Nem túlzás azt állítani, hogy az Alone in the Dark alapjaira építkezve a Resident Evil műfajt teremtett. A túlélőhorror útját évekre előre kikövezte, és nemcsak más játékfejlesztők próbálták meglovagolni a sikereit, hanem saját kiadója is. A Capcom ugyanis soha nem engedte el a szériát, és különféle mellékágai, illetve filmes (és most már sorozatos) feldolgozásai mellett az alapkoncepciót követve igyekezett új ízeket a menühöz adni, például a dinoszauruszos-horror Dino Crisis képében, melynek remake-jére azóta is várunk. A rögzített kameranézetet idővel elhagyták, és a rail shooteres mellényúlások után a Resident Evil 7 átemelte a szériát az FPS-ek világába, amit a tavalyi Village szinte tökéletesre csiszolt. Ugyanakkor a Capcom láthatóan jól ismeri a klasszikus túlélőhorror franchise ős-rajongóit, és a nagyszerűen újradefiniált Resident Evil 2 Remake már nekik készült. Noha a Resident Evil köszöni szépen, és 2022-ben is remekül érzi magát, rengetegen vannak a hivatásos fejlesztők között is, akik tisztelik, már-már istenítik a szériát, és játékaikban ez vissza is köszön. Elég csak a Daymare 1998-ra gondolni, ami ez az egyben hozta a korai Resi-hangulatot és élményt, csak TPS-ként, nem pedig rögzített kamerákkal.
És akkor itt a Heaven Dust 2, ami egy hatalmas tisztelgés a Resident Evil 1-2-3 előtt. A sztori és a játékelemek összessége annyira hasonló, hogy csodálom, hogy a Capcom nem állt bele a projektbe, hiszen egy az egyben van lekoppintva minden: írógépeknél tudunk menteni (ezekben a nyugis szobákban még a zene is más), zöld és piros növényeket gyűjtögethetünk, amiket kombinálva életerőt visszatöltő port kapunk, az inventory-menedzsment, de még a hangok is a Capcom klasszikusaiból – főleg a Resident Evil 2-ből – köszönnek vissza. Ez persze egyáltalán nem gond, hiszen, ha eltekintünk a címtől, akkor a Heaven Dust 2 akár egy Resident Evil-játék is lehetne, csak mondjuk, mobilokra.
Már megint egy titkos labor?
Mert a 3D-be csomagolt látvány bizony inkább ezt sugallja. A játék szép, régebbi gépeken is gond nélkül elfut, és külön kiemelném a fény-árnyék hatásokat, mert látszik, hogy a fejlesztők maximális odaadással, mindenre odafigyelve dolgozták ki a környezetet. A karakterek már-már chibi-kinézettel rendelkeznek, ami különösen vicces az élőholtaknál. Annyira cukik, hogy legszívesebben megzabálnám őket, persze inkább ők zabálnak meg engem, ami meg nem annyira poén. Mivel az előző résszel sosem játszottam, kicsit tartottam tőle, hogy nehezebben fogom megérteni a sztorit, de a játék lényegében pont olyan, mint az Uncharted: Lost Legacy, azaz stand-alone is abszolút érthető, és nem szükséges hozzá az előző rész ismerete. Felébredünk egy cryo-kapszulában valami kutatóintézet mélyén, aztán körbejárva az épületet feltűnik, hogy tele van zombikkal. Fegyvert kell szereznünk és feladványokat megoldanunk, hogy túléljük a kalandot – mi sem egyszerűbb!
Ugyanúgy lehet kombinálni cuccokat, és kell is, mert a lőszer itt sem terem minden sarkon, lényegtelen, hogy a három nehézségi szint közül melyiken játszunk. Ha jönnek az élőholtak, akkor jobb klikkel célzunk, ballal lövünk, és kész – ennyit kell megjegyezni. A feladványok már némileg több agymunkát igényelnek, de nekem külön tetszett, hogy ezek is mind a régi Resi-játékokra utalnak, például mikor szobrokat kell forgatnunk, vagy foglalatokba való spéci formákat keresgélnünk. Néhány lezárt ajtót pisztolylövéssel nyithatunk ki, és vannak titkos helyek is, amik megtalálásához érdemes minden fellelhető dokumentumot átolvasni. Például rögtön a játék elején az egyik tudós jegyzete utal rá, hogy ha villanykapcsolót találunk, azt serényen kapcsolgassuk fel-le, és ezzel találhatjuk meg tulajdonképp az első rejtett szobát.
Nosztalgia-faktor kimaxolva
A Heaven Dust 2 valóban egy szerelmeslevél a túlélőhorror műfaj klasszikusai, de főként a Resident Evil-széria felé. Ugyanolyan lassú, kimért, a félelemkeltésre fókuszáló játékmenettel van megáldva, de ahogy haladunk előre, és egyre komolyabb arzenállal gazdagodunk, úgy lesz egyre több az akció is. Mikor már egyszerre 8-9 zombit lövünk halomra gépfegyverrel, ott a horror-faktor ugyan veszít varázsából, de legalább kiengedhetjük a gőzt. A látvány – mint már említettem – tényleg nagyon szép, korlátaihoz képest korrekt módon kidolgozták. Néha a kameranézet miatt egy kicsit megtévesztő, hogy merre lehet menni, és merre nem, de ezen hamar átlendül az ember. A zenék is abszolút hozzák a nosztalgia-hangulatot, és igazából a hangokkal sem lenne nagy probléma, ha nem hallanánk folyamatosan a zombik monoton, folyton ismétlődő nyöszörgését – ez egy kissé ki tud zökkenteni az élményből.
Mindettől függetlenül a Heaven Dust 2 elsősorban azoknak ajánlott, akik szívükbe zárták a Capcom sikerszériájának korai darabjait, és a mai napig emlékeznek rá, hogy például a Resident Evil 2-ben melyik lezárt ajtóhoz merre kellett keresni a kulcskártyát. A Heaven Dust 2 egy egész tartalmas, durván 9-10 órát felölelő, két eltérő befejezéssel operáló túlélőhorror lett, ami már csak a jópofa kikacsintások és easter eggek miatt is megérdemli a figyelmet. Ráadásul tanúbizonyságot tesz róla, hogy ami 1996-ban működött, az még manapság is abszolút megállja a helyét.
