Ha meglátok valahol egy új kalandjátékot, akkor arra úgy csapok le, mint a Far Cry 6-ban a dominózó riválisok az asztalra. Bár a műfaj igen sokat változott a ’80-as évek vége/’90-es évek eleje óta, azt érdemes figyelembe venni, hogy hiába a technikai fejlődés, még ma is elég sokan nyúlnak vissza a klasszikusokig. Noha a Telltale és a Dontnod (és persze a Deck Nine) is felrúgta már a szabályokat, és sokkal korszerűbbé tette a játékaikat, az alapok változatlanok maradtak: tárgykeresgélés, rengeteg beszélgetés és néhány logikai fejtörő. Pont nemrég, az Indiana Jones and the Fate of Atlantis RetroGuru cikknél jutott eszembe, hogy mennyire hiányzik manapság a hardcore kalandjátékos műfaj. Az, ami a ’90-es években virágzott, és amikor még papírra írtuk a lehetséges kombinációkat egy-egy feladványhoz, meg napokat töltöttünk el azzal, hogy rájöjjünk valaminek a megoldására. Kivételek persze akadnak, de a műfajon belül ma már nem ez a jellemző irányvonal. A Growbot sem fogja megizzasztani az embert, a hozzám hasonló kalandjáték-veteránok pedig alig pár óra alatt a végére érhetnek, különösebb fennakadás nélkül.
Kikristályosodás
Főszereplőnk Nara, aki egy growbot. Hamarosan előléptethetik, amihez előbb el kell utaznia az otthonát védelmező több űrbéli kristályt körülölelő létesítmény egyikébe, hogy ott ellenőrizze, vajon minden rendben van-e – naná, hogy nem lesz minden rendben! Már megérkezésünk után nem sokkal különös kristályok lepik el a helyet, odakintről furcsa zajokat hallunk, és hamar egyértelművé válik, hogy valaki épp támadás alá vette a placcot. Neki kell állnunk tehát újraindítani a biopunk masinákat, hogy újra élettel töltsük meg az állomást, valamint segítsünk az ottaniaknak, és persze kiderítsük azt is, hogy ki áll a támadások hátterében (spoiler: egy olyan alak, akinek több a közös múltja velünk, mint gondolnánk). Direkt használtam a biopunk szót, ugyanis a hely akármennyire is sci-fi, meg high-tech, a szívét a különféle növények, például a speciális virágok adják. A képeken is láthatjátok, hogy mire gondolok: egyszerre van jelen a Machinariumra jellemző, gépek és különös masinák alkotta világ, valamint a buja, színes növényzet által visszahódított területek sokszínűsége.
A Growbot mégis inkább olyasmi, mint a TOHU volt. A végletekig leegyszerűsített, egyetlen gombnyomásra kiadható parancsokkal Nara mindig pont azt csinálja, amit a helyzet megkíván, és szobáról szobára találunk valamiféle logikai fejtörőt, amit meg kell oldanunk. Az inventroy a kép jobb oldalán helyezkedik el, és ide gyűjthetjük a felszedhető cuccokat. A bal oldalra a speciális képességeink kerülnek, mint például egy apró láng, amivel felolvaszthatunk dolgokat; egy fura lény (Brainapilla), aki segít, ha elakadnánk; illetve egy érdekes szerkezet, ami dallamokat képes lejátszani. Itt érkezünk el a Growbot legérdekesebb részéhez. Néhány helyen ugyanis mágikus pajzsokba botlunk, amik akadályozzák a továbbhaladást, vagy egy fontosabb tárgy felvételét. Ezeket csak úgy tudjuk megszüntetni, ha ezzel a különös szerkezettel visszajátsszuk az általuk kiadott dallamot. A hangokat összeszedhető virágok szolgáltatják, és mivel mindegyik más-más hangot játszik le, nekünk kell manuálisan összeválogatni a megfelelő helyekre való pakolgatással a kész művet, ami – ha ügyesek vagyunk – feloldja az adott pajzsot. Ez egy kicsit bonyolultnak hangzik, pedig lényegében csak arról van szó, hogy a hallott dallamot kell visszajátszanunk, és már mehetünk is tovább.
Léleksimogató
A Growbot vizuálisan gyönyörű szép, a díjnyertes Lisa Evans nagyszerű munkát végzett nemcsak a karakterek, de a hátterek megalkotásánál is. Bár néha, mikor bezoomol a kamera, kissé megtörik a varázs, de összességében pazar a látvány. Az említett dallam-kitalálós feladványok miatt a zene is igen fontos, és szerencsére ezt is tökéletesen eltalálták (Jessica Fichot érdeme). Önállóan is hallgatható, nyugtató ambient melódiákat kapunk, amik remekül illeszkednek a sci-fi környezethez. Az irányítás egyszerű, nincs túlbonyolítva, a logikai fejtörők pedig kellemesen lefoglalják az embert – egyik sem frusztráló, nem fogunk órákra megakadni. Összességében a Growbot bárki számára kellemes kikapcsolódás lehet, aki kedveli a point & click stílust, és szeretne elmerülni egy biopunk űrállomás nyújtotta kalandban, bűbájos szereplőkkel és csodálatos, álomszerű látványvilággal, valamint zenékkel. A Growbot tipikusan az a játék, ami balzsam a léleknek. Nem húz fel, nem akaszt ki, csak hagyja, hogy elvessz a világában, és mire magadhoz térsz, már a stáblista pörög.
