Talán még a Bungie alkotói sem sejtették, hogy játéksorozatuk nemcsak kiállja az idők próbáját, de 14 év múltán, a készítői stafétabot átadását követően is az élvonalban marad. Az eredeti fejlesztők azóta az Activision alá bedolgozva a nagyszerű koncepcióval rendelkező, ám a tervezőasztalt elhagyva több sebből is elvérző Destinyt elkészítve próbálták megismételni a sikereiket, miközben a helyükre kerülő 343 Industries igazi rajongó módjára készíti az újabb és újabb kalandokat, no meg a remake-eket a franchise fanatikusainak. E pozitív hozzáállás kiváló példája a Master Chief Collection, amely egy játék áráért kínált négy teljes epizódot (ráadásul a másodikat embertelenül komoly felújítás kíséretében) az új generációs konzolon, miközben a nehézkes online multi indítását követően már kiderült, hogy a mellékszál ODST is sorra fog kerülni, méghozzá a leggyorsabb vásárlóknak ajándékba, míg a lassabbaknak mindösszesen 990 forintért. Ez ám a vásárlóbarát hozzáállás!
Futurisztikus film noir
A játékot az MCC kampánymenüjében, a Halo 3 ponton belül találjuk, ahonnan elindítva 1080p-ben és 60 fps-sel élhetjük át „Rookie” nyomozását. Az ODST ugyanis eltér a megszokott epizódoktól: Master Chief szabadságot kapott a végigjátszás ideje alatt, ennek köszönhetően egy átlagosabb, nem emberfeletti képességekkel rendelkező zsoldos bőrébe bújva, a nem annyira sikeres landolást követően kell utánajárnunk, mi történt társainkkal. New Mombasa romos, sötét utcái rengeteg veszélyforrást tartogatnak számunkra; a Covenant mindenhol ott van, mi pedig egy-egy feljegyzésből rakjuk össze az eseményeket, miközben a VISR éjjellátó intelligens rendszerét felhasználva keressük meg az elhullajtott tárgyakat, felszerelést, majd a csapattagok bőrébe bújva újból átélhetjük a már lezajlott cselekményt, az elkeseredett harcokat.
Egy remek kampány
Az ODST mindezeknek és az emberibb, hétköznapibb hősöknek köszönhetően nagyszerű lett. Ami pedig a legjobb: bár a programot nem érte olyan nagyszabású felújítás, mint ami a második epizódnál késztetett mindenkit ledöbbenésre, az apró grafikai tupírnak köszönhetően a kampány ma is ugyanolyan élvezetes, mint 2009-ben volt. Master Chief ugye nincs velünk, szereplőink (itt debütált a Nathan Fillion alakította Edward Buck, aki a Guardians jóvoltából hamarosan visszatér közénk) könnyebben sérülnek, kisebbet ugorhatnak, plusz fegyverek terén sem vagyunk annyira eleresztve, mint a széria fővonalánál. Emellett a történet is egy melankolikusabb, komorabb árnyalatot kapott a mindig sötét utcák jóvoltából, a magányos ballagások és harcok beköszönésével. Emellett a rendre előkerülő visszaemlékezések során epikus tűzharcokba, sokszereplős csatákba is belecsöppenhetünk, amik pont úgy kerültek elhelyezésre az idővonalban, hogy a film noiros „átvezetések” ne váljanak egysíkúvá, unalmassá.
Szó szerint ajándék
Noha az eredeti ODST mellett megjelent hordamód, a Firefight nem került bele a csomagba (nagy kár érte, mert igazán élményszámba ment), az alapjáték beleágyazása a kollekcióba így is példaértékű mutatvány. Hogy mindezt ajándékba kapták mindazok, akik a megjelenést követő egy hónapban vették meg az MCC-t, az már csak hab a tortán, noha a DLC-k között fellelhető pakk 990 forintos árazása is követendő példaként hozható fel. A játék ugyanis még mindig épp olyan remek, mint a megjelenése pillanatában volt, változatos kampánya pedig szinte minden igényt kielégít, éppen ezért gyakorlatilag kihagyhatatlan mindazok számára, akik korábban nem ismerkedtek össze vele. Csodát persze nem szabad várni egy hatéves, alapvetően előző generációs FPS-től még a felújítás után sem, ráadásul a hordamód hiánya is fájó, ilyen áron mégis vásárlásra buzdítunk mindenkit, aki idáig esetleg gondolkozott a kiegészítő megvételén.
