Heroes of the Storm teszt

A Heroes of the Storm ugyanis egy tökéletes beetető termék. „Ingyen a tied, itt van, próbáld ki!” – hirdeti magát úton-útfélen, te pedig próbálsz neki ellenállni, végül aztán csak kipróbálod. Mert azt hallottad, hogy egyszerű, gyors, és mert ott van benne Arthas a World of Warcraftból, vagy Kerrigan a Starcraftból. Egy olyan olvasztótégelye a Blizzard-univerzumoknak, ahol minden ismert figura visszaköszön rád, ahol élvezheted, hogy Diablóval lángcsóvát fújsz, vagy Raynorral útjára indítasz a fejed felett egy hatalmas Battlecruisert. És ha egyszer belekóstolsz, máris függővé válsz te is, kedves olvasó. Mert a Heroes of the Storm beszippant, odaragaszt a gép elé és elbűvöl, s teszi ezt úgy, hogy mindig csak egy pici szeletet hasít ki idődből. Rövid, pörgős, gyors, és mindemellett élvezetes játékot kínál. Pedig mi már azt hittük, hogy nincs hely a piacon még egy MOBA-nak…

HŐSÖK TERE

Kezdjük talán úgy, hogy elmondjuk, hogyan sikerülhetett a Blizzardnak az, amibe az elmúlt évek során sorra beletört a bicskája egy rakás kiadónak, azaz hogyan maradhatott talpon a HotS, és orozhat el a kiadó a konkurencia elől oly sok játékost legújabb alkotásával. Az elmúlt évek alatt jó néhányan megpróbálkoztak már azzal, hogy egy kis szeletet kihasítsanak maguknak a MOBA-játékosokat etető tortából, de a legtöbben vagy későn kapcsoltak, vagy nem tudtak megfelelően minőségi anyagot letenni az asztalra ahhoz, hogy ez összejöjjön nekik. E versenynek az egyik legnagyobb vesztese maga a Blizzard volt, amely lényegében saját játékával, a Warcraft 3-mal nyitott utat ennek a mostanra már dollármilliárdokat mozgató iparnak, a Defense of the Ancient nevű mod révén.

Mivel azonban a kaliforniai csapat nem kapcsolt időben, ez a moddolt Warcraft 3 saját életre kelt, a Valve berkeiben megszületett a DotA, a Riot Gamesnél a League of Legends, és az elmúlt évtizedben egyre-másra ütötték fel a fejüket a hasonló produktumok. Közben pedig a Blizzard lemaradt. Mondjuk nagyon nem szomorkodtak, hiszen ott volt nekik a World of Warcraft, ami bőven adott munkát mindenkinek, de valószínűleg sosem tettek le arról, hogy egyszer ők is beszállnak a kiéleződött versenybe. A tervük régóta érlelődött már, hogy aztán többszöri címváltoztatást követően 2014-ben végre véglegesnek tűnő formát kapjon a cég külön bejáratú MOBA-ja, a Heroes of the Storm, amiben a Blizzard a saját univerzumainak hőseit engedte egymásnak. Felmerül viszont a kérdés: vajon nem túl későn érkezett?

VIHAR A BILIBEN

Nos, a Heroes of the Storm készítői pontosan tudták, hogy hova fúrják be magukat a mostanra már túlzsúfolt piacon. Igyekeztek nem lemásolni a már régóta hatalmas tömegeket szórakoztató konkurenciát, hanem egy viszonylag új irányból közelítettek a játékosok felé. A HotS pontosan azokat szólítja meg, akik számára a 45-60 perces mérkőzések túl hosszúak, akik nem szeretik, hogy zongorázni kell megtanulni ahhoz, hogy jó játékosokká váljanak, közben pedig kedvenc hőseiket irányíthatják változatos arénákban, különféle feladatokat teljesítve. Kétségtelenül a legerősebb lapot a Blizzard paklijában az elmúlt évek alatt felépített világok jelentik, melyek rendkívül sok híres és hírhedt karaktert termeltek ki magukból, akikkel most ringbe szállhatunk. A Diablo univerzumából felbukkan maga a rettegés ura, Diablo, Valla, a demon hunter és Tyrael, az arkangyal. A Starcraftból találkozhatunk Raynorral, Kerrigannel és Tassadarral, a hihetetlenül gazdag Warcraft univerzumból pedig megkapjuk Thrallt, Jainát és Arthast. Több mint 40 felejthetetlen alakot irányíthatunk, akiknek neve valószínűleg ismerősen cseng azok számára is, akik soha életükben nem játszottak még semmilyen videojátékkal.

Ráadásul ezek a szereplők egytől egyig rendkívüli alapossággal lettek megalkotva, és most nemcsak megjelenésükre, hanem a csatatereken használható képességeikre is gondolunk. Diablo például képes úgy dobálni ellenfeleit, mint egy zsákot, Jaina fagyos varázslatokkal pusztítja célpontjait, Illidan pedig gyors mozgással, dupla pengéivel próbálja miszlikbe szabdalni ellenfeleit. Ezeket a hősöket heti rotációban próbálhatjuk ki, tehát minden kedden kapunk 4-5 darab (a profilszintünktől is függ, hogy hány) ingyenesen játszható karaktert, akikkel a következő pár napban bármikor harcba indulhatunk. Ha pedig valamelyikük megtetszik nekünk, akkor a játékban szerzett aranyért (vagy komoly pénzekért) örökre megszerezhetjük magunknak. A hősöknek is van egy globális szintje, tehát minél többet játszunk egy adott szereplővel, annál több képességük nyílik meg számunkra, amiket a harcok során alkalmazhatunk, illetve feloldhatunk hozzájuk különféle skineket is, melyekkel kifejezhetjük, milyen sokat is játszottunk már a karakterrel.

A hősök mögött megbújó képességrendszer rendkívül jól felépített, hiszen egyszerű és sokoldalú is egyben, ami ugyancsak csábító lehet az újoncok számára, mindemellett mélysége elbűvöli a hardcore réteget is. Meccsek közben a hősök 20-as szintig fejlődhetnek, minden harmadik szinten pedig választhatunk nekik egyet a 4-5 úgynevezett talent közül, melyekkel tovább specializálhatjuk az adott szereplőt valamilyen irányba. A hősök négy főbb csoportba sorolhatók. Vannak a harcosok, akik gyakorlatilag tank és sebzésosztó szerepet töltenek be, aztán találunk bérgyilkosokat, akik a hős-hős elleni csatákban ideálisak, specialistákat, akik a nemjátékos szereplőket és a tornyokat tudják villámgyorsan bedarálni, és persze ott vannak a támogatók is, akik képesek védeni és gyógyítani társaikat. Ezek a szerepkörök azonban nem igazán vannak kőbe vésve. A fent említett talentendszernek köszönhetően bárki úgy alakíthatja hősét, hogy az mondjuk a csapatharcok során, vagy épp az NPC-k ellen vívott harcokban legyen jobb. Nagy különbségekre nem kell számítani, de ez a szisztéma annak ellenére, hogy nem bonyolítja túl a játékos életét, mégis megfelelő szinten összetetté teszi a mérkőzéseket ahhoz, hogy a profik is élvezhessék azokat.

A tárgyakról viszont teljesen le kell mondanunk: nincs shoppolás, last hitelés, deny, az egész játék lényegében egy pörgősebb, egyszerűbb MOBA, ami persze annyira nem baj. Még a tornyokból is hamar kifogy a lőszer – szinte ritkaságszámba megy, ha egy mérkőzés húsz percnél tovább tart. És majd elfelejtettem, hogy még hátasokat is használhatnak a játékosok, amiknek köszönhetően a közlekedés is gyorsabb a pályákon. Itt minden arról szól, hogy gyorsan beugrunk egy meccsbe, lenyomjuk azt, és közben nem kap agyvérzést a mellettünk ülő szobatársunk a hangos billentyűzetkattogástól.

HADSZÍNTÉRI TUDÓSÍTÁS

A DotA 2-t és a LoL-t alapul véve hatalmas különlegességnek számítanak a pályák, azaz ahogy itt nevezik őket, csataterek (battleground) is. Itt ugyanis nem a megszokott, három sávos térképet kapjuk, hanem hét különfélét (egyelőre, mert folyamatosan érkeznek újabbak), melyeken mindig más feladatok várják a csapatokat. E pályákon nem a jól ismert kötélhúzásra kell számítani: mindig akad valamilyen szuper kis móka, ami feldobja az adott mérkőzést. A Sky Temple nevűn például időközönként aktiválódnak a pálya középen lévő őrtornyok, amiket ha egy csapat elfoglal, akkor az elkezdi lőni az ellenfél épületeit. A Garden of Terror csatatéren éjszakánként különös növények szökkennek szárba, melyeket legyőzve magokat gyűjthetnek be a harcosok, és ha ezekből összejön száz, feléleszthetnek egy hatalmas szörnyet, akit az egyik játékos irányíthat. Vagy ott a Blackheart’s Bay, ahol érmeket kell gyűjtenünk a kalózkapitány számára, s amennyiben sikerül lefizetnünk őt, hajójával lebombázza opponensünk építményeit. Hét teljesen egyedi, rendkívül jól felépített térképről van tehát szó, melyeken sosem fogunk unatkozni. Ha pedig épp van egy szusszanásnyi időnk, akkor mehetünk zsoldostáborokat pucolni, amelyekből minden pályán akad pár. Ezeket legyalulva ugyanis mini seregeket toborozhatunk, akik egy-egy sáv tolásában segédkezhetnek nekünk. Zsoldosokból is léteznek különféle erősségűek, valamint majdnem minden csatatéren találunk egy hatalmas főnököt is, akit ha legyőzünk, megállás nélkül ront neki a szemben álló csapat épületeinek.

Mindezek pedig olyan sokoldalúvá, színessé és változatossá varázsolják a Heroes of the Stormot, hogy nehéz neki felróni azokat a hiányosságokat, melyeket más MOBA-játékokkal összehasonlítva előhozhatnánk. Igaz, itt nincsenek tárgyak, nem kell olyanokkal foglalkoznunk, mint a last hitelés vagy a deny, a globális XP-rendszer miatt pedig minden játékos egyszerre lép szintet a csapatban, ám szinte egyetlen másodpercre sem lankad a mérkőzések tempója. A hősök, a képességeik, a pályák mind-mind egészen fantasztikusak.

EZ CSAK EGY JÁTÉK!

Sokszor nyugtattak már minket a fenti mondattal ismerőseink, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen az, amikor harminckettedszerre lő le minket ugyanaz a sniper, vagy kapunk ki egy 45 perces DotA 2 meccs végén, mert valaki nem akart wardolni. Ők azok, akik valószínűleg soha nem játszottak még kompetitív mérkőzést, ahol érezhetően nagyobb a tétje annak, hogy nyerünk vagy veszítünk. A Heroes of the Storm pontosan nekik készült. Azoknak, akik nem veszik komolyan a játékot. Akiket nem érdekel, hogy nyernek vagy veszítenek, akik csupán azért lépnek be, hogy megcsodálják Arthas fagyos kardját, vagy belessenek Nova dekoltázsába.

Én nem ebbe a csoportba tartozom, s valószínűleg te sem, ha már ideáig elolvastad a cikkünket. Jómagam veterán dota-játékosként vágtam bele a játékba, s annak ellenére megszerettem, hogy egyszerűsége néha már szemet szúróan bántó volt. Megláttam a benne rejlő mélységet, felismertem erősségeit, és hamar rácsodálkoztam arra, hogy nem csak a DotA 2 létezik, ha MOBA-ról van szó. A tanulási folyamat nagyon gyors volt, hiszen az alapok már a fejemben voltak, a hősöket gyorsan kiismertem, és örültem, hogy nem kell wardokkal és egyéb bosszantó dolgokkal foglalkoznom. Ez a fajta egyszerűség azonban kétélű fegyver. Nehéz ugyanis komolyan venni egy olyan játékot, ami saját játékosait sem veszi elég komolyan. Mi történik ugyanis akkor, ha valaki a csapatból úgy dönt, hogy ő nem játszik tovább? Jelenthetem valahol, hogy máskor ne csináljon ilyet? Nem! Nincs semminek semmilyen következménye, szinte bárki bármit megtehet úgy, hogy legfeljebb kap egy ejnye-bejnyét a rendszertől, aztán mehet vissza trollkodni a többiek játékába. A napi küldetések is ezt a fajta viselkedést erősítik, amelyek olyan feladatokat állítanak a játékosok elé, hogy „játssz Warcraft hőssel három meccset”, vagy „támogatóként kettőt”. Ilyenkor mindegy, hogy nyersz vagy veszítesz, nem kell komolyan venned az egészet. És folyamatosan ezt sugallja neked a program. Ez pedig azok számára, akiknek fontos a győzelem, igenis bosszantó. Emellett hiányoznak olyan funkciók is, hogy nézőként becsatlakozhassunk mások mérkőzésébe, de ami nagyobb gond, hogy nincs hangkommunikáció, ami egészen furcsa egy olyan csapatalapú cím esetében, ahol fontos az összehangolt koordináció. De hát mit várunk egy olyan játéktól, ahol a meccs elején felhívják a figyelmünket arra, hogy akár ki is kapcsolhatjuk egy kattintással a teljes szövetséges kommunikációt? Azt pedig azonnal felejtsd el, hogy az ellenféllel is beszélgetni fogsz!

A másik dolog, ami miatt már nem csak én húztam fel a szemöldökömet, de szinte mindenki, aki valaha ellátogatott a Shop menüpont alá: az árak. Félreértés ne essék, nincs azzal semmi bajunk, ha egy ingyenesen játszható játék esetében mikrotranzakciós kereskedéssel próbálják meg fedezni a fejlesztés és a fenntartás költségeit. Jelen esetben viszont a kért összegek oly mértékben túlzók, hogy az még gazdagabb országokban is kicsapta a biztosítékot. Egy új hőst 1200-3200 forint közötti áron vásárolhatunk, amelyekhez ha szeretnénk egyedi skint is venni, újabb 2500-3500 forintot kell kipengetnünk. Persze ha szerencsések vagyunk, akciósan is kifoghatunk egy karaktert vagy külsőt (ilyenkor akár féláron is feloldhatjuk azokat), valamint vehetünk komplett csomagokat is, melyekben tucatnyi hős, skinek és egy speckó hátas is ott figyel. De erre a gatyánkat is rá fogjuk költeni.

Természetesen más játékokhoz hasonlóan a vásárlást itt is megoldhatjuk játékban szerezhető aranyból, de a készítők nem hülyék: a napi küldetésekből szerezhető nemesfém mennyisége nevetségesen alacsony, így heteket vagy akár egy hónapot is kell farmolni azért, hogy egy frissen megjelent hőst kibontsunk magunknak. És naná, hogy azok a skinek és hátasok néznek ki a legjobban, amiket kizárólag csak pénzért szerezhetünk meg! Ha összehasonlítjuk az árakat a konkurenciával (a Smite-ban például 7500 forint az összes hős feloldása, ami tartalmazza a jövőben megjelenőket is), akkor a kontraszt iszonyú nagy. És akkor még nem beszéltünk a skinekről: a DotA 2-ben komplett szetteket is vehetünk 200 forint körül, ha ügyesen kattintunk a steames piactéren. Persze a folyamat gyorsítható, de csak pénzzel: vehetünk úgynevezett stimpackeket, melyek 7 vagy 30 napon át növelik az arany- és XP-szerzési rátát, de ez megint egy olyan mókuskerékbe taszít, amibe nem mindenki ugrik szívesen fejest.

A KIS ARANYOS!

A Heroes of the Storm tehát egy kifejezetten jól sikerült játék, aminek igenis van helye a piacon. Tökéletesen megtalálta azt a rést, ahova még bepréselheti magát, utat nyitva e nagyszerű stílus felé azok számára is, akik álmukban sem gondolták volna, hogy valaha mobázni fognak. Egyszerű, gyors, szórakoztató, egyszóval remek kikapcsolódást nyújt bárki számára. Még olyanok is könnyen áldozatává válhatnak, akik ezer óránál is többet beleöltek már kedvencünkbe, legyen az DotA 2, a LoL vagy a Smite. Ám nem szabad túl komolyan venni, és ha akarnád, se tudnád, nem is lehet egy szinten említeni olyan nagyágyúkkal, mint a DotA 2 vagy a League of Legends. Bár a stílus ugyanaz, a játékmenet és a körítés olyan érzést kelt, mintha egy teljesen újfajta MOBA-val játszanál. Olyan, mintha egy nálunk húsz évvel fiatalabb, csinos szeretőt tartanánk: nehéz komolyan venni, sokba kerül, de azért jó vele szórakozni.