A Helheim Hassle hőse, Bjorn, életuntan tengeti mindennapjait egy kis viking faluban, ahol rajta kívül mindenki tűkön ülve várja az alkalmat, hogy egy csatában végre hősiesen fűbe harapjon, majd bebocsátást nyerjen a Valhallába. Végül eljön a várva várt nap, mikor egy csapat óriás támad a falura, így a viking népség neki is lódul, hogy keblére ölelje a biztos halált, Bjorn azonban inkább eliszkol, de a végzet így is utoléri, mikor legkevésbé sem hősies módon véletlenül lezuhan, és egy békésen zenét hallgató medvén landolva – aki szintén nem ússza meg ép bundával a találkozást – leheli rá cuppanós csókját a halál. A közel sem harcos ifjú egy félreértés végett azonban végül mégis a Valhallában köt ki, ami mint kiderül, egy végtelen, energiaital-szlopáló FPS-parti, Odin vezetésével.
Évekkel később sátán egyik csatlósa, Pesto belebotlik a maradványaiba, és feltámasztja idegenvezetőnek, miután nem igazán boldogul a viking rúnákkal. Bjorn készséggel segít a pokoli látogatónak, aki, mint kiderül, Helheimbe (kvázi a viking pokol) készül, egy, a mesterének készített kardért, immár élőhalott főhősünk pedig vele tart annak reményében, hogy befogadják, mert a Valhalla-életstílus nem igazán nyerte el a tetszését. Odin persze nem nézi jó szemmel, hogy elhappolják egy lelkét, így nem sokra rá Bjorn nyomába ered, így megkezdődik a félreértésekkel, fejtörőkkel, alvilági arcokkal, norvég istenekkel és abszurd helyzetekkel teli kalamajka.
Le a fejjel!
A zuhanás következtében darabokra szakadt testével Bjorn leginkább egy groteszk LEGO-szettre emlékeztet, amit kedvünk szerint rakhatunk össze vagy szedhetünk szét, és gyakorlatilag ez a mechanika adja az egész játék alapját. Persze nem kell durva dolgokra gondolni, vikingünk csupán két karját és lábát, valamint fejét tudja játszi könnyedséggel lepattintani, tetszés szerint összeilleszteni vagy épp elhajítani. A számos fejtörő szinte mindegyikét a különböző testrészeket kombinálva kell megoldanunk, legyen szó egy szűk járatban elrejtett kapcsolóról, amit kizárólag leszakított karunkkal bekúszva érünk el, egy, csak bizonyos végtagokkal aktiválható gombról, vagy akár egy hangparancsra nyíló kapu eldugott érzékelőjének aktiválásáról. A testrészek az iránygombokra vannak kiosztva, magát a testet és a két lábat kivéve. Utóbbinál, mivel két végtag jut egyetlen gombra, ez sajnos rengeteg problémát szül a játék több szakaszán is, főleg, ha nemcsak észre, de gyorsaságra is szükségünk van.
A Helheim Hassle játékmenete azért szerencsére nemcsak feladványok sorából áll. Ahogy Helheim után kutatva bejárjuk az oldalnézetes, zónákra bontott, rajzfilmes stílusú világot, rengeteg fergeteges helyzetbe keveredünk – például a sárkány gyomrába bekebelezett lábunkkal kell öklendezésre késztetnünk a fenevadat – és őrületes fazonokkal futunk össze, mindezt pedig elképesztően humoros párbeszédek, valamint odaszólások kísérik. A fő szál mellett számos mókás mellékküldetéssel is elidőzhetünk, köztük a Puzzle Con nagysikerű indie címek – pl. Minecraft, Limbo, Super Meat Boy – ihlette pályáin, és a már felfedezett területek között is kedvünk szerint ugrálhatunk az aktivált gyorsutazási pontokkal.
Poklok Háborúja
A Helheim Hassle alapvetően nem egy őrületesen hosszú, de annál szórakoztatóbb alkotás, ami közben kellően megmozgatja fogaskerekeinket és reflexeinket. A játékidő persze nagyban függ ügyességünktől és attól, hogy mennyire vetjük bele magunkat az összes plusz tartalom és mellékküldetés kipipálásába. A koncepció érdekes, bár többet is ki lehetett volna hozni belőle, illetve sajnos a mechanikák mellett az irányítás sem épp tökéletes, így ez kicsit belerondít az összképbe. Ezeket leszámítva viszont egy könnyed, iszonyatosan humoros kis kaland, kellő ütemben bonyolódó feladványokkal és fergeteges csavarokkal.
