A stresszes mindennapokban mindig öröm olyan játékokat találni, amik segítenek relaxálni: nincsenek harcok vagy idegesítő csapattársak, sem nehéz feladatok. Ebben a műfajban a méltán népszerű Animal Crossing és Stardew Valley mellé, a képzeletbeli pódiumra minden kétséget kizáróan felférne az ausztrál fejlesztőcsapat, a Prideful Sloth legújabb alkotása, a Grow: Song of the Evertree is.
Egy gyönyörű világ
A Growban szinte minden megvan, ami egy pihentető kikapcsolódáshoz kell: szemkápráztató látványvilág, kellemes háttérzenék, aranyos karakterek és egy remek sztori. Ennek a történetnek a főszereplői akár mi is lehetnénk, de a játék sokkal inkább szól az Evertree-ről, mint rólunk. Oh, hogy mi is az? Képzelj el egy világot, ahol minden egy hatalmas fából indul ki, aminek ágain sok-sok különleges kis sziget helyezkedik el. Ez a világ nem más, mint Alaria, a hatalmas fa pedig az Evertree. Lakói, a younglingok, békében és szeretetben éltek ezeken a földeken, harmonizálva a fa énekével, egészen addig, amíg a rontás és a sötétség be nem férkőzött az ágak közé. Az emberek tehetetlenek voltak, így rákényszerültek arra, hogy új élőhelyet keressenek maguknak. Kivéve természetesen minket, a fiatal alkimistát, aki egészen eddig a pillanatig azért fejlesztette magát, hogy eltüntesse ezt az anomáliát, és visszahozza az életet a „bolygóra”.
Egy kis ez, egy kis az
Ebben két mentorunk lesz segítségünkre, akik nem mások, mint egy beszélő üst és egy beszélő könyv. Ők neveltek minket kiskorunktól fogva, és tanítottak mindenre, de innentől kezdve sem engedik el a kezünket. Tőlük kapjuk meg első magocskánkat, amit a fa egyik ágán elültetve létre is jön a saját kis világunk, számunkra pedig kezdődhet a munka. Az elszáradt növényeket ki kell húzkodnunk, helyükre újakat kell ültetnünk, a fákat ki kell vágnunk, a köveket szét kell törnünk, a termést be kell takarítanunk.
Ugyanakkor nemcsak ezekről a kis oázisokról kell gondoskodnunk (mert több is lehet egyszerre), hanem Alaria egészéről is. Ahogy tisztul a vidék, úgy tér vissza az élet. A younglingok alig várták, hogy újra beköltözhessenek, így számukra is biztosítanunk kell minimum egy házat és valami munkahelyet. Ez szerencsére fokozatosan zajlik, így bőven van időnk megépíteni az alap épületeket, és minél elégedettebbek az itt lakók, annál több potenciális új szomszéd fog érkezni hozzánk. Hogy kiket fogadunk be, az csakis rajtunk múlik. Egy apró interakcióval könnyen felmérhetjük személyiségüket, megnézhetjük, hogy miben jeleskednek és milyen foglalkozást szeretnének űzni. Minél több embert teszünk boldoggá, például a szépen feldíszített kis kajibáikkal, dekorációkkal és az álom munkahelyükön történő elhelyezkedéssel, annál nagyobb lesz a vidék harmónia-szintje, aminek jutalmaként megnyithatjuk a következő kerületünket.
Hohó, de még nem merült ám ki a tennivalóink listája! Ahhoz, hogy a rontást vissza tudjuk szorítani, különböző hangtöredékeket kell megkeresnünk. Ezek különböző katakombákban vannak elrejtve, amiket nem elég csak megtalálni, a bennük lévő feladatokat is teljesíteni kell. Itt előkaphatjuk a platformer-skilljeinket, mert bizony előfordul, hogy sokat kell ugrálni és ügyeskedni, de ha ilyenekkel nem rendelkezünk, az sem baj, mert igazából minden feladvány elég egyszerű.
Az alkímia csodái
És hogy hogy jön ide az alkímia? A kertészkedéssel szerzett alapanyagokat például lebonthatjuk különböző esszenciákra, amikből aztán még több magvat kreálhatunk, amiket elültetve újabb világok jönnek létre. Összesen 5 féle alapanyagot keverhetünk össze, bármilyen elosztásban, az így keletkező kis szigetek pedig mindig mások lesznek, és más dolgok fognak teremni rajtuk. (Ezek tényleg mind kifejezetten egyediek és látványosak: találkozhatunk jeges vidékkel, meseszerűvel, de még groteszkkel is, a variációk száma pedig valószínűleg a csillagos ég) Viszont a játékot alaposabban megvizsgálva szinte ez az egyedüli rész, ahol tényleg szabad kezet kapunk.
A Grow: Song of the Evertree-ben ugyanis egy pillanatig sem kell gondolkoznunk semmin. (Na, jó, a különböző karakter- és sziget-neveket leszámítva) Ami nem feltétlenül negatívum, de nagyban hozzájárul a monotonitás érzéséhez. Az elültetendő magok helye és mennyisége meg van határozva, ahogyan azt sem mi döntjük el, hogy ott milyen növény keljen életre. A rendelkezésre álló épületeket nem rendezhetjük be, maximum kívülről dekorálhatjuk, de az erre szánt textúrák és színek is igen limitáltak. A különböző kerületekben a megfelelő harmónia-szint eléréséhez többször kell kapcsolatba lépnünk az ott lakó younglingokkal, ami szintén nem sikerült túl változatosra. Nagyjából 10-15 féle megnyilvánulásra és megbízásra képesek, de ezek némelyike igazán jópofa. A játék egyébként remek humorral bír és elég sok easter egg is található benne.
A felfedezhető terület hatalmas, édes élőlényekkel és loottal teli, mindenről süt a báj és a jókedv, így a monotonitása ellenére is nehéz kiszakadni ebből a kedves atmoszférából, de nem is feltétlenül szükséges. A történet befejezése után akár a végtelenségig kombinálhatjuk és ültethejtük kis magvainkat, hogy aztán csodáljuk a belőlük kikelt világokat.
