Egyre több, rég elfelfedett sorozatot ásnak elő a fejlesztők egy felújítás, reboot vagy váratlan folytatás apropóján, melyek közül a következő a sorban a Red Entertainment eredetileg PlayStation 2-n bemutatkozott szériája, a 2003-ban még animeként is megelevenedő Gungrave. A több mint két évtizedes sorozat néhány éve már visszatért egy VR-os kitérőre, a dél-koreai Iggymob csapata azonban most hagyományos formában támasztotta fel újra, a már inkább Grave néven futó egykori Brandon Heatet, hogy ismét a jó ügy érdekében húzogassa Cerberus pisztolypárosa ravaszait.
A sorozat folytatásaként szolgáló Gungrave G.O.R.E. keretében az ismét hódító drog, a SEED, vagyis pontosabban annak az újbóli terjesztéséért felelős Raven Clan nyomába ered az El-Alcangel nevű szervezet, méghozzá Grave fogadott lánya, Mika vezetésével. A rajtaütés célállomása Scumland, ahol Grave egy pusztító belépő után neki is kezd a jótékony és brutális tisztogatásnak.
Két füstölgő puskacső
A játéknak van némi magyar vonatkozása, ugyanis az átvezetőkért a hazai Digic Pictures felelt, ami meg is látszik, gyakorlatilag ezek az alkotás csúcspontjai. Általánosságban azonban már nem olyan lenyűgöző a látvány: ugyan a hangsúlyosabb elemek és karakterek egész jól festenek, viszont a környezet már kevésbé. A látszólag a Star Wars klónhadseregének selejtjeiből összeverbuvált, futószalagon érkező, egyenhajfestéses és sablon bandatag-ruhás ellenfelekről már nem is beszélve (a séma persze helyszínenként cserélődik). Cserébe vérben és akcióban egyáltalán nincs hiány, sőt utóbbi már-már túl sok is néha.
Az eléggé "csődizájnt" követő, roppant lineáris pályák kiértékeléssel elválasztva jönnek egymás után, sztori tekintetében pedig többnyire nem sok körítést kaptunk, így leginkább a végtelen golyószórásról szól minden. A lövöldözésből tehát bőven kijut, a ravaszt koptatva már-már újrafesthetjük a falakat ellenfeleink belsőségeivel, akik bizony minden sarkon komplett seregként zúdulnak ránk. Ez először nem is érződik olyan megerőltetőnek egy olyan, láthatóan más ligában játszó pusztító gépezetnek, mint Grave, azonban a sima gyalogok sem fekszenek ki 1-2 lövéstől, így amikor egy hatalmas, vegyes csoportjuk támad ránk, az bizony okozhat fejfájást – főleg, ha gyakorlatilag beleragadunk a tömegbe. Ezen az automatikus célzás sem segít, amivel ugyan néha tényleg elég csak a ravaszt húzogatni, viszont roppant nehéz vele a pontos célpontot is kiválasztani – a robbanó hordók és egyéb praktikus tereptárgyak beméréséről nem is beszélve.
Dante eltitkolt unokaöccse
Persze amikor éppen jól működik, akkor megvan a Gungrave G.O.R.E.-ban az a bizonyos "bűnös élvezet" faktor. Remek élmény tud lenni, ahogy gondolkodás nélkül szórjuk a skulót, láncunkkal oda húzzuk egy baráti ölelésre egyik ellenfelünket, hogy élő pajzsként védjen, beviszünk egy-két brutális kivégzést, különleges csapást, és főellenfelekkel keringőzünk. Mindenzt úgy, hogy közben folyamatosan pörög sorozatunk számlálója, arzenálunkat ráadásul tovább színesíthetjük különböző fejlesztésekkel. Az alapok tehát önmagukban jók lennének egy tipikus "bezzeg régen" jellegű címhez, a Gungrave G.O.R.E. azonban nemcsak a jó értelemben idézi a két generációval korábbi játékokat. A grafika még egy dolog, de a játékmenet sok helyen annyira darabos, döcögős és csiszolatlan – a teljesítményről már nem is beszélve –, hogy inkább frusztrálóvá teszi és sokszor megakasztja a darálást. Még az olyan egyszerű mechanikák sem mindig működnek jól, mint a kitérés és hárítás, számos hibára pedig még ki sem tértünk, de az időnként beúszó QTE részek is eléggé súlytalanok, inkább csak fölösleges tölteléknek érződnek.
A Gungrave G.O.R.E. alapvetően egy kellemes kis agyatlan lövölde lehetett volna (némi fapados Devil May Cry-utánérzéssel), de a kivitelezése sajnos minden ponton visszafogja. A sok helyen eléggé elavult grafika még megbocsátható, de a játékmenetről is ordít a kidolgozatlanság, amit a hibák és furcsa megoldások tovább tetéznek. (Kinek jutott például eszébe egy vonat tetején ugrándozós, és adott ponthoz időre sietős szakaszt írni egy terminátorként cammogó karakterhez?) Mindent összevetve ötlet szintjén jól hangzik a Gungrave G.O.R.E., a gyakorlatban viszont egy csiszolatlan, rágós húscafat, amit még a stílus kedvelőinek is csak sok türelem, kitartás és alacsony elvárások kíséretében ajánlanánk.
