Egy kislány, valami fura szűrővel felvértezett, rendkívül egyedi képi világ, valamint egy szentjánosbogár (Lumen), ami tulajdonképpen a főszereplőnek, Mionnak mutatja az utat. Na meg még egy szentjánosbogár (Umbra) a sötétség felfedezéséhez. Sok magyarázat nincs, a lehetőségek végesek, az átlag felhasználó pedig a történetben előrehaladva, a feladatok sikerének tükrében ismeri meg mindazt, ami a győzelemhez és a sztori kiteljesedéséhez szükséges. Szeretjük az ötletet? Naná!
Logikus
A szisztéma a következő. Az egérrel vezetjük a világító szentjánosbogarat, avagy Lument, így ahova klikkelünk, oda megy ő is, hogy a kislány, Mion is kövesse példáját. Ezzel vezethetjük rá a főszereplőt egy létra megmászására, vagy arra, hogy a jó irányba tartson, azonban idővel egyre óvatosabbá kell válnunk, elvégre rengeteg csapda kerül elénk, ami azonnali halált okozhat. Szögekkel teli vermek, körfűrészek, hatalmas magasságok veszélyeztetik életünket, na meg ott vannak az árnyéklények is. Ha ugyanis a jobb egérgombot használjuk, az árnyékvilágba nyerünk betekintést, ahol az egybefolyó sötétségen vezethetjük át az alapvetően a kislányban található, eltérő színű Umbrát. Ezzel a módszerrel lehet beomlasztani a meggyengült gerendákat, vagy akár úgy beindítani a különböző gépezeteket, hogy nem is vagyunk azok közelében. Azonban vigyázzunk, mert az árnyékok közt szörnyetegek fenik ránk fogaikat, és egyetlen pillanat alatt elintézhetik hősnőnket, ami azonnali újraindítást eredményez. Mindezeknek hála sokat kell logikáznunk a kattintgatós játékmenet során, jó alaposan megfigyelve az aktuális terepet, ügyesen használva a kapcsolókat a kétdimenziós térben. Avagy hála az égnek végre az agyunkat is használnunk kell.
Élményekkel teli
Időnként egyébként emléktöredékeket is találhatunk, amik a családi fészekbe nyújtanak betekintést (eleinte megnyugtató, majd egyre elvontabb formában), méghozzá a régi, klasszikus, izometrikus nézettel megáldott 8-16 bites platformok JRPG-darabjainak stílusában. Még a zene is hasonló, mint azoknál, ami tovább emeli az élményt. Már ha nem lenne elég az alap játékmenet, ami szintén varázslatos a grafikai egyediséggel és a színösszeállítással. Egyszerűen jó ránézni a képernyőre, és ez szerintem már a képek alapján is egyértelművé válik.
Egyedi
A The Firefly Diary tehát egy egyedi, ötletes, az agytekervényeinket is megdolgoztató alkotás, ami mindenképpen ajánlott azoknak, akik kedvelik ezt a stílust. Nagy akciózás nincs, csak a gondolkodásunkat teszi próbára, viszont azt ötletesen, egészen sajátos hozzávalókkal próbálja meg. Hat órát szinte biztosan eltölthetünk a társaságában, méghozzá úgy, hogy bár egyértelműen látszódik, hogy a program nem PC-re született (bizony, egy 2015-ös Vita-játék a számítógépes port alapja), azért az átirat jól működik, ha sikerült teljes képernyősre varázsolnunk. Kár, hogy az eredeti hardver képességei miatt az fps véletlenül sem érinti a 60-as számot, időnként pedig igencsak frusztráló tud lenni az útkeresgélés, amit csak saját kárunkat követően tudunk sikerre vinni, addig pedig bekövetkezik jó néhány haláleset.
