyszerű stílust, hogy az ember egyszerűen nem akar felállni mellőle, hiszen egy-egy befejezett pálya után mindig ott van a “csak még egyet” érzés. Azt gondolom, ez az a plusz, ami kell egy videójátékba és a Humanity ezt tudja is a kiváló minőség mellett. Aki pedig még mindig habozna, de van PS Plus Extra előfizetése az lessen bele a Game Catalogba, mert a napokban ez a remekmű is csatlakozott a felhozatalhoz.
