A War of Rights (2019 februári print szám) óta kedvelem a történelmi FPS-eket. Van abban valami báj, ahogy elsütve Charleville Musket IX/XIII muskétádat, hosszú-hosszú (és egy feléd közeledő lovasroham esetén rohadt hosszú) ideig újratöltesz, majd nekiállsz az arcvonal felé rohanni, ott valami fedezéket találsz és az ellenség irányába elsütöd az egylövetűt. Lányok és srácok, ez a műfaj nem a Fortnite-fanoknak való. Itt bizony megfontoltan kell(ene) csapatban dolgozni ahhoz, hogy az ósdi, elöltöltős, egylövetű fegyverekkel valami eredményt is elérjetek.
Na, ez az, amiről a Holdfast-játékosok még nem is hallottak. Legalábbis az EU-s szervereken csüngők, akikkel volt szerencsém néhány csillagfényes éjszakát végig gyakni. Pedig elméletben olyan szép is lenne, hiszen van egy remek történelmi keret, méghozzá Bonaparte Napóleon, az apró, de nagyravágyó francia hadvezér kora és kalandozásai. Európa lángban áll és ezt remekül fel lehetett használni a játékban részt vevő, különböző hadseregek és haditengerészetek kifejlesztésénél. Bezony, a jól megszokott szárazföld mellett vízre is szállhatunk, aztán némi hajóágyúval történő állagrombolást követően – feltéve, hogy a kormányosunk minimális szinten érti is a dolgát, például figyel a szélirányra – mehet az egymás hajójára átugrós, kardozós-lelövős tengeri parti.
De vissza még egy kicsit az alapelemekhez: a szerverlistából csemegézve kiválaszthatjuk, hogy melyik csatában van még hely: egyszerre ugyanis legfeljebb 150 játékos kergetheti egymást a csatamezőkön. Ha van hely és még sikerül is felcsatlakozni (148-nál előfordul, hogy mire belépnél, már megtelt a szerver), akkor már csak a játszani kívánt katonatípus kiválasztása van hátra. Én személy szerint a távolról lövészkedős öregember vagyok, a frontális roham nem való már a gyenge szívemnek és megkopott reflexeimnek. No, ez itt nem olyan nagyon működik. Az alkalmazott tűzfegyverek meglepően pontatlanok, de ezt, mondjuk, jelzi is a célkereszt helyett felbukkanó „célzónégyszög”. Igen, valahova oda fog majd becsapódni a lövedéked, arra a területre, amit lefed. A legnagyobb távolság, ahonnan lelőttek, asszem, 95 méter volt, igaz, a mező közepén töltöttem éppen újra, fedezék nélkül. Hogy ebben mennyi volt a szerencse és mennyi a célzás, azt meg nem mondom.
Az egyes katonatípusok fegyverzete és képessége más-más előnyt és persze hátrányt jelent majd a csatamezőn. Az egyik kedvenc streamerem alá kommentelték be a tutit: carpenter, azaz ács, akinek sörétes puskája van. Mivel a játékosok általában fogalmatlanok, így szépen el lehet oldalt szaladni a pályán, az ellenséges újraszülető ponthoz, majd amikor a sorgyalogság szépen egymás mögé beáll, te is ezt teszed. A saját játékost ugyanis az egyenruha mellett egy aprócska, a feje feletti világoszöld háromszög különbözteti meg az ellenségestől és ez nem mindig tűnik fel. S ha már sorba áll az ellen, akkor lehet odapörkölni a sörétessel – szerencsés esetben ez akár 6-8 killt jelenthet.
Ez pedig sok: Az egyes csatákban ugyanis az újraszületési lehetőségek mennyisége dönt: amelyik oldalnak előbb elfogy, az veszített. Ha az ember egyrészt már ismeri a pályákat, a kulcsfontosságú pontokat, másrészt nem teljesen elmebetegek/fogalmatlanok a társai (ez utóbbi azért elég ritka), akkor egy jól szervezett alakulattal át lehet billenteni a mérleg nyelvét a saját erők javára. Igaz, ehhez illik kihasználni az extra perköket, mint mondjuk az ezredfurulyás/dudás, akit, ha hallunk, extra képességekkel leszünk gazdagabbak. Ezért jó, ha van egy értelmes tisztünk, és mondjuk, a sorgyalogság (azaz mi és a kistársaink) tényleg fegyelmezetten dolgozik, mint a már emlegetett War of Rightsban volt szokás, mert akkor megint pluszokat kap mindenki. Ésszel. Kellene.
Jó lesz ez, csak tanuljon meg mindenki úgy harcolni, ahogyan az 1810-es évek elején minden rendes hadsereg megtanította saját embereit. Egyelőre felejtős az alakzatban masírozó zászlóaljak jelentette elvágólagos csatakép: a gyakorlatban 100 csatából 95-nél a fejetlen csirke módjára rohangáló egyének látványos, de kevéssé hatékony küzdelmének leszünk szemtanúi s persze részesei. De amikor véletlenül jó csapat jön össze, na, az ötcsillagos élmény. Mint egy hatéves érlelésű Napoléon Vieille Réserve konyak…
